Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-150
342 A nemzetgyűlés 150. ülése 1923, De elérte ezeket az óriási eredményeket, mert a népre támaszkodott s mert katonáinak olyan reformokat igért, amelyeket be is váltott az angorai nemzetgyűlés, aminőket itt is Ígértek, t. i. földet, házat, megélhetést és exiszteneiát. 8 mikor ezeknek a katonáknak segítségével győzelmet győzelem után aratott, ma elmondhatja magáról Törökország, hogy ismét nagyhatalom lett Európában. Az én választókerületem az S. H. S. állammal határos lévén, ismerem a viszonyokat és elmondhatom, hogy amióta a törökök átjöttek Európába és a török fegyverek ereje ott van a szerbek háta mögött, azóta nálunk is sokkal nyugodtabb, sokkal bizonyosabb lett a helyzet. Még egy más kedvező változás is beállott azóta a külpolitikában, nevezetesen, az, ami Bulgáriában történt. Amit Stambulijszky gazdasági tekintetben csinált azt feltétlenül elismerem. Ebben a tekintetben szivesen vennék én is egy petrezselyemkertészt a pénzügyministeri székbe, — mert neki csak ilyen pénzügy minis tere volt — aki nem elavult teóriákon lovagolt, hanem megcsinálta azt, hogy ma a léva 68-on áll, tehát 68-szor jobb mint a magyar korona. Elitélem azt a hibát, amelyet elkövetett, amikor a nemzeti öntudatot igyekezett kiölni és azokat a macedón menekülteket, akik a szerbek korbácsai elől a bolgároknál, mint fajtestvéreiknél kerestek védelmet, ahelyett hogy megoltalmazta és megvédelmezte volna, internáltatta és olyan békét igyekezett a szerbekkel kötni, amely némiképen a nemzet önérzetét bántotta. Csak természetes dolog, hogy ezek miatt ugy a józan bolgár nép, mint az intelligencia egyformán állást foglalt ellene. En elhiszem t. Nemzetgyűlés azt, amit Eadoszlavow Berlinben mondott s ami a bolgár lapokban megjelent — egy tanár barátom, aki kitűnően tudja a bolgár nyelvet, leforditotta nekem — hogy ma Bulgáriának politikai és gazdasági helyzete olyan, ami ránk nézve feltétlenül biztató s a mi külpolitikai helyzetünk ma erősebb, mert fajtestvéreink Keleten olyan mentalitásban élnek, amely megfelel a magyar mentalitásnak. Nekünk mindenesetre keresnünk keli az utódállamokkal a megegyezést, hiszen minden megegyezést keresnünk kell, és mindent meg kell tennünk, ami lehetővé teszi, hogy helyzetünket megjavítsuk, egyet azonban nem szabad elfelednünk és ez az, hogy a magyarság lelkét, kívánságát, a magyarság önérzetét nem engedjük senkitől porba dobni, eltiporni, nem engedjük meg sem a bocskornak, sem pedig másnak, hogy abba beletiporjon. Nagy Ernő : Bulgáriában az iskolák is különbek, mint itt! Griger Miklós: Halljunk a tanítóságról valamit ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Tessék folytatni t. képviselő ur! évi július hó 5-én, csütörtökön, Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Van az. indemnitási javaslatnak két-három olyan szakasza, amely rendkívül mélyen belevág a tisztviselők életébe, (Rálljuh! Halljuk!) A nemzetgyűlésnek 20 képviselőből álló csoportja magáévá tette az állami tisztviselők ügyét és én is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ha a magyar államnak gazdasági szempontból szüksége is van arra, hogy a hivatalok számát kisebbítse, megszüntesse, természetes dolog, hogy az állami tisztviselők létszámának apasztása, nem jelentheti azt, hogy az állam mint olyan ne gondoskodjék azokról a tisztviselőkről, akik szerződést kötöttek a magyar állammal, akik évtizedeken keresztül odaadták munkaerejüket, tehetségüket a magyar államnak s most sem a nyugdíjnál, sem pedig más tekintetben nem látják még azokat a jogaikat sem respektálva, amelyeket eddigelé a magyar jog biztositott nekik. Most a nyugdíjazási határidőt is kitolja 15 évre ez az indemnitási javaslat. Olyan sérelem ez, amelyet méltán kifogásolhatnak az állami tisztviselők. Szilágyi Lajos: Ebből nem lesz törvény! Homonnay Tivadar: Ez egy torzjavaslat'. Kiss Menyhért: Az egész nemzet érdeke, hogy a magyar középosztály, amely a háborúban olyan fényesen állta meg helyét s amely a forradalom és a kommunizmus alatt is feltétlenül a nemzeti eszmének volt harcosa s nem adta oda magát olyan radikális kilengésekre, amelyek a magyar nemzeti gondolat megcsúfolását jelentették volna, olyan szeretetben és atyai gondoskodásban részesüljön ennek a kormányzatnak és ennek az irányzatnak részéről, aminőt megérdemel, és ha számát apasztani kell, ez ne ugy történjék, hogy 10.és 100.000 családtagot kenyértelenül dobjanak ki a kietlen magyar életbe, hanem, hogy a kormány gondoskodjék ezekről, és helyezze el őket más téren, hogy ők is megtalálják boldogulásukat. Sajnos, az igen t. pénzügyminister ur nem állított fel egy olyan szervet, amely ezeknek a tisztviselőknek elhelyezéséről gondoskodna. Különösen a tanítókat és a tanárokat éri nagy sérelem. (Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felől.) Homonnay Tivadar : Nem lehet a főispánoknak tanárokat és tanítókat kinevezni ! (Nagy zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek képviselő urak! Homonnay Tivadar: Ebből nem lesz törvény! Kiss Menyhért: Ha csökkenteni kell a tisztviselői létszámot, ajánlom az igen t. kormánynak, hogy szüntesse meg elsősorban azt a ministeriumot, amely azóta áll fenn, amióta a mostani kivételes állapotok vannak, nevezetesen a közélelmezési és népjóléti ministeriumot, ezek ügykörét osszák szét a megmaradt ministeriumok között s amikor sor kerül a tisztviselői létszám apasztására, elsősorban a magas állásban levőket bocsássa el az állam, azután azo-