Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

264 A nemzetgyűlés 157. ülése 19À gadni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációk meghallgatására áttérnénk, Bud János közélelmezésügyi minister ur kivan válaszolni Tankovics János képviselő urnák a vámőrlő malmok sérelmes kontingentálása tárgyában június hó 20-án ós július hó 11-én előterjesztett interpellációira. Bud János közélelmezésügyi minister : T. » Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur két interpellációt intézett hozzám a vámőrlő malmok sérelmes kontingentálása tárgyában. Tudatában vagyok annak, hogy nehéz és kényes kérdésről van szó. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nehéz elsősorban azért, mert alig van probléma, ahol a különböző érdekek annyira összetalálkoznának, mint épen ebben a kérdésben. Ertem elsősorban az állam pénzügyeit, mert szemben találjuk magunkat a termelőkkel, a feldolgozó malomiparral és végül ott vagyunk a fogyasztónál. Természetes dolog, hogy ilyen kérdés helyes elintézése egyike a legnehezebb feladatoknak, mert nem könnyű különböző érdekek helyes és méltányos összeegyeztetése. De megnehezíti a problémát az is, hogy egy olyan adónemmel állunk szemben, amelyet a normális viszonyok között elképzelni sem lehet. Ebben a tekintetben helyesen hivatkozott a képviselő ur interpellációjában arra, hogy kérdi tőlem, igaz-e az, hogy igazságtalan adónem az őrlési adó. Igenis mondottam ezt küldöttségeknek, amelyek előttem megjelentek, nem is vonom vissza ezt az állításomat, mert igazságtalannak tartok minden olyan fogyasztási adót, ami az elsőrendű életszükségleti cikkeket terheli meg. (ügy van ! Ugy van !) Ezért volt meg a törekvés a békeidőben is minden államban, hogy ezeket az adónemeket kiküszöbölje az államháztartásból. Ezen az utón voltunk mi is akkor, amikor a jövedelmi adót s hasonló adókat akartunk megalkotni. Minél fejlettebb volt a gazdasági élet, annál inkább lehetett erre áttérni. Ugyanekkor azonban hivatkoztam arra is, hogy különleges viszonyokat élünk. Elfelejti a képviselő ur azt, hogy a világháború nemcsak az államgazdaság egyensúlyát zavarta meg, de megzavarta az egész gazdasági élet rendjét és összhangját, és a kormányoknak kénytelenkelletlen hozzá kellett nyulniok olyan adónemekhez, amelyekre rendes időben gondolni sem lehet. Ebből a szempontból találtam ig talannak ezt az adónemet, és pedig elsősorban nem abból az okból, mintha az igazságtalanság a malomvállalatokkal szemben érvényesülne, de — erre rá fogok még térni — súlyosan érinti a gazdát, a termelő közönséget, de legsúlyosabban magát a fogyasztót. (Igaz! Ugy van!) Hogy született meg az őrlési adó? Az igen t. képviselő ur is hivatkozott arra, hogy a malmok óriási áldozatokat hoztak a, há'. évi július hó 18-án, szerdán, i borúban. Tény. De ép ugy lerekviráltuk a termelőnek is minden feleslegét kivétel nélkül minden cikknél, azzal a különbséggel, hogy számtalanszor nem volt megadva a mód arra, hogy megállapítsuk, hogy a rekvirálási ár alkalmas-e a termelés további folytatására. A malmoknál arra törekedtünk, hogy ha el is vettük a feleslegeiket, hogy olyan méltányos árat állapítsunk meg, amelynél megtalálhatták számításaikat és folytatni tudták üzemeiket. Az őrlési adó tehát ama különleges viszonyokból kifolyólag született meg, hogy az állam még mindig kénytelen a természetbeni ellátást — ha talán a legszűkebb keretek között is — fentartani. Az őrlési adó tulajdonképen megegyezés volt a gazdaközönséggel. Ugyanis a gazdaközönséget kívánta a kormány ezen az alapon megadóztatni. Ezért volt, hogy 15°/o-os őrlési adót állapítottak meg. Később nyilvánvaló lévén, hogy ez az adó a termelőt és a kisfizetésű és kevés keresettel bíró mezőgazdasági munkásokat és cselédeket terheli meg, ezért adta fel a kormány a 15°/o-ot és tértünk rá a 10°/o-ra. Hogy mennyiben a gazdaközönséget terheli, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a vámőrlés után járó őrlési adó csak kisebbik része az őrlési adónak, a nagyobb az, amely a kereskedelmi őrlés utján folyik be. A kereskedelmi őrlés utján befolyó adónem után pedig tulajdonképen ugy van megadóztatva a gazda, hogy ez kifejezésre jut a gabonaárban, ennyivel olcsóbb a gabona ára. Természetszerűleg a malmok részben vagy egészben — ez mindig a helyzettől függ — át tudják az őrlési adót hárítani a fogyasztókra. Ebből a szempontból nézve tehát a dolgot, természetszerűleg az egész őrlési adónak ez a beállítása egészen más, mint ha egyoldalú szempontból bíráljuk el, mint ahogy, sajnos, különösen a sajtónál ezt nem egyszer észlelni lehet. Tudom azt is, hogy igaza van a képviselő urnák abban, hogy az egyes államok ezt az adónemet eltörölték. Remélem, hogy mi sem sokáig fogunk élni ezzel, mert szükségesnek tartom magam is, hogy ilyen adónemek lehetőleg mielőbb kiküszöböltessenek a mi adórendszerünkből (Helyeslés johbfelöl.) és remélem, ennek az ideje el is fog következni hamarább, mintsem hinnénk. De ma, amikor tekintélyes mennyiségekel/ kell beszereznünk, ettől az adóztatástól a kormány nem állhat el. A probléma csak az, hogy helyesen járt-e el a kormány e kérdés elintézésénél. A sajtó nyomán méltóztatnak tudni, hogy heteken át tárgyaltam a különböző érdekeltségekkel e kérdésben. Mindig az volt az álláspontom, hogy gazdasági kérdéseket az érdekeltségek meghallgatása nélkül elintézni nem lehet, mert ez tévedésekre, hibás intézkedésekre vezethet. Azokkal a képviseletekkel folytattam tárgyalást, amelyekről tudtam, hogy léteznek ós elsősorban vannak hivatva a malmok érdekeinek megvé-