Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

360 A nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. kezesbe jutott avval a fertővel és ez kifelé alkalmas volt arra, bogy megrendítse a bitet. Egyikmásik biró talán, aki véletlenül olyan hajlamú volt, visszatérve a pártatlan birói székbe, a lakáshivatalban megszokott igazságszolgáltatást továbbfolytatta. Nem vált javára az igazságszolgáltatásnak, azon a közszellemen kiviil, amely ártó módon ráborul egész életünkre, az sem, bogy birói funkcióknak tétettek meg az Országos Földbirtokrendező Biróság Ítélkezései, mert hiszen az is megrendíti az igazságszolgáltatásban való hitet, először azért, mert nem nyilvános igazságszolgáltatás. A birói ítéletnek legfőbb garanciája, a tekintélynek, a bizalomnak a bázisa a teljes nyilvánosság ; (Ugy van ! Ugy van /) mert leket Isten az a biró, lehet eszmény az a biró, ha zárt ajtók mögött kénytelen tárgyalni és ítélni, akkor abban a bíróban nincsen bizalom és annak döntéseit megnyugvással nem. fogadják, különösen akkor, ha azok divergálnak és ha nincs egészen rábízva a biróra az igazságszolgáltatás, mert beosztanak melléje nem birói személyeket. Dénes István : Ki kell onnan küszöbölni őket ! Rupert Rezső: Amikor azt látják, hogy a földreformbiráskodásban igen meglepő, egymástól nagyon divergáló, sőt ellentétes döntések látnak napvilágot, akkor elrémülnek, megdöbbennek az emberek, hogy ezt biró cselekedte, aminek megint az igazságszolgáltatás, a birói tekintély vallja kárát. Dénes István : Ceruzajegyzetekkel dolgoznak ! Rupert ReZSŐ : Nem nagy támogatóerő, nem biztató valami a biróság számára az sem, hogy olyan esetekben, amelyekben nincs amnesztia, azokban az esetekben, amelyek a vádhatóság jóvoltából — miután a rendőrség is engedélyezte — végre odajutnak a biróság elé, sem történhetik meg az ügy letárgyalása, mig más, sokkal ártatlanabb, kisebb jelentőségű esetben ez megtörténik. Itt van például az Esküdt-ügy. Bendkivül hosszú ideje nyugszik. Nem jut hozzá a biróság, hogy ezt az ügyet elintézze, és mi a vége ? Ráfogják a bíróságra, hogy taktikázik, hogy maga akar a kezére járni a kormánynak, pedig ez nem igaz. Nem a birói Ítéletek kritikája, hanem az ilyen tények alkalmasak arra, hogy megrendítsék a bíróságba vetett hitet, megrendítsék a nagyközönség bizalmát. Ott van a királypuccs pere, az Andrássy Gyula gróf és társai ellen indított per. Dénes István : Magyar vér folyt ! Rupert Rezső : Tudnunk kell és Andrássy Gyula gróf szintén kíváncsi arra, hogy vájjon büntetendő cselekményt követett-e el vagy nem. Tudnunk kell azért is, mert annak konzekvenciája kell hogy legyen, hogy azok az emberek ártatlanul szenvedtek-e börtönbüntetést vagy letartóztatást, vagy csakugyan rászolgálnak a törvény büntetésére. Ezek az emberek nem kérnek a maguk számára semmiféle kegyelmet, maguk kívánják azt, hogy végre a pártatlan birói fórum elé kerüljön ez az ügy. Ez érdeke az országnak azért is, mert amikor megnyilatkozik körülöttünk a magyar nemzettel szemben az ellenszenv azért, mert mi állítólag Habsburg-propagandát űzünk, ez alkalmas, a mi szemszögünkből nézve a kérdést, — erre a lehetőségre t. i. gondolhatunk — arra, hogy a magyar kormányt megint mint Habsburg-propaganda szervet állítsák be. Ezért az ő alibijének bizonyítására is, de azért is, mert a vádlottak nem hajlandók tűrni a vádat ; mert azzal szemben magukat igazolni akarják, másfelől pedig az állam érdeke, hogy velük szemben a törvény ereje érvényesüljön, azért ezeket a pereket nem lehet nyugtatni, nem lehet egyszerűen a büói ítélkezés elől elvonni, mert ha elvonják, akkor vétenek az ellen a legnagyobb feltétel ellen, hogy a birói pártatlanság érvényesüljön. Ott van — ez már nem szorosan vett igazságszolgáltatási kérdés — a volt ministerek vád alá helyezése. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon,.) Ha lehetett elkövetni az újságcikkek szerint olyan szörnyű hazaárulást és annak bizonyos konzekvenciáit vonják le, — mint ahogy most a hazaárulást az októberi kormány tagjaira ráfogják —- és ezeket a hazaárulókat — azokat is, akik maguk jelentkeznek és követelik azt — nem állítják illetékes biróság elé, . . . Propper Sándor : Eél a vádló ! Rupert Rezső : . . . akkor mit akarunk, miféle igényekkel lépjünk fel mi a magyar állam igazságszolgáltatásával szemben. Nagy bajok származhatnak ebből. Hogy csak egyre gondoljunk, az államnak magának van egy pere : a Károlyi vagyonelkobzás! per. Ennek nem lesz meg az erkölcsi és* jogi bázisa és szintén csak a birói tekintély rovására megy, ha ezt az egész kérdést, annak egész komplexumát nem bírálják el. .. . (Ugy van ! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor : Nagyatádi Szabóval együtt ! Rupert Rezső : . . . mert Károlyi gróf és társai egyúttal a kivételes bíráskodási hatalom alá tartoznak, őket felelősségre kellene vonni, mint ministereket. Ha ezt nem merik megtenni, ha félnek tőle, vagy elismerik is direkt utón, hogy nincs felelősségre vonásnak helye, nem tudom, hogy miféle jogi és erkölcsi bázison nyugszik a kormánynak vagyonelkobzási keresete ; vájjon egyéb-e az, mint önkény ; gondoihat-e egyébre a nagyközönség és a nagyvilág, mint arra, hogy azoktól a bíráktól, akik ebben a perben döntöttek, egyszerűen önkényt kívántak s nekik parancsszóra kellett eljárniuk % Akik felelősek, azokat tessék felelősségre is vonni. (Zaj.) Propper Sándor : A fél kormánypárt is odakerülne a vádlottak padjára ! Dénes István : A köztársaság nevében hozták az ítéleteket ! (Zaj. Elnök csenget.) Rupert Rezső : Az egész magyar közéletben közismerten kolportált mondása Nagyatádi Szabó Istvánnak, hogy soha tisztességesebb emberekkel egy kabinetben nem ült, mint az októberi kormányban.