Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én f csütörtökön. 119 maiból. Én voltam az, aki a petrozsényi bányászok közül es a megbotozott fiatalemberek közül is többeket a havasokon keresztül, saját pénzemen — pedig szegény ember voltam —• keresztülsegitettem. De nem folytatom tovább, bogy miket csináltam még, mert szerénytelenség volna tőlem. Igenis, állitom, hogy minden ténykedésem a magyar hazafiasság jegyében folyt le. Bizonyára nagy érdeke lehet dr. Tóth Endrének, hogy velem szemben ilyeneket mond, aki jól tudom róla, hogy milyen álláspontot foglalt el Szászvároson a szociáldemokrata pártban. Ezzel akar hallgatásra birni. Most már megmondtam dr. Tóth Endréről azt, amit pedig el akartam hallgatni. Igenis ez az ur, aki ma magyar köztisztviselő, nagy szociáldemokrata volt. (Zaj.) Kállay Tamás : Ez még nem olyan nagy dolog. Horváth Zoltán : Hiteles okiratokat csinál. Dénes István : Ami Gaal Gaston t. képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy 1919 januárban én Tordán szocialista gyűlésen . . . Gaal Gaston : Nem én állitom. Tóth Jenő állítja ! Dénes István : Akkor ne tessék azonositani magát vele. (Zaj.) Rupert Rezső : Ne tessék nyomozási iratok alapján vádolni! Azok tele vannak hazugsággal ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : Nem lehet ilyen dolgot mint faktumot idehozni és azt mondani, hogy valahol valaki mondta ! Horváth Zoltán : Mondja meg az igazságügy minister ur, hogy nem lehet ! (Zaj.) Ez még titok ! Rupert Rezső : A vádiratok 50%-át is elutasítják, mert felmentő az Ítélet ! Nem lehet ilyen váddal előállni egy himpellér tanú hazugsága alapján ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Dénes István : Megjegyzem, hogy ez a dr. Tóth Endre hiába volt közjegyző Szászvároson, Magyarország érdekében akkor, amikor pedig vagyoni helyzeténél fogva tehette volna, semmit sem tett... Rassay Károly : Az abszolúte nem fontos ! Dénes István : Ugy van ! Nem fontos. Azt állítja ez a Tóth Endre, hogy 1919 januárjában szocialista izgató beszédet mondtam. Itt tévedés lehet. Ha a képviselő ur továbbolvasta volna beszédemet, ugy olvasta volna azt is, hogy engem a forradalom Tordán ért és a polgárság és a munkásság egyhangúlag a Nemzeti Tanács elnökévé választott, hogy a rendet fentartsam. Ott voltam cirka négy hétig, éjjel-nappal dolgoztam. Tordáról 1918 október elején elmentem Kolozsvárra, (Derültség jobbfelöl.) illetőleg ez november elején volt... (Zaj.) Rassay Károly : Az mindegy ! Rupert ReZSŐ : Végeredményben nincs más búne, minthogy szeretne földreformot csinálni. Dénes István :. . . és 1918 november 20-án hazamentem Szászvárosra. Azóta Tordán meg nem fordultam, tehát Tóth Endre a legsilányabb, legközönségesebb módon hazudik ! Mert kérdem, dr. Tóth Endre szászvárosi ügyvéd honnan tudja azt, hogy én Tordán izgató beszédet mondtam ? Ha Tóth Endre azt mondja, hogy Szászvároson izgattam, ezt még megértem, de az a dr. Tóth Endre, aki ki sem mozdult Szászvárosról, ezt nem tudhatja. Én ellenben tanúságot tehetek arról, hogy erőmet megfeszítve dolgoztam azért, hogy a polgárság és a munkásság békében éljen. Elhangzott azonban Tóth Endrének másik vádja is, hogy t. i. Aradon különféle bűncselekményeket követtem el és emiatt köröztek. Igaz, hogy köröztek, (Felkiáltások jobbfelöl : No látja !) azonban nem követtem el bűncselekményt. Nagy Ernő : A románok körözték ! Dénes István : Az előbb felolvastam egyik cikkemet, amelyben a román királyság ellen foglaltam állást és nemzetgyűlés összehívását követelt m Kolozsvárott. Állandóan magyar fiukat szabadítottam ki a börtönökből, a szászvárosi kaszárnyák mélyéből. Mint katonatiszt soha nem jelentkeztem, mindig kibújtam alóla. Szászvároson egy esztendeig internáltak is az oláhok. Amikor kikerültem, eljutottam Aradra, de nem mint ügyvéd, hanem mint ügynök működtem, dolgoztam ott. 1920 február elején majdnem letartóztattak, mint kémet. Stojka prefektus le is tartóztatott, mert egy magyar ügyvéd feleségével olyan dolgom volt, amit el kellett végeznem. (Derültség jobb felöl.) Az ügyvédnét és engem is kémnek néztek, bevittek és letartóztattak. A végén szabadlábra helyeztek, de azért megfigyelés alatt állottam. Ilyen körülmények között nem volt tanácsos Aradon maradni. Aradról a magyar fiuk állandóan szökdöstek. Én is kijöttem onnan, de természetes dolog, hogy 1800 leies útleveleket kaptunk Bukarestből. Alig tettem ki a lábamat, — minden dolgomat és anyagi viszonyomat rendeztem megelőzőleg Aradon, hiszen nekem Szászvároson értékes házam volt — a lapokban megjelent egy hír, hogy 10.000 koronát elsikkasztottam. Nem tudtam elégtételt szerezni, mert csak 1920 őszén került először kezembe ez a lap. Egy kolozsvári Stopper nevű cég tényleg feljelentést tett 26.000 korona elsikkasztása miatt ellenem, (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Nem tartozik ide !) de ez a pénz deponálva volt egy aradi gyógyszerésznél. Mindezt azért mondom el, hogy tisztán lássanak a dologban. Reám nézve ez nagyon fontos. Deponálva volt a pénz és amikor megjelent a feljelentés, rögtön odavitték a pénzt, amely Aradon egy gyógyszerésznél volt, a rendőrségre. Itt semmi hiba nem volt, de amig kint voltam, ellenem politikai okokból kiadták a körözvenyt. Ezt később maga a hivatalos lap is beismerte Aradon és »Rehabilitált ügyvéd« ci men tökéletesen igazolta, hogy politikai célból kellett eljönnöm. Horváth Zoltán : Nyilatkozzék az igazságügyminister ! Dénes István : Ezekben voltam bátor visszautasítani a vádakat. NAPLÓ XIV. 17