Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
88 A nemzetgyűlés 143. ülése 1923, A biztosítóintézeteknél még rettenetesebb állapotok vannak. Ott rettenetesen alacsonyak a fizetések, 25—30—40—45.000 korona havonkint, 50.000 korona már nagy fizetésnek számit. Körülbelül két évvel ezelőtt a biztosítóintézetek igazgatóságai azzal a kéréssel fordultak, a kormányhoz, hogy 15%-os kezelési költséget szedhessenek a felektől, azért, hogy a tisztviselők fizetéseit kellően megjavíthassák. Azt állították, hogy az eddigi jövedelmeikből ezt nem tehetik meg. A kormány hozzájárult ehhez a 15%-os kezelési költséghez. De mi történt? Az, hogy épen olyan gyalázatosan vagy még gyalázatosabban fizették a tisztviselőket, mint azelőtt és ha valaki számon kéri tőlük a 15%-os kezelési költséget, egész egyszerűen azzal ütik el a kérdést, kogy a tisztviselőknek ők több fizetést adnak, mint amennyit a 15% kitesz. Csakhogy nem azért kapták azt az engedélyt, hogy a kezelési költségből fizetést adjanak, hanem azért kapták, hogy a fizetést javítsák. A 15% tehát nem a fizetés fedezésére, hanem a fizetés javítására szolgált volna. A biztosítóintézeteknél azért is rosszabb a helyzet, mint a bankoknál, mert menzát nem tartanak fenn, ott olcsó ebédet nem kapnak a tisztviselők. Dicséretes kivétel ez alól és ezt elismeréssel kell megemlíteni, az Első Magyar Altalános Biztosító Társaság, amely szintén menzát tart fenn és ahol ha a fizetések nem is ütik meg azt a mértéket, amely megfelelne, mégis emberségesebb viszonyok vannak, mint a többi biztosítóintézetnél. Amikor Farkas István t. képviselőtársam a múltkor beterjesztett indítványát indokolta, megemlékezett az újságírókról is. Az újság tulajdonképen a nemzetnek, az országnak élő lelkiismerete. A társadalmi mozgalmak, nemzeti problémák és minden, ami körül az élet forog, az újságokban nyernek kifejezést, és nemzeti szempontból nagyon fontos, hogy az újságíró egyénileg integer jellemű, korrekt, megközelíthetetlen és független ember legyen. Es amennyire szükséges ez a bíróságoknál, tessék elhinni épen olyan szükséges az újságíróknál is. (Ugy van! jobbfelöl.) Angliában például olyan szigorú jellembeli cenzúra van az újságírókra vonatkozólag, hogy a legcsekélyebb botlás és a tisztesség útjából való legcsekélyebb eltérés miatt, ami Magyarországon még egyáltalában nem számit becsületbevágó dolognak, ott kiközösítik az újságírót úgyhogy valósággal elveszti az exisztenciáját. Erdélyi Aladár : Be kell itt is hozni ! Hozzájárulunk! Pikler Emil: Mit látunk Magyarországon? En, t. képviselőtársaim, nem akarok számokkal operálni, mert hiszen a számok egyik napról a másikra egészen más matematikai struktúrát kapnak. Ami ma 80.000 korona, az holnap már 30.000 korona. Ez egészen mellékes, mert ha egy újságíró kap ma 50—80.000 koronát, holnap az évi június hó 22-én, pénteken. egész más értéket reprezentál. Nem akarok számokról beszélni, csak azt kérdezem, hogy vájjon az újságkiadók betartják-e az újságíróknak adott fizetéseknél azt a paritást, amely békében fennállott a lapok eladási ára és az újságíró fizetése között. A dolog kritériuma itt van. Ha az újságkiadók betartják ezt a paritást, akkor rendben van, azonban ez épen nem történt meg, sőt igen messze állanak ettől. Egy kivétel van ereszben : a Népszava, amely szocialista módra, az index-rendszer alapján fizeti munkatársait. Miután a Népszava igen sok olyan kereseti lehetőségtől meg van fosztva, amely a polgári lapkiadók részére megvan, — bizonyos gazdasági kapcsolatok, megfizetett cikkek és hirdetések, amelyek a Népszavánál nincsenek meg és napvilágot nem látnak, polgári lapoknál igenis meg vannak — ennélfogva ezek sokkal fokozottabb mértékben vannak abban a helyzetben, hogy munkatársaikat azon az alapon fizessék, mint ahogyan a Népszava fizeti őket. Sokszor olvasunk arról, hogy a papiros ilyen drága, az anyag olyan drága. Tekintetbe kell azonban venni, hogy ma a lapok félakkora terjedelemben jelennek meg, mint békében. Tekintetbe kell venni, hogy a gazdasági területek kiszélesedése folytán ma a lapoknak olyan láthatatlan jövedelmeik vannak, amelyek messze túlszárnyalják az előfizetés jövedelmét. Békében a mozik nem hirdettek annyit, ilyen jól megfizetett gazdasági cikkek és kommünikék akkor nem jelentek meg ; olyan reklám folyik a hirdetések körül stb., olyan láthatatlan jövedelmet biztosit mindez a lapkiadóknak, hogy igazán minden megerőltetés nélkül, épen csak a nagy profitjuk némi rovására a nemzet iránti kötelességük volna, hogy munkatársaikat becsületesen megfizessék. A magánalkalmazottaknak súlyos sérelme az adózási rendszer is, amelyre épen Kabók Lajos igen t. képviselőtársam mutatott rá a múltkor, amikor erről szóló indítványának napirendre tűzését kérte. Hogyan is állunk ezzel az adózással ? Amikor a pénzügyminister ur a kereseti adóról szóló törvényt megalkotta, a korona Zürichben körülbelül hétszer-nyolcszor annyit ért, mint ma, úgyhogy 32.500 koronás heti fizetés után 2600 korona kereseti adó volt fizetendő, mely a fizetés 8%-át teszi ki. Ha ma ugyancsak 32.500 koronát kapok hetenként, ennek vásárlóereje a kereseti adótörvény megalkotása idejéhez képest már csak az előbbinek heted-nyolcad részét teszi és mégis ma is 8%-át fizetem adóba. Szóval, a maga valójából teljesen kifordított progresszió van itt... (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Pikler Emil : ... a szegény osztályokat sújtó progresszió, progresszió lefelé, vagyis helyesebben degresszió, és minél nyomorultabb helyzetbe jut valaki jövedelmének értékcsökkenése folytán,
