Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-152
388 A nemzetgyűlés 152. ülése 1923. évi július hó 10-én, kedden. Propper Sándor: Szóval megvan a valorizáció ! (AB elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Kéthly Anna : Hivatalos kimutatás szerint Budapest főváros azelőtt körülbelül 1000 vágómarhát fogyasztott egy héten, ez volt a husszükségiete, ma pedig ez a mennyiség lecsökkent 200 darabra, mert azok, akiknek szintén szükségük volna egy kis húsételre, ma már nem tudják ezt megfizetni. Ma már azoknál a piaci mészárosoknál, kis henteseknél, akiknek üzlete kint a munkásnegyedben van, a húsfogyasztás a legminimálisabbra csökkent és jóformán semmi egyebet nem árulnak már, mint zsirt, mert zsirra, akármilyen kis mennyiségre, de mégis csak szüksége van a munkásasszonynak. Azután egy gyümölcstermő országban, ahol a környéken, vonattal néhány órányira a legszebb gyümölcs terem, azt látjuk, hogy ennek a gyümölcstermő országnak a fővárosában a piacra, a dolgozók elébe a gyümölcsnek csak a szemetje kerül, és azt is csak 10 dekánként tudja megvásárolni a munkás és a tisztviselő, mert többre nem telik neki. A többit közvetlenül a termelés helyén vonatra rakják és viszik ki máshová, ki tudja, kinek a hasznára, kinek a nyereségére. Klárik Ferenc: Mást is! Főzeléket, húst! Propper Sándor: Yalutajavitásra! Szépen megjavították tavaly óta! Kéthly Anna: Mindent, amit itt az országban oly dúsan adott a természet és amiben mindenkinek része lehetne, csak vonatra rakni és kivinni, mert ide bent nem fogyasztóképes a munkás- és a tisztviselősereg, mert idebent oly árak vannak, amelyeknél az eladó odakint sokkal jobbakat tud elérni, de viszont olyan árak, amelyekhez képest a tisztviselőnek, a munkásnak fizetése még mindig édes-kevés! Ezekhez járul még a munkásság és a tisztviselők részére az iskola gondja, amelynek tandíját épen ezekben a gyönyörű napokban emelik fel buzavalutára. Rupert Rezső: Kulturország! Propper Sándor : Itt minden munkás búzát termel a szobájában ! Egészen indokolt ! Kéthly Anna: Ha egy fővárosban, ahol az iskolábajárók legnagyobb részének szülője munkás vagy tisztviselő, buzavalutában ily összegben állapítják meg a tandíjakat, ez csak arra jó és alkalmas, és ennek csak az lesz a következménye, hogy analfabétákat neveljünk... Pikler Emil: Ezt akarják! Erdélyi Aladár: De ki? Esztergályos János: Önök! Klárik Ferenc: A szájkosaras párt! Pikler Emil : Minél tudatlanabb a nép, annál jobb ! Klárik Ferenc : Xem kell maguknak okos munkás ! Erdélyi Aladár: Jöjjön el hozzánk, majd meglátja! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szijj Bálint : Nekünk a ruházatot buzavalutánál is magasabban kell fizetni! Kéthly Anna: Ennek az lesz a következménye, hogy senki, aki fix-fizetésből él, nem járathatja gyermekét iskolába, mert nem fog tudni tandíjat fizetni, hiszen nemcsak a tandíj az egyetlen kiadása a gyermeknél... Perlaki György : Kevesebbet fizetnek a fix-fizetésüek ! Kéthly Anna :... hanem ott vannak az iskolakönyvek,... Perlaki György: Egytizedrészt fizetnek! Horváth Zoltán : Ingyenes oktatásnak kellene lenni ! Közegészségügyet, igazságot és tanítást ingyen kell adni i Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Perlaki György : A tandíjmentesség megvan a jó tanulóknál! Szabó József : Sok szülő nem tudta beíratni gyermekét a tandíj miatt. Pikler Emil: Ha nincs iskola, minek tandíjengedmény ? Propper Sándor : Engedjétek hozzám a kisdedeket, de hozzatok hozzá buzavalutát! Elnök : Csendet kérek ugy a jobb-, mint a baloldalon. Kéthly Anna : A tandíjakhoz természetesen hozzájönnek még a tanszerek, iskolakönyvek; hiszen szomorú tapasztalataink vannak már a múlt esztendőből, hogy milyen gyönyörű árakat engedélyeztek a kultuszministeriumban. Egyáltalán nincs meg a reményünk arra, hogy a kultuszministerium az idei iskolai évben a könyvek drágítása ügyében talán más álláspontra fog helyezkedni, mint tavaly. Baticz Gyula: Minden évben uj könyvet adnak ki. Erdélyi Aladár: Az már régen volt! Kéthly Anna : Akármilyen oldalról nézünk bele a kérdésbe, minden oldalon és minden kérdésnél a legkétségbeejtőbb drágasággal állunk szemben. A múltkoriban egy szülői értekezleten voltunk, ahol IY. polgárit végzett fiukról és leányokról volt szó. Ott hivatalosan előterjesztették egy gyárnak azt az ajánlatát, hogy felvesz tanoncokat, a tanoncokért azonban szintén buzavalutában kell az ellátási díjat letenni. Ezt a jó példát rövidesen nagyon sok gyár és nagyon sok mester követni fogja, ugy hogy az analfabéták mellé még az az örömünk is meglesz, hogy szakmunkásokat se nevelhetünk, mert a munkásembernek, a tisztviselőnek nem lesz módja arra, hogy gyermekéből szakmunkást neveljen, hiszen nem tudja kiizzadni azt a rettenetes költséget, amire ehhez szüksége volna. És amikor ezeket a borzalmakat látjuk, akkor halijuk és kapjuk azt a barátságos felszólítást,
