Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

358 A nemzetgyűlés 151, ülése 1921 S. évi július hó 6-án, pénteken. S ugyanazokat a bravúrokat tudná produkálni, ame­lyeket a múltban produkált. Ha csak rajta múl­nék, akkor kézrekerült volna az erzsébetvárosi bombamerénylőktől kezdve végig a Kopinits­esetig valamennyi gonosztevő, mert hiszen nem olyan nehéz ebből a maroknyi dzsungelből ezeket az embereket egyszerűen kihorgászni, kihalászni. Áz a baj azonban, hogy a rendőrség tisztikara a régi, a becsületes rendszert nem követhette, mert felülről a hatalmas tényezők nem engedték meg szabad munkájukat. Hiszen nem kell szánalmasabb, szörnyűbb és jellemzőbb valami, mint azok a kommünikék, amelyeket időről-időre olvastunk, hogy a kormány ministertanácsot tartott, hogy a kormány egyik vagy másik tagja ezzel meg amaz­zal a főrendőrrel tanácskozott és szabad folyást engedett a nyomozásnak. Hát jogállam az, t. Nem­zetgyűlés, amelyben közönséges gaztettek elköve­tőivel szemben előbb meg kell tanácskozni azt, hogy vájjon szabad-e őket üldözni, megkapják-e rá az „engedélyt ? Természetesen sok esetben nem kapták meg, vagy sok esetben nem kapták meg mindenre. Mit csinál tehát az a rendőrség, amely igy korlátok közé van szorítva ? Méltóztassék csak figyelemmel kisérni : valahány bombamerényletes ügy előfor­dult, azokat mind az egják fiatal rendőrkapitányra bizták ; mindig ugyanarra, aki az egyik sikertelen­séget a másik után produkálta. Csak most a Ko­vács-testvérek esetében vették el tőle először a nyomozást és vették el egy másik főtényezőtől is, attól, aki az első napon ezeket a Kovács-testvére­ket szabadon bocsátotta. Hogy mi megy végbe ebben az országban, hogy mekkora a korrupció, mekkora a fertő, azt a Kovács-testvéreknek ez az esete nemcsak krimi­nális részében, hanem közigazgatási és erkölcsi részében is megmutatja. Jó szándékú és jócélu egyesületek akarnak létrejönni itt is ott is, ame­lyek áldásos tevékenységüket a szociális nyomor szolgálatába akarják állitani. Hónapok múlnak el és nem jutnak hozzá, hogy az egyesület alapszabá­lyai jóváhagyassanak. Lehetnek a legbecsületesebb szánédku egyesületek, állhatnak az élükön olyan egyének, akik maguk elég garanciát nyújtanak : ezek nem kaphatják meg alapszabályaik jóváha­gyását, ellenben a Kovács-testvérek és Becker Ist­ván igen. Méltóztatnak-e tudni, hogy az úgyneve­zett Nemzeti Multunk Kulturális Egyesülete című egyesület alapszabályait egy délelőtt elintézték, egyetlen egy délelőtt jóváhagyták, ugy, hogy ez az egyesület este már a gyüjtőiveket is megkapta a rendőrség közigazgatási osztályának bélyegzőjével lebélyegezve. Ez az egyesület megkapta, amelynek élén a Kovács-testvérek állottak ; azok a Kovács­testvérek, akikről köztudomású volt. hogy a Reis­mann-féle gyilkosságban és más gaztettekben erő­sen érdekelve vannak, hogy a bíróság kezéből való­sággal csak ugy vétettek ki hamis tanuzással, mert megfenyegették a tanukat. Ennek az egyesületnek élén állott Becker István is, akinek szerepe a Landau pörben szintén ismeretes, hiszen végigtárgyaltuk totta és csak a kormány egyik tagjának különös beavatkozására fogatták el őket újra. Propper Sándor : Egy klubnak a tagjai ! Rupert Rezső : ... és akkor is kesztyűs kézzel kezelték őket. Az egyik főtisztviselő a kihallgatás alkalmával diskurzusba bocsátkozott velük, mi­közben per »kedves bátyám, kedves öcsém« titulál­ták egymást. Propper Sándor : Kedves Károly bátyám ! Rupert ReZSŐ : Nagyon természetes, hogy ilyen kezelési rend mellett nem lehet sokat várni atekmietben, hogy a megtörtént szörnyűségek, mint aminő a Reissmann gyilkosságstb.,beigazolód­hassanak, mert hiszen látjuk, hogy ezek az em­berek bizonyos tekintetben pártfogásban részesül­nek. Pikler Emil : Hazafias felbuzdulásból ! Rupert ReZSÓ' : Hogy közbiztonságunk meny­nyire megromlott, mivé lett a régi drága, dicsőséges budapesti rendőrség, azt csak egynéhány példával kívánom megvilágítani. Itt van a Kopinics-eset. Propper Sándor : Világblamage ! Sikkasztás rendőri asszisztenciával ! Rupert Rezső : És hogy a rendőrség nem tud napfényre hozni semmit az érthető mert hiszen a t. képviselőtársaim által elmondottakon kívül van­nak más bajok is. Nemcsak pénzügyi Kopinitsek vannak a rendőrségnél és nemcsak olyan közegek, illetőleg nagyhatalmú tényezők, akik a Kovács testvérekkel teázó viszonyban vannak, hanem vannak politikai Kopinitsek is, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akik megakadályozzák, hogy a rendőrségnek az a része is, amely kötelességét teljesíteni akarja, eredmé­nyeket érhessen el. Itt van ez a Cigány Sándor, a Kovács-banda egyik tagja. Ez hosszú időn keresztül a rendőrség politikai Kopinitse volt, benfentes viszonyban volt a rendőrség egyes előkelő tényezői­vel. S most mindjárt kiviláglik, hogy a rendőrség régi nyomozásai, eljárásai miért nem sikerültek? Azért, mert ez a politikai Kopinits mindenről előre értesült, úgyhogy a tervet megtudva, hogy a rend­őrség hova szándékozik menni, rögtön intézkedtek, hogy ott semmiféle corpus delictit találni ne le­hessen, onnan elszállították azokat más, nem fe­nyegetett helyre. így történt, hogy amikor a rendőrség valahol megjelent, azokban az egyesüle­tekben, igy az Ébredők egyesületében, mindig fel­fegyverzett őrség fogadta őket és mindig olyan helyen, ahonnan már mindent előre elrámoltak. Nem a rendőrséget akarom ezért felelőssé tenni. Mindezért elsősorban a kormányzat felelős, amely ezt lehetővé teszi ; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) felelős azért, mert tőle függ, hogy kit állítson ennek az intézménynek az élére. A budapesti rendőrség három vagy néhány esztendő alatt régi híréből, de­rékségéből nem aljasodhatott le odáig, hogy most olyan legyen, amilyennek az eredmények után fel­tűnik. A budapesti rendőrség nagy része — ngy a legénység, mint a tisztikar — ma is a régi becsüle­tes, megbizható rendőrség. Ha iá voira bízva és rá volna hagyva, ma is

Next

/
Thumbnails
Contents