Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

112 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én, csütörtökön. hogy a földhöz jutott kisemberek földjüket kénytelenek meghagyni a földbirtokosnál, hogy az felszántassa, megművelje, szóval kis részesedést kapnak. A földkoncentráció meggátlása azonban semmi intézkedéssel sincs biztosítva, ami azt fogja maga után involválni, hogy 15—20 esztendő múlva azok a kisexisztenciák, talán egy helytelen pénzügyi politika miatt, vagy talán egy mezőgazdasági válság miatt le fognak törni s igy a föld ismét egy-egy kézben fog összetömörülni. RáCZ JánOS: Ennek mi a remediuma? Dénes István : Majd rámutatok arra is. Harmadik alapvető hibája a magyar földreformtörvénynek, amely sarkalatos hiba, hogy semminemű olyan intézkedést nem tartalmaz, amely az ország egyetemes érdeke szempontjából igen fontos termelés-intenzivitás érdekeit biztosítja. Azt hiszem, a földbirtokos urak ebben velem tökéletesen egyetértenek, mert én is egyetértek velük ebben a tekintetben. Meskó Zoltán : Akkor szent a béke ! Dénes István : Sem a régi, sem az uj tulajdonossal szemben a törvényben vagy rendeletekben semminemű kényszerintézkedés nincs, amely a termelés-intenzivitás fokozására kényszerítené a földbirtokost. Már pedig én a magam részéről a földreform legfontosabb és leghelyesebb szempontjának legelsősorban a termelés biztosítását tartom. Etekintetben nem teszek különbséget sem a régi földbirtokosok, sem az újonnan földhöz jutott kisemberek között, miután ebben az országban minden munkásnak, minden tisztviselőnek s egyáltalában mindenkinek az élete attól függ, hogy minden talpalatnyi föld be van-e vetve, hogy intenzív termelés folyik^e, vagy sem,, ennek következtében feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a magyar törvényhozás kényszerintézkedésekről gondoskodjék ott régi, mint az uj földbirtokosokkal szemben, amely kényszerintézkedések biztosítsák a termelés fokozását. Ha ilyen kényszerintézkedésekkel törődött volna a magyar nagybirtokos osztállyal szemben a régi parlament, a régi törvényhozás, akkor ma nem tartanánk ott, hogy a drága, szép magyar Kánaánon egy hold föld csaknem félannyit terem, mint abban a rideg Ausztriában, vagy Németországban. Ha a magyar törvényhozás megtalálta volna a maga hangját régebben a földbirtokos osztállyal szemben és kényszerintézkedésekkel kényszeritette volna őket arra, hogy minden talpalatnyi magyar földet bevessenek és intenziven megmunkáljanak, akkor ma nem heverne egy millió katasztrális hold parlagon. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Schandl Károly : Nem is hever ! B. Podmaniczky Endre : Nem hiszem ! Dénes István : T. képviselőtársam, statisztikánk s a földmivelésügyi ministerium hivatalos kimutatása szerint egy millió katasztrális hold hever parlagon. B. Podmaniczky Endre ; Szikes, belvizes talajon ! Dénes István : Ha a magyar törvényhozás régebben megtalálta volna hangját a földbirtokos osztállyal szemben, ha kényszerintézkedéseket hozott volna be, akkor ma nagybirtokainkon nem folynék olyan extenzív termelés, nagy részükben nem folynék olyan külterjes gazdálkodás, mint amilyen ma folyik. Hivatkozom az igen t. igazságügyminister úrra, aki amint igazságügyministerré lett . . . (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Graeffl Jenő : Halljuk az államkasszát ! Dénes István : Rögtön, t. képviselőtársam. Az igazságügyminister ur, mihelyt az igazságügyministeri széket elfoglalta, megérezte, hogy Magyarország legégetőbb problémája, amelytől ennek az országnak élete és jövője függ, a földreformkérdés. Első szava az volt — többek között ezt mondotta — hogy a magyar nagybirtokos osztálynak pedig az a kötelessége, hogy a múlttal szemben mezőgazdasági ipart teremtsen. (Helyeslés a jobboldalon.) Vagyis az igazságügyminister ur azt mondotta, és igy közvetett utón kritikát monjdott a magyar nagybirtokosságról, azt mondotta, hogy a magyar nagybirtokosság nem teljesítette kötelességét a múltban. Nagy Emil igazságügyminister : Soha sem mondtam az ellenkezőjét a múltban sem ! Dénes István : Igaza van az igazságügyminister urnák, most méltóztassék tapsolni ! Nagy Emil igazságügyminister : Én mindig mondtam ezt ! Dénes István : Igaza van a minister urnák. Tökéletesen igazolja az én előbb elhangzott álláspontomat, hogy a nagybirtokosok a múltban is jobban és az ország érdekében helyesebben is teljesítették volna kötelességüket, ha erre kényszerítve lettek volna Meg vagyok győződve arról, hogy ha az igazságügyminister ur látni fogja azt, hogy az ő felhívásának, vagy a ministerelnök ur nyíregyházi felhívásának a földbirtokos osztályban nem lesz meg a foganatja, meg fogják találni a módot és eszközt arra, hogy kényszerítsék a földbirtokosokat, hogy intenzív gazdálkodást folytassanak. (Zaj.) Sőt tovább megyek. En azt az állítást merem megkockáztatni, hogy ha a magyar földbirtokososztály már régebben akár törvényes kényszer utján, akár más módon a hivatását betöltötte volna ebben az országban, akkor a mai földreformra szükség nem lett volna, akkor ebben az országban a szaporodó szép magyar népesség megtalálta volna a maga elhelyezkedését a magyar uradalmakban támadt mezőgazdasági iparban és egyéb alkalmakban. Fájdalom azonban, Magyarország ma is épugy a puszták, a nagy legelők, a nagy latifundiumok országa, mint amilyen volt a múltban. A gyönyörű szép uradalmakon tarthatnak szép állatállományt, termelhetnek gyönyörű szép búzát, azonban ettől onnan ki van szorítva a magyar nép, a pusztákon nem fejlődhetik ipar, nem fejlődhetik kereskedelem, szóval nincsen élet, hanem csak marhacsordák, búzatáblák, repcetáblák vannak, amelyek egyedül a nagybirtokosoknak terem-