Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

À nemzetgyűlés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. öl Szabó József : ... vegyük védelmünkbe a gyengét, biztosítsuk a törvényhozás utján számukra becsületesen elvégzett munkájuk után a tisztességes munkabért. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én itt a nemzetgyűlésen két esztendővel ezelőtt, vagy ha jól tudom, még régebben is szóvá tettem az orvoslásnak ezt a módját. Abban az időben ajánlottam az akkori kormánynak, hogy szervezze meg a munkabéregyeztető bizottságokat, vegyük elejét a folytonos sztrájkoknak, a munkás és munkaadó közötti harcoknak, kényszeritsük mind a kettőt arra, hogy a zöld asztalhoz üljenek le és ott tárgyalják meg a közöttük lévő ellentéteket, ott tárgyalják meg ezeket a fontos kérdéseket. Méltóztassanak meggyőződve lenni róla, hogy ha a munkaadó a munkásembert meggyőzi és adatokkal van módjában a bizottságban bebizonyítani, hogy ez az a határ, ameddig elmehet, a munkásember belátó és nem fog akkor sztrájkokba és ilyen mozgalmakba kapcsolódni,, hanem a munkaadóval egyetértve igyekszik a munkaadó és a saját maga jövedelmét gyarapítani. Elzárkózottság történt az egész idő alatt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A Gyáriparosok Országos Szövetsége követi a kormány példáját és minden tanácskozás elől elzárkózott. Most már enyhült valamivel a helyzet, de ezelőtt a Szövetség teljesen elzárkózott a munkások elől és azt várta ... Propper Sándor : Ma is diktálja a béreket ! Szabó József : ... hogy a munkások szervezkedési erővel is kényszerítsék arra, hogy ezeket a kérdéseket velük egy asztalhoz leülve tárgyalják meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha nincs megértés a munkaadókban, ha nincs kellő érzéke e kérdések iránt a kapitalistának, akkor a kormány és a törvényhozás kötelessége, hogy kellő érzékkel és odaadással védje a szegény embert és álljon melléje. Azért vettem szívesen a szociáldemokrata párt javaslatát, azért támogattam azt, mert az felfogásommal teljesen azonos. Ha valami jó jön, akár szociáldemokrata részről, akár még a poklok ördögétől is, azt elfogadom, azzal szemben nem tudok elfogult lenni, mert a jó akkor is jó, ha politikai ellenfelem terjeszti azt a nemzetgyűlés elé, Rupert Rezső : Csakhogy egyszer már idáig jutottunk ! Rothenstein Mór :. Csakhogy onnan nem jön sohasem jó ! (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Szabó József : Én nem akarom a szociáldemokrata pártot szemrehányással illetni, de ők nem követik ezt a lojális magatartást. Mert amikor én a nemzetgyűlés elé terjesztettem ugyanezt a határozati javaslatot . . . Propper Sándor : Megszavaztuk ! Szabó József : ... a szociáldemokrata párt hivatalos lapja azt limonádé-javaslatnak, értéktelen semminek titulálta és azt mondta, hogy ezzel nem lehet az embereket boldogítani, arra nincs szükség, mert nem helytálló. Én nem akarok rekriminálni, lehet, hogy elfogultság vezette akkor a cikkírót s örülök annak, hogy a szociáldemokrata párt az állásfoglalását megváltoztatta és a mienkére helyezkedvén, ugyanezt a javaslatot terjesztette a nemzetgyűlés elé. Pikler Emil : Az apát felcseréli a gyerekkel ! Szabó József : Ezek tények, nem is szándékoztam ezt szóvátenni, mert, mondom, nem akartam hiábavaló rekriminálással élni. Azért kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a következő határozati javaslatomat elfogadni szíveskedjék, (olvassa); »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a fizikai és szellemi munkásoknak a nagytőkével szemben való megvédése és az élet standardjuk biztosítása érdekében haladéktalanul terjesszen törvényjavaslatot a nemzet gyűlés elé a paritásos munkabér egyeztetőhivatal felállítása tárgyában.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Peidl Gyula : Helyes ! Szűnjék meg a kapitalista diktatúra ! Szabó József : Meg kell szavaznia a nemzetgyűlésnek is és el kell fogadnia a kormánynak is ezt a határozati javaslatot, mert felfogásom az, hogy a kormány sem nézheti t ét lenül ezt a puszt ulást, a polgárságnak ezt a lezüllését és ilyen tervszerű, tudatos tönkretételét. Ha komoly fajpolitikát akarunk, akkor meg kell mentenünk a népet ; ha komoly kereszténységet akarunk, akkor biztositanunk kell a mindennapi kenyeret a dolgozó emberek számára, mert hiszen a kereszténység egyik apostola mondja, hogy aid nem dolgozik, az ne is egyék. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Peidl Gyula : Ma pedig csak azok esznek, akik nem dolgoznak ! Szabó József : A helyzet ma az, hogy aki nem dolgozik, az jólétben, boldogságban él, míg aki dolgozik, az nyomorog és tengeti életét. T. Nemzetgyűlés ! Arnig ezen nem változtatunk, addig ne beszéljünk irredentizmusról, addig ne reméljük Nagy-Magyarország visszaállítását, mert a polgárság ereje, ä dolgozók ereje nélkül nemhogy Nagy-Magyarországot nem tudjuk felépíteni, hanem még ezt a megmaradt kicsi országot is elveszítjük, elpusztítjuk. (Ugy van/ balfelól.) A polgárság, minden dolgozó ember, az állam védelmére fogott fegyvert 1914-ben. Kevés kivétellel, mindenki teljesítette kötelességét, amikor az állam hivó szava fegyverbe szólította. De a háború és a forradalmak láforgatták a munkásembereket, a tisztviselőket és a fizikai munkásokat egyaránt — ezt mindig hangsúlyozom — a békéből, családi boldogságukból, minden vagyonukból. Az államnak tehát kötelessége most segítségükre sietni, bogy az életstandardot, az életnívót visszaadja mindazoknak, akiktől azt elvette. Az államnak kötelessége ezt megtenni és ha megteszi, akkor lesz az országnak testben-lélekben erős polgársága, lesz erős, szorgalmas, dolgozó munkássága, akkor lesz az országban többtermelés, lesz felfrissült szellemben dolgozó tisztviselői kar, lesz az ifjúságból Rákócziakat, Hunyadyakat, Deák Ferenceket, Kossuth Lajosokat és Széchényi Istvánokat nevelő tanári karunk és akkor lehet reményünk a jövő iránt, hogy országunk még egyszer boldog és nagy lesz;