Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én, csütörtökön. 107 árat a földmunkásság nem képes megfizetni, az emberek Összeroppannak alatta. Hogy csak néhány példára mutassak rá : Nagyszénás községben, Gádoros községben egy métermázsa és 80 kiló búzát állapítottak meg a kishaszonbérlet után magyar holdanként. Most ehhez hozzávéve a többi kiadásokat, a magot, a közterheket, cséplést, szántást, vetést, annak a nincstelennek, aki földet, kishaszonbérletet kapott, úgyszólván semmije nem maradt. Miért mondom én ezt el ? Azért, meTt a földmunkások szanaszét kijelentették, hogyha ilyen nagy terheket szabnak ki reájuk, vagyis ezáltal akarják a földreformot lehetetlenné tenni, ők nem lesznek abban a helyzetben, hogy megfizethessék a haszonbért. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy perekkel fogják megtámadni a nincstelen embereket. A pereknek pedig az lesz a következménye, hogy ennek ellenére sem fognak tudni eleget tenni a nincstelenek, a kishaszonbérlők és akkor jön a végrehajtó. Hogy a végrehajtó után mi fog jönni, nem tudom ; jó nem fog jönni, sem pedig a törvény paragrafusainál megállani nem fognak. De tovább menve, igen nagy elkeseredést szül mindenfelé az alaptörvény végrehajtása körül tapasztalt ama hiba, hogy a földeket a földigénylők részére mindig a községtől legtávolabb eső helyeken adják le, a legtávolabb eső és a legrosszabb helyeken, úgyhogy iszonyú nagy kinjába és munkájába fog kerülni a mezőgazdasági felszerelés nélkül levő nincstelen embernek még annak a kis szalag földecskének megmívelése is. Ha a földreformot — amint a ministerelnök ur Nyíregyházán a hó 8-án tartott beszédében igen helyesen mondotta — nem a forradalmi mentalitás szolgálatának a kedvéért csinálták, akkor a földreformtörvényből sürgősen ki kell küszöbölnünk azokat a hibákat, azokat az anyagokat, amelyeket itt felsoroltam, és amelyek végeredményben nyugtalanságra fognak vezetni, ami ugy gondolom, sem a földbirtokosságnak, sem a földmunkásságnak, sem az ország 1 öbbi részének nem érdeke. S itt sajnálattal kell megállapítanom, hogy azok az eszközök, amelyeket a ministerelnök ur nyíregyházai beszédében megjelölt, erre a célra egyáltalában nem alkalmasak. Mart igaz ugyan, hogy a ministerelnök ur Nyíregyházán azt mondotta, hogy gondoskodni fog a földreform gyorsabb végrehajtásáról, azonban nem foglalt állást a ministerelnök ur az ellen a kétségbeejtő és nemzetgazdaságtanilag helytelen intézkedés ellen, hogy szalagföldeket adnak és olyan árak mellett adják azokat, amelyeket a földet igénylők megfizetni nem tudnak. Tett ellenben a ministerelnök ur egy igen érdekes kijelentést, amely figyelemreméltó, s amelyet én igen szerencsétlennek tartok. A ministerelnök ur a következőket mondotta (olvassa) : »Senkinek sem viselhetjük gondját a tekintetben, hogy a föld bérének az árát meg is tudja fizetni.« (Helyeslés jobbfelől.) Halves volna nézetem szerint a ministerelnök umak ez a megjegyzése akkor, ha a törvényben vagy pedig a novellában gondoskodnának arról, hogy olyan árakat kérjenek, — ha már földreformot csinálunk, — amelyeket meg is tudnak fizetni. Ugy gondolom, hogy ez a legelemibb követelés, amelyet az ország egyeteme, az ország népe felállíthat akkor, ha földreformról van szó. Ha pedig ezt nem teszik meg, akkor az egész földreform illuzóriussá válik, mert — amint reámutattam — nem lesznek képesek az árakat a földet igénylők megfizetni, akár járadék alakjában, akár haszonbér alakjában, akár pedig megváltás címén kívánják a magas árakat. Ugy gondolom, hogy a ministerelnök ur Nyíregyházán akkor tett volna hasznos szolgálatot a földreform nyugodt lefolyásának, ha nem azt jelentette volna ki, hogy nem támogatja a magyar kormány ezeket a nyomorult nincsetlen tömegeket, amelyeknek nincs egyáltalában gazdasági felszerelésük, hanem ha ezzel szemben azt jelentette volna ki a ministerelnök ur, hogy igenis törődni fog ezekkel, igenis utána fog nézni, és meg fogja vizsgálni a bajokat, a hibákat és azt, hogy vájjon képesek-e megfizetni azt a magas árat, amelyet a törvény kivan, t. i. a forgalmi értéket. Vagy pedig ha a ministerelnök ur ezt nem jelentette ki Nyíregyházán, azt tartozott volna kijelenteni, — bogy a köznyugalmat megóvja az országban, — bogy leszögezi magát a novellatervezetnek amaz álláspontja mellett, hogy a föld értékét, a földjáradék értékét, a Idshaszonbérletek után fizetendő bérek értékét a kataszteri tiszta jövedelem után kell fizetni, amint ezt a novellatervezet igen helyesen leszögezi. Gr. Hoyos Miksa : Akkor még többet fizet. Dénes István : Nem fog többet fizetni ! Gr. Hoyos Miksa : Azon a vidéken hogyne ! Dénes István : Nem fog többet fizetni. Megmondom, miért nem. Ha, t. képviselőtársam, a kataszteri tiszta jövedelmet vesszük alapul é

s annak vesszük ma az aranyparitását, akkor is egy hold föld ára maximum belekerülne 200—250.000 koronába. Halász Móric : Hol van az a föld? Dénes István : Ennyit kellene fizetni akkor. ha a kataszteri tiszta jövedelem alapján szabják meg a föld megváltási árát, vagy a járadék összegét. Azt hiszem, semmi méltánytalanságot vagy igazságtalanságot nem akarok elkövetni akkor, amikor a novellatervezetnek ezt a pontját fedezni akarom és helyeslem. Ez is a méltányos, ez is az igaz, és pedig azért, igen t. képviselőtársam, mert a nagybirtokosok a földadót — ugy tudom — a kataszteri tiszta jövedelem után fizetik. Ha a közterheket a kataszteri tiszta jövedelem után fizetik... Gr. Hoyos Miksa : Búzában ! Dénes István : Igen, búzában, tisztelt képviselőtársam — rendben van — csakhogy a kataszteri tiszta jövedelem 20%-át fizetik búzában, illetőleg a kataszteri jövedelem minden koronája 20%-ának megfelelő buzaellenértéket fizetik. Gr. Hoyos Miksa : Hogy-hogy? Koronánként { I kilogram búzát fizetünk.