Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

À nemzetgyűlés 142. ülése 1923. évi június hó 21-én, csütörtökön. 65 Ruppert Rezső: Jó novella kell! Drozdy Győző : És ha véletlenül egyet akar­nék a nagybirtokosokkal, még akkor se vagyok hajlandó a novellának rossz pontjait magamévá tenni. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy 1 /g2 órakor át keli térnünk a zsűri megválasztására, előzőleg pedig a legközelebbi ülés napirendjét kell megállapítani. Kérem, mél­tóztassék ehhez alkalmazkodni és beszédét 1 /ä2­ig minden körülmények közt befejezni. Drozdy Győző : Ha a fajvédők igazi fajvé­delmi politikát akarnak csinálni, azt nem a föld­reformnak ilyen szélső és fajvédelmi alapon való megoldásával fogják elérni, hanem ha tanulni akarnak valamit, nézzenek át kicsit Amerikába. Ott nem védik ilyen reformokkal a magyar fajt, mégis boldogul. Az amerikai magyar a világnak minden nációja között elsőrangúan megállja a maga helyét ós a versenyben nem marad alul. A lateiner ipart tanul, az iparos vagy a ma­gyar analfabéta megtanulja az angol nyelvet. Mi kell ahhoz, hogy boldoguljon egy nép ? Csak szabadság és demokrácia kell hozzá, ami Ame­rikában megvan. A szabadság és a demokrácia tette számottevő tényezővé az amerikai magyar­ságot. Régente azt mondták, hogy az amerikai magyarságnak nincs súlya, tekintélye. De ezt akkor mondhatták, amikor a monarchia még együtt volt és Ausztriának érdekében állott ben­nünket Amerikában ellensúlyozni. De ma, ami­kor a magyar nép hetedrésze él Amerikában. Amikor Amerikában van külképviseletünk, ez a kérdés valóban nagyobb figyelmet érdemel Az amerikai magyarságot nem kellene elhanya­golni. Ha egy cél érdekében tudnák csoporto­sítani őket, akkor nagyon sok mindenre fel lehetne őket használni. Érintkezésbe kellene lépni az amerikai magyarság szervezeteivel. Nem kell őket agyonzaklatni drága pénzen kiküldött tanul­mányozókkal. Be kellene vezetni az amerikai magvarsággal való ankétszerü állandó tanács­kozásokat. A meglévő szerveket fel kellene szó­lítani, hogy az anyaországgal kapcsolatos gaz­dasági és politikai kérdéseket megvitassák és propozicióikat elénk terjesszék. Hiszen ha az amerikai Ötletek közül csak egyetlen egyet: Himler dollárfedezetü jegybankját megvalósí­tottuk volna, ezzel bizonyosan megállítottuk volna a korona züllését és az többet ért volna annál a kölcsönnél, amelyet a ministerek meg­szerezni nem tudtak. Az amerikai magyarság erőit, szorgalmát, zsenialitását, tapasztalatait, hazaszeretetét érté­kesíteni kellene tudni a magyar kormánynak. Könnyű ott a helyzet, mert Amerikában nincs pártpolitika. Ott nincs osztálygyülölet, ott nincs felekezeti izgatás, a kurzusdüh ott nem talált talajra, a magyarokat ott nem osztályozták faj és felekezet szerint. Mennél jobban távolodik valaki hazájától : annál jobban ég, tüzel ott benne a hazaszeretet. Nagyon elhibázott dolog­nak tartanám, hogy ha oda is belopnák a kurzus bűneit. Ott sem a felekezeti izgatás, sem a párt­politika nem talált gyökeret. Történtek ugyan kísérletek, amikor Bangha páter kiment; alapí­tottak egy bizonyos zuglapot is, amellyel Amerika magyarságát akarták elárasztani, de az amerikai magyarság faji és felekezeti megbontása a leg­nagyobb bűnök közé tartoznék. Ha ott is meg­bontanák az egységet, testvért testvér ellen izgat­nának, akkor Amerikában tehertétellé, nyűggé válnék az amerikai magyarság. Ott csak egy politikát ismernek : magyar politikát. El kell ismerni, hogy az első önálló magyar külügyi képviselet ezt a politikát erősiti, támogatja. Az amerikai magyarság praktikus érzékére vall, hogy nemrég megalakította a newyorki magyar kereskedelmi kamarát. Ennek élén egy nagy koncepciójú, áldozatkész magyar : Kiss Emil áll, aki nemcsak a magyarokat, hanem az amerikai gazdasági élet Napóleonjait is be tudta vonni ebbe a magyar egyesületbe. Ez az egyesület a magyar rokonszenv felkeltésére megnyerte Frank Wanderlich-et, Otto H. Káhn-t és más hatalmas­ságokat, s a magyar árunak, a magyar piacnak állandó teret biztosit. Ez a kereskedelmi kamara kirándulást tervez Magyarországba. Főtitkárát Molnár Lipótot máris ide küldte, hogy állandó áruminta vásárt szervezzen és állandó piacot teremtsen Newyorkban. Dicséretére válik amerikai követünknek, gróf Széchenyi Lászlónak és Felényi János követségi tanácsosnak, hogy ezt a kereskedelmi kamarát tagságukkal és támogatásukkal is kitüntették. Az amerikai magyarság propagandája meg­becsülhetetlen. Előljár az amerikai magyar sajtó. A clevelandi Szabadság a maga hatalmas publicitásával egész Amerikát behálózza és mindenféle nemzeti propaganda zászlóvivője. Az Amerikai Magyar Népszava szervezte annak idején a washingtoni zarándokutat, ahova Amerika minden részéből elzarándokolt a magyarság és tiltakozott Magyarország meg­csonkítása ellen, követelte a népszavazást, amit a Fehér Ház elé is juttattak. Ott van az amerikai Magyar Bányászlap, amely a magyar bányászokat tömöríti maga köré. Ott van Csongrádi Kornél lapja a Bridge­port, Fedák István lapja a New-Brunswicki Magyar Újság, Márk Béla lapja a Detroiti Magyar Hirlap, Hajdú Vendel lapja a Városi Élet, Yartin József lapja a Képes Magyar Újság, Roboz Hugó lapja a Bridgeporti Testvériség és a többi nemes, harcos magyar orgánum, amely mind nagyobb figyelmet érdemel. Meghajtjuk itt előttük az elismerés lobogóját. Az ő segít­ségüknek, propagandájuknak köszönhető, hogy az amerikai gyermekakció olyan fényes eredménnyel végződött; hogy hadifoglyaink hazajöttek és hogy olyan sok csomag érkezett Magyarországba. Berkó szerkesztő és Marcinkó főtisztelendő ur érdeme, hogy az ősszel újra százezer csomag jön Magyarországba.

Next

/
Thumbnails
Contents