Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

A nemzetgyűlés loa. ülése 1923, jött a Nemzeti Tanácsba és ő lett a Nemzeti Tanács elnöke. Gaal Gaston : Es a képviselő ur beült a főispáni székbe ! Dénes István : Soha ! Látom, hogy itt a komolyság rovására megy a dolog S Gaal Gaston : Nagyon komoly ez, komolyabb, mint hiszi ! Dénes István : Komoly ember ilyen hamis és valótlan vádakkal nem jön egyikkel a másik után. Arra akarok rámutatni, hogy Kolozsvárott voltam 1918 december 15-én s akkor már a következőket irtam (olvassa) : »Az erdélyi és magyarországi románság sovén elemei a gyulafehérvári román nemzetgyűlés óta befejezett ténynek tekintik Kelet-Magyarország 26 vármegyéjének Romániához való tartozását. Megalakult Nagyszebenben a román kormányzótanács, amely minden eszközt megragad, hogy a 26 vármegye felett az impériumot is átvegye. A gyulafehérvári román Nemzeti Tanács elszakadó határozatait pedig memorandum alakjában Parisba juttatta az «ntente elé. Az elszakadni vágyó románság ezen ténykedései a wilsoni elvek alapján, a népek önrendelkezési jogán történtek, s ezáltal Magyarország abba a helyzetbe került, hogy jövőbeli sorsáról önmagának kell döntenie. Köztudomású, hogy Kelet-Magyarország magyar, német és más, nem románajku lakossága nagyobbszámu és kultúrájú, mint a románság. Köztudomású, hogy a sovén románsággal szemben a román nép, a román proletariátus a román királysággal való egyesüléséről hallani sem akart. Sajnos azonban, mai napig Kelet-Magyarország magyarsága, németsége és román proletariátusa akaratát és álláspontját — külföld előtt is egyedül számottevő önrendelkezési formában nem nyilvánitotta. Ennek következtében a közeljövőben megkezdődő békekonferencián, hol sorsunk el fog dőlni, eddig még csak Kelet-Magyarország imperialista románságának határozata, memoranduma fekszik. Az entente és a semleges külföld mai napig még csak a románság állásfoglalásáról tud. Ez a tény azt a látszatot fogja az entente és a semleges külföld előtt kelteni, hogy Kelet-Magyarország nem románajku népei és román proletariátusa egyetértenek a sovén románság elszakadó és imperialista törekvéseivel. Tudjuk, hogy ez nincs igy. De hogy ennek még a látszatát is elkerüljük, hogy Kelet-Magyarország magyarságának, németségének és román proletariátusának álláspontját önrendelkezési formában már az előzetes békekonferencia elé juttassuk, és végül, hogy a magyar kormánynak Kelet-Magyarországra vonatkozó álláspontját megszilárdítsuk, feltétlenül szükséges, hogy Kelet-Magyarország huszonhat vármegyéje nem románajku lakosainak és a román proletariátusnak nagy nemzetgyűlése hivassék egybe. Ezért örülök rajta, hogy a főkormánybiztos igyekezett megtenni intézkedéseit a magyar nemzetgyűlés összehívására, Ennek a nemzetgyűlésnek legalább is évi július hó 12-én, csütörtökön. 105 oly hatalmasnak és impozánsnak kell lennie, mint amilyen a gyulafehérvári nemzetgyűlés volt. Semmiféle erőfeszitésről «és áldozattól sem szabad visszariadnunk. És pedig sürgősen, hogy a nagy magyar nemzetgyűlésen hozandó határozatokról az entente és a semleges külföld mégidej ében tudomást szerezhessen. A magyar nemzeti tanács erdélyi bizottsága tartozását rótta le a magyar népköztársaság, a reménytelenségben szenvedő keletmagyarországi magyarság és németséggel és a demokráciával szemben.« Ez kelt 1918 december 15-én. Ezután rögtön eltávoztam Kolozsvárról ugy, hogy 1918 decemberében otthon voltam Szászvároson és sajnos, nem vehettem részt Tordán a gyűlésen, honnan 1918 októberében eltávoztam. Rassay Károly : Mindenesetre helyesebb lett volna, felállani és ugy elmondani a vádat, mint igy közbeszólás formájában. A tisztesség ezt követeli ! Gaal Gaston : Tisztesség dolgában senkitől sem fogadok el leckét, még Rassay képviselő úrtól sem ! Rassay Károly : De igy még sem lehet senkit sem vádolni ! Gaal Gaston : A képviselő ur itt olyan kijelentéseket tett, hogy kénytelen voltam ezt neki szemébe mondani. Dénes István : Azt hiszem, nagyjából válaszoltam a dolgokra. Most tordai magatartásomra vonatkozólag csak azt akarom elmondani, hogy Tordán egyebet sem csináltam, mint éjjel nappal dolgoztam, hogy a magyarságot a ,mezőségen, a havasok között megmentsem. Többek között ajánlom t. képviselőtársaim figyelmébe a Nemzetgyűlési Almanachot is, melyben Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk tanúságot tesz amellett, hogy amikor az ő jajszavát hallottam a havasok közül, amikor hallottam, az ő kétségbeesett kiáltását, midőn az oláhok közrefogták, rögtön intézkedtem, hogy nemzetőrség menjen ki, mely néhány oláh embert lelőve, kiszabadította a veszélyeztetett magyar állampolgárokat. Ha valaki hazafiatlan, ugy ezt semmi körülmények között sem teszi. De tanúságot tehet magatartásomról a birtokososztály is, mely lenn volt AranyÖstörda megyében, mert valahányszor itt vagy ott a románság felgyújtott egy kastélyt, vagy magtárt, rögtön nemzetőrség ment ki és igen élesen rendet teremtett. Természetesen AranyÖstördában nagyon kellett vigyázni arra, hogy a havasi oláhsággal szemben tapintatosan járjak el, mert a havasi oláhság közé volt beékelve Zalatnán egy csomó magyar ember, azok pedig elvoltak vágva Tordától és Kolozsvártól. Ezeket ugy tartottam sakban, hogy lisztet csak akkor adtam, ha a magyarokat kiengedték és a pénzt az állampénztárba beszolgál* tatták. Tordai működésem iránt tehát senkinek sem lehet kétsége, annál is inkább, mert engem a nemzetgyűlés elnöki székéből épen egy szociáldemokratapárti emher, valami Tamási nevű suszterlegény buktatott ki. Ha szociáldemokrata állás15*