Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

352 A nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hő 6-án, pénteken. állításánál. A leggazdaságosabb feltétlenül a kemény kőből yaló pótlás lenne, az ország pénzügyi helyzete azonban ezt a pótlási módot, mely igen drága lenne, nem engedi meg, és épen ezért a gazdasági bizottság azt a pótlási módot választotta, hogy ezek a megrongált részek, félkemény, u. n. sóskúti kőből pótoltassanak. Ezen mintegy három évre terjedő munkálatok költségeinek első részletéül vétetett fel a költségvetésbe 30 millió korona. Mindezek alapján kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a gazdasági bizottság javaslatát tudomásul venni, és az erre nézve hozott határozatot az elnökség utján a pénzügyminister úrral és az állami számvevőszék elnökével közölni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a gazdasági bizottság jelentését a nemzetgyűlés dologi és átmeneti kiadásainak az 1923/24. költségvetési évre szóló előirányzata tárgyában elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés dologi- és átmeneti kiadásainak az 1923/24. költségvetési évre szóló előirányzata tárgyában elfogadta és erről a m. kir. pénzügyminister urat és a legfőbb állami számvevőszék elnökét értesíteni fogja. . Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Tekintettel az imént efogadott inditványra, a tárgyalásnál a házszabályok 251 §-a, a sürgősségi szakasz már életbelép. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Eupert Eezső ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az én számomra is, mint már több felszólaló számára, a legegyszerűbbnek mutatkozik egyszerűen kiindulni abból, hogy ez a kormány évek óta nem nyújt be költségvetést és zárszámadást, évek óta nem mutatja ki, hogy mire fordítja az adókat, az állam bevételeit, ennélfogva ez a kormány nem követelhet a maga számára bizalmat. Ez igy lenne akkor is, ha a kormány csupa ragyogó tehetségből, csupa jellemekből állana is, és ezt a bizalmatlanságot érdemelné meg akkor is, ha egyébként sikerekben gazdag volna a kormányzása. Hiszen a kormány legfőbb, legfontosabb kormányzati ténye épen az, hogy költségvetéssel kormányozzon és a parlament legfőbb joga szintén az, hogy a maga költségvetési jogát gyakorolja. Amely kormányzat nem teszi lehetővé, hogy a törvényhozás ezt a legfőbb jogát, alkotmányos életének ezt az alapjogát gyakorolja, az nem számithat bizalomra. Ez a kormány természetesen sok más egyéb nkból sem számithat részünkről bizalomra, mert hiszen nem feleit meg kötelezettségének az államélet egyetlen területén sem a mutatkozó igények kielégítése tekintetében : nem felelt meg sem a törvényhozás, sem a végrehajtó hatalom, sem az igazságszolgáltatás területén mutatkozó igények, de nem felelt meg az erkölcsi élet és a gazdasági élet terén jelentkező igények tekintetében sem. Ennek a kormánynak egyáltalában nincs programmja, nincs munkaprogram m ja, gazdasági programmja, nincs az állam, a magyar jövendő számára való programmja. Ez a kormány évek óta csupa esetlegességekből él. Ez tipikus szimptomája az abszolutizmusnak, mert hiszen csak a zsarnokság él mindig esetlegességekből és csak annak nincs és nem lehet a jövőre, hosszabb időre számított programmja. Nagyon természetes, hogy ha ez a kormányzat ilyen abszolutisztikus, — és lehet abszolutisztikus, mert hiszen a kivételes hatalom őt egyúttal törvényhozóvá, egyúttal az igazságszolgáltatás faktorává teszi, — természetes, hogy mellette, az ő végrehajtó hatalma mellett a többi kormányzati ágak, a többi államhatalmi ágak teljesen elsorvadnak. Nézzük mindenekelőtt a törvényhozást, illetőleg nézzük magának az államnak megszervezését, nézzük az államfői hatalom szervezetét. Itt nagy szükségletek kielégítése maradt el, itt nagy adósságai, nagy hátralékai vannak a törvényhozásnak és a kormányzásnak is. Annak idején, amikor az 1920: XI. tcikket megalkottuk, az állam mai alkotmányának szervezete és különösen az államfői jogoknak és kötelességeknek gyakorlása ideiglenesnek mondatott ki. Ez az ideiglenesség most már évek óta tart, és azt hiszem, minden bajunknak ez a forrása, hogy provizóriumban élünk, (Ugy van! Ugy van! a szélsobalólddlon.) mert ez a provizórium minden irányban bizonytalanságot okoz, bizonytalanság elé állítja a kormányzatot, magát az államfőt is és bizonytalanság elé állítja magát a nemzetet is. Ez a bizonytalanság megárt a belső politikában, mert meglepetéseket tartogat és megárt a külpolitikában, mert szintén meglepetéseket tartogat és akadályozza, hogy a magyar állam iránti megfelelő bizalom fejlődjék ki. Nagyon természetes, hogy ez a bizonytalanság mindent a világon bizonytalanná tesz ; ez a bizonytalanság, hogy nincs végleg megszervezve államunk, hogy nincs meg a konstrukciója, ráfekszik egész életünkre, ráfekszik gazdasági, erkölcsi és jogi életünkre is, mert a mi életünk évek óta, amióta ez a bizonytalanság tart, nem államélet, hanem egyszerűen vegetáció, a korteskedés biológiája. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt azok, akik bizonytalanságban vannak, az államszervezetnek legfelsőbb tagozatában is, kénytelenek korteskedéssel tölteni el idejüket, kénytelenek nézni, hogy kinek mikor mi tetszik, amit cselekesznek, kénytelenek, a maguk helyzetének bizonytalansága miatt is, egyrészről kedvezéssel, hízelgéssel, kitüntetésekkel, hiúságok kielégítésével, másrészről a korrupció, a panama elnézésével dolgozni, (Ugy van! a szélsöbalolda-