Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

114 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én, csütörtökön. hangzottak el itt a nemzetgyűlésén, amilyeneket a magyar parlamentben 1848 óta nem mondottak, akkor ezt az országot talpra lehet állitani. Gaal Gaston a következőket mondta (olvassa) : »Arról biztosithatom a mélyen t. kormányt, bármilyen rettenetes terhet jelent, amit a mezőgazdaság a Cséry-féle javaslattal újból magára vállalna, abból az okból, amelyet előbb felhoztam, t. i. az ország megmentése érdekében, és ha látjuk, hogy ez tényleg arra fog szolgálni, az ország gazdatársadalmának nagy része ezzel egyetért és a megvalósításra kapható lesz.« (ügy van ! ügy van !) Súlyos szavak ezek és ha ezeket annyi rágalom után mégis magamévá teszem és mint a magyar földmunkásság egyik képviselője kijelentem, hogy igenis, ez az az alap, amelyen meg lehet mentem Magyarországot mindenféle szerencsétlenségtől, elhiheti k, hogy ezt nem szemfényvesztésből mondom, hanem komoly számítás és meggyőződés alapján. Nagy Ernő : Kár ilyen embereknek haragudni egymásra ! (Élénk derültség.) Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Ez rendidvül komoly kérdés. Ismételten leszögezem, hogy a magyar parlamentben a földbirtokos osztály részéről ilyen deklaráció még sohasem hangzott el. Halász Móric : Vállaljuk ! Dénes István : Tudom s épen ezért osztom a javaslatot, mert minden ellentét, minden gyűlölség kiküszöbölhető a magyar földbirtokososztály és a dolgozó társadalom, a magyar nép miihói közül, ha ezt a javaslatot meg lehet valósitani. (Helyeslés. Zaj.) Ha én magyar ministerelnök vagyok, amikor a magyar földbirtokososztály nevében egy magyar földbirtokos ezt a nevezetes deklarációt megtette, felállók a nemzetgyűlés plénuma előtt és azt mondom, hogy a kormány nevében ezt igenis magamévá teszem s ha Kállay pénzügyminister nem teszi magáévá, olyan embert ültetek oda, aki ezt a javaslatot az ország érdekében megvalóistja. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Miért fontos a Cséry-féle javaslat, miért rendkívül fontos, miért országmentő, miért oldja meg a földreformot is? Azért, mert az az adó, amelyet ebben magukra vállalnak a földbirtokosok Gaal Gaston képviselő ur személyében, arra fogja kényszeríteni törvényes utón a földbirtokososztályt, hogy műveljék intenzivebben azokat a földjeiket, és teremtsenek mezőgazdasági ipart azokon a földjeiken, amelyeket ma extenzive használnak. Ha ezt nem teszik . . . Halász Móric : Akkor ráfizetnek ! Dénes István : . . . akkor ráfizetnek, mint t. képviselőtársam nagyon helyesen mondja s nem tudják fizetni a földértékadót (Zaj.) vagy kényszerítve lesznek arra, hogy a nem intenziven munkált földjeiket eladják olyanoknak, akik intenziv gazdálkodást fognak folytatni. Ezzel a földértékadó "kapcsán nagyon szépen automatikusan megindul egy rendes földreform állami beavatkozás nélkül, szenvedélyek nélkül és évtizedeken keresztül fokozatosari azoknak az embereknek kezébe fog kerülni a föld, akik alkalmasak arra, hogy mezőgazdaságot űzzenek Magyarországon. Rácz János : A népgyűlésen is ezt kell mondani ! Dénes István : Azt hiszem, hogy ez a javaslat alkalmas lesz arra, hogy munkaalkalmakat teremtsen a mezőgazdasági munkásságnak az ország minden részében, mert az intenziv termelés nyomában többtermelés fog megindulni, ipar- és kereskedelem fog kifejlődni és azok a mérgek, amelyek ma el vannak hintve és mindkét oldalról igen nagy és elkeseredett vitánk adnak tápot, kiküszöböltetnek. önök engem a mai napig mindig félreértettek, mindig azt hitték, hogy én hive vagyok azoknak a szalagdarabocskáknak, amelyeket ma osztogatnak. En ezeknek nem vagyok hive. Ha önök elolvassák tanulmányomat, amely nemrég jelent meg, ha elolvassák 1917-ben megjelent nemzetiségi munkámat, abból láthatják, hogy én ilyen fejnélküli földreformnak, amely koncepció nélkül akarja megoldani ezt a nagyjelentőségű kérdést, sohasem voltam híve. A Cséry-féle javaslat tehát nagyon komoly javaslat s erre felhívom a kormány jelenlévő tagjának, Nagy Emil igazságügyminister urnák a figyelmét. Nagy dolog, amit a gazdatársadalom magára vállal és ha ezt a kormány megvalósítja, akkor kiküszöbölhető lesz minden baj ebben az országban, Kiküszöbölhető lesz a szegénység, a nyomor s a tisztviselőkérdés is megoldható lesz, megoldható lesz a többtermelés és a kivándorlás kérdése és megtörténik a nagy kibékülés ebben az országban minden vonalom. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy már most rátérjek arra a kérdésre, amelyben még kormánynyilatkozatot nem hallottam. Minthogy ebben a nagyjelentőségű kérdésben még sem a magyar kormány, sem a pénzügyminister ur, sem a f öldmivelésügyí minister ur nem foglalt állást, ennek következtében fájdalommal kell látnom, hogy nem is igen akarják ezt a fontos javaslatot magukévá tenni. Kénytelen vagyok ennekfolytán egy kissé az adott helyzettel is foglalkozni. Kétségtelen dolog, hogy a novellatervezet a földreformtörvénynek, az alaptörvénynek számos hibáját szándékszik jóhiszemüleg, jóakarattal reparálni. A novellatervezetnek azonban két kardinális hibája van. Nem szabályozza tisztán a kérdést, nem mondja meg, hogy mennyi földet vesz hát el a földbirtokosoktól . . . Szomjas Gusztáv : Minél többet ! Dénes István : ... másodszor pedig nem mondja meg, hogy mennyiért veszi el a földet. A földbirtokosok ennek következtében némi joggal állithatják azt, hogy a novellatervezet a termelést némileg meg fogja bénítani. A földbirtokosok szintén joggal kívánhatják azt, hogy végre precíze tudhassák, hogy mennyi föld marad a kezükön, mennyi az a föld, amelyen intenziv termelést folytathatnak, mert az olyan földreform, amilyent —