Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-150

358 Á nemzetgyűlés 150. ülése Ï92B. évi július kó 5-én, csütörtökön. téri titkárok és képviselők gazdasági elhelyezkedé­sére vonatkozó szomorú számadatokat és végső konklúziója az volt, hogy erősen kifogásolta ezek­nek a gazdasági tevékenységét. Ha ő következetes akar maradni, miért támad engem állandóan, azért mert én is olyan mentalitást képviselek és követe­lek a közélet terén működő politikusoktól, ami­lyent ő követel. Nem látom itt a következetességet. A földreformnovellára teltétlenül szükség van azért, mert minden oldalon megállapították a képviselők azt, hogy a földbirtokreform végrehaj­tása rendkivül lassan történik. En a magam kerü­letében tapasztaltam, hogy azt az általános íté­letet, mely véglegesen dönt abban a tekintetben, hogy a kisgazdák, törpebirtokosok és nincstelenek hány hold földet kapnak, számtalan esetben öt hónapon keresztül kellett sürgetnem, mig végre megszületett. A kényszerbérletek kiadása szintén sziszifuszi munkát okozott. Megállapította az előttem felszólalt t. képviselőtársam is, hogy köz­igazgatásunk — tisztelet a nagyon értékes kivéte­leknek — nem azzal a buzgalommal hajtja végre a törvényt, mint amelyet a magyar faj érdeke meg­kívánna. Megállapította Hegedüs képviselőtársam azt is, amit eddig nem mondott — most első alka­lommal hallottam tőle, — hogy a közigazgatás hónapokon, sőt éveken át nem küldi be az aktákat, nem áll a bíróság rendelkezésére és a végrehajtás során a földért jelentkezőknél nagy szigort alkal­maz s ott az a tendencia érvényesül, hogy minél többen maradjanak ki az igénylők közül és minél több birtok maradjon meg a nagybirtokosok tulaj­donában. Ez a felfogás azt involválja, — ez az én meg­győződésem, — hogy a közigazgatás igen nagy része — tisztelet a kivételnek — a mostam nagy­birtokosság függvénye. Ezelőtt egy évvel éles inter­pellációt mondtam itt el, melyben tiltakoztam az ellen, hogy a közigazgatás tagjai olcsó bérleteket fogadjanak el olyan uradalmaktól, melyeknek uradalmi területén közigazgatási, hatósági jogokat gyakorolnak. Ugyancsak felolvastam azt a rende­letet, melyet Andrássy Gyula gróf belügyminister ur bocsátott ki annakidején és amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam is felolvasott. Ez a rendelet egye­nesen eltiltja a közigazgatási tisztviselőket attól, hogy az uradalmaktól különféle kedvezményeket, bénéket, gráciákat fogadjanak el. Ez oly feltétlen kelléke a közigazgatás érintetlenségének és függet­lenségének, melyhez feltétlenül ragaszkodnunk kell. Amikor ilyen vitális kérdés megoldásáról van szó, mint a földbirtokreform végrehajtása, természetes dolog, hogy népszerető politikámnak egyik alap­feltétele, hogy akár a közigazgatási, akár az állami tisztviselőknek olyan fizetést kell adni, hogy ne legyenek reátualva és mintegy rákényszerítve, hogy kénytelenek legyenek a nagybirtoknak vagy nagytőkének szolgálatokat tenni és a törvényt és a rendeleteket ugy végrehajtani,, amint azt a nagy­birtok vagy nagytőke érdeke megkívánja. (He­lyeslés balfelol.) Ezek volnának azok a szempontok, amelyeket a földreformmal kapcsolatban szükségesnek tar tottam elmondani. Most bátor vagyok rámutatni arra, milyen mértékben valósítja meg ezeket a szempontokat az igen t. túloldal. Az a nyilatkozat, amelyet Gömbös Gyula t. képviselőtársam kiadott és amelyben hat pontban foglalja össze a földbirtok­reformra vonatkozó kívánságait, engem is teljes mértékben kielégít, teljes mértékben aláírom az ő követeléseit. Állapítsuk azonban meg, hogy a mai magyar politika holt ponton levő, mozdulatlan és lehetetlen politika. Horváth Zoltán : És tehetetlen ! Kiss Menyhért : És tehetetlen politika. Mert mégis csak furcsa dolog, hogy egy ember, aki az egységes párt megteremtése érdekében még ellen­felei részéről is elismerést érdemlő módon buzgól­kodott, — mert nagymértékben az ő agilitásának és előrelátásának az eredménye volt az, hogy ezt a nagy tábort össze tudta hozni — amikor megvaló­sítani kívánja programpontjait, kénytelen a párt ügyvezető alelnöki állását odahagyni és megfigyelő álláspontot foglalni el. Szilágyi Lajos : Uj állás ! Kiss Menyhért : Mint a magyar népből szár­mazó ember ismerem népem gondolkodását és tudom, hogy, ha Gömbös Gyula t. képviselőtársam végig megmarad ezen a megfigyelő állásponton, az elposványositás ellenben folyton folyik, a föld­birtokreformot nem hajtják végre és az a sok kíván­ság, melyet a keresztény kormányzattal szemben támasztunk, nem valósul meg, akkor a magyar nép minden ódiumot a jobboldalra fog rákenni, amely várakozó politikájával az ellenzéki pártoknak, elsősorban pedig a szociáldemokrata pártnak fog szolgálatot tenni. A nép ugyanis azt mondja, hogy hiszen ott voltak együtt a kormánypárton, végig­támogatták a ministereket, de eredményeket nem tudtak felmutatni ; ezzel szemben ott vannak az ellenzéki oldalon a szociáldemokraták, akik minden kérdésben a kormány ellen szavaztak, a kormány ellen dolgoztak, őket fogjuk tehát megajándékozni a bizalmunkkal, mert tőlük várjuk, hogy ennek a mozdulatlan, holt pontra jutott politikának vége szakadjon. Nagyon szomorúnak tartanám, ha ez bekövetkeznék, de ennek lélektani szempontból be kell következnie. Szilágyi Lajos : A szociáldemokraták malmára hajtják a vizet ! Ez igaz ! KiSS Menyhért : Távol áll tőlem, hogy akár ennek, akár annak a pártnak szolgálatot kívánnék tenni. Én csak mint tényt állapítom meg, hogy Gömbös t. képviselőtársam óriási szolgálatot tenne az országnak, a földreform ügyének és a fajvéde­lemnek azzal, ha végre nyíltan kiállana és meg­mondaná, hogy a kormányzatban nem tetszik neki ennek vagy annak a ministernek a programmja követeli ezt vagy azt és amennyiben követelése meg nem valósul, jöjjön át az ellenzéki oldalra. Ha ez az egészséges politikai változás bekövetkez­nék, sokkal előbbre menne ugy a földbirtokreform ügye, mint azoknak a nagy közjogi kérdéseknek ügye amelyeket a nemzetgyűlésnek el kell intézni.

Next

/
Thumbnails
Contents