Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-143
86 À nemzetgyűlés 143. ülése 1921 szociális érzékkel is nyugodtan teljesiteni lehet, a kapitalizmusra háruló minden veszedelem nélkül. A képviselő urak a túloldalon rendesen azt szokták mondani, ha mi Ausztriára vagy Németországra hivatkozunk, hogy Ausztria vagy Németország példája Magyarországra nézve nem lehet mérvadó, mert ezeknek az országoknak gazdasági és politikai berendezkedése nagyon is közel áll a kommunista vagy legalább is enyhén szólva, a szocialista ideológiához ; ott forradalmi mentalitású kormányok yannak, ott a munkásoknak túljó dolguk van. En ugyan nem irom ezt alá, hiszen Ausztriában nincsen szocialista kormány és Németországban is polgári kormány van ; a munkásosztály ott is az ő gazdasági és politikai erejéhez képest . . . Peidl Gyula: Ott demokrácia van! Pikler Emil : . . . csak azt tudja garantálni, hogy demokratikusan kormányozzák az országot ; ennyi p/ditikí i befolyásuk van, de kormányuk nincs. En azonban egy másik olyan országnak példájával tudok szolgálni, amely ország nagyon közel áll önökhöz. Lengyelországról van szó. Lengyelország olyan ország, amelynek a reakcióból nem kell kölcsönért menni önökhöz. Azok is vannak olyan jó reakciósok, mint önök. Peidl Gyula: És viszont! Pikler Emil : Hogy milyen viszonyokat teremtettek Lengyelországban, amely politikai struktúrája tekintetében talán legközelebb áll a mai Magyarországhoz, arranézve a nemzetközi munkaügyi hivatal hetedik kötetének ötödik, májusi füzetében a következőket olvashatjuk (olvassa): »A lengyel munkások és munkaadók egyaránt belátták, hogy sem az egyéni megállapodások, sem a kollektiv szerződések tovább nem lehetségesek, mert a hétről-hétre mutatkozó valutáris eltolódások ezeket a megállapodásokat mihamarabb túlhaladottá teszik. Maga az állam volt az, amely belátta, hogy ezt az állapotot a termelés érdekeinek veszélyeztetése nélkül tovább fentartani nem lehet. Megragadta a kezdeményezést és alkotott egy olyan pártatlan szervet, amely hivatva van hónaprólhónapra megállapítani az életviszonyokban beállott eltolódásokat.« Magyarul és lengyelül is ez annyit jelent, hogy feiáliitották az állami index-megállapitó hivatalt. Ez történt Lengyelországban, egy olyan országban, ahol kifejezetten reakciós kormányzás folyik. Nemcsak Varsóban van ilyen indexmegállapitó bizottság, hanem minden nagyobb lengyei ipari városban, Lodzban, Censtochowban, Kielceben, Lublinban és más nagyobb városokban is. Én teljesen meg volnék elégedve, ha ezt a lengyel rendszert nálunk is meghonosítanák, és azt hiszem, az igen t. kormány a kapitalista érdekek súlyos megkárosítása nélkül megteheti azt, amibe a lengyel kormány belement. A munkások, magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak életviszonyaira nézve ma '. évi június hó 22-én, pénteken. Szabó József t. képviselőtársam is igen helyes megállapításokat tett, de nekem is ki kell terjeszkednem erre a témára, nem azért, mert ez beillik beszédem koncepciójába és mert hozzátartozik, — nem akarok kizökkenni a koncepciómból — hanem azért, mert ennek a kérdésnek olyan széLs területe van, hogy elkalandozhatunk rajta többen is Szabó képviselőtársamon kivül. T. Nemzetgyűlés ! A Magyarországi Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az úgynevezett Tébe. . . Propper Sándor: Amely gyártja a tbc-t. Pikler Emil:... olyan hatalom ma Magyarországon, hogy minden túlzás nélkül merem állítani, hogy báró Illlmann Adolf vagy Krausz Simon, vagy akármelyik más nagyobb bankigazgató tulajdonképen nagyobb hatalmat gyakorol ebben az országban, mint gróf Bethlen István ministerelnök. Meskó Zoltán : Sajnos, ez mindig igy volt ebben az országban. (Zaj.) Pikler Emil : Az egész nagytőke, de különösen a bankokrácia érti a módját annak, hogy a maga önző érdekeit a legintenzívebben megvédeni tudja, és különös iróniája a sorsnak, hogy ennek a hatalomnak kulminációját épen az úgynevezett keresztény uralom idején értük el... (Ugy van! Ugy van! a szélsobalolaálon ) Meskó Zoltán : Azelőtt házi zsidók voltak, most házi keresztények vannak ! Minden zsidónak megvan a házi kereszténye! (Ugy van! Ugy van ! balfelöl. Zaj f a jobbóldalon.) Propper Sándor.: Édestestvérek! Nagy Ernő : Önzetlen, magyar hazafiak ezek mind ! Pikler Emil : Én a kurzus főtámasztékait nem a Sörház-utcában keresem, nem is az ébredőkben látom. Legyenek meggyőződve igen t. képviselőtársaim, hogy a nagy-nagy zsidók, a nagy-nagy bankárok sokkal nagyobb támasztékai a keresztény kurzusnak, mint az ébredők. (Ugy van! balfelöl). Meskó Zoltán: Soha ilyen jó alkalom nem volt. Bolondok lennének, ha nem tennék! Propper Sándor: Soha ilyen lehetőségeik nem voltak! Meskó Zoltán : Kikeresztelkednek és rendben van a dolog. A kosztpénznek lovasitott főtanácsosai lesznek. (Derültség és zaj.) Propper Sándor: Csak pénz legyen, ki sem kell keresztelkedni! (Zaj.) Barthos Andor: Aki kikeresztelkedett, az keresztény ! Elnök : Kérem a képviselő urakat, engedjék a szónokot beszélni ! Pikler Emil : Magyarországnak elnyomorított tömegei és mondjuk, hogy keresztény tömegei, — még ezt a jelzőt is hozzáillesztem, bár nekem erről a kérdésről egészen más nézetem van — mondjuk tehát, hogy a keresztény tömegek annyit vártak a kereszténykurzug
