Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

26. A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. ialkozni azzal, hogy a fővárosból lehetőleg kiirány itsák a nagy tömegeket. Kormányzati feladat volna gondoskodni arról, hogy a közlekedési viszonyok javításával, azoknak olcsóbbá tételével lehetővé tegyék, hogy igeu kis keresetű emberek is elmehessenek a fővárosból vidékre, a környékbe lakni, ahol egyébként — nagyon érdekes tünet — sok-sok ezer munkásnak van már megszerzett kis telke. Legutóbb egy ilyen ankét alkalmával felmerült az a kérdés, hogyan lehetne ezeket a kis, apró telek-tulajdonos munkásokat hozzásegíteni az építkezéshez. Akkor valahol, azt hiszem, az egyik ministerium részéről kétségbevonták, hogy ilyen telektulajdonosok vannak. Erre mi csak egy felhívásra feljegyeztük azokat, akiknek ilyen telkük van és csodákcsodája, ezrével jelentkeztek olyan takarékos, szorgalmas munkásemberek, akik gondoltak a jövőjükre. gondoltak a családjukra és szereztek már maguknak akkor kis helyet, ahol le tudnának telepedni, csak az hiányzik nekik, hogy négy oszlopot leállíthassanak és tetőt húzzanak föléje, ahol a házmester nem parancsol. Boldogok volnának, ka kimehetnének innen a fővárosból ; boldogok volnának, ha ezt a lakásínséget azzal segíthetnének megoldani, hogy elvonulnának az útból és elhúzódnának a maguk kis odúiba. De ilyen közlekedési eszközök mellett lehetséges-e az? Meg lehet azt csinálni, hogy egy soktagu családos ember kimenjen a fővárosból és elhúzódjék innen a maga nyomoruságával, elmenjen a környékre, a vidékre és igyekezzék egyrészt a laknyomoruságot enyhíteni, másrészt megkönnyíteni a megélhetését azzal, hogy ott rendes, az úgynevezett kisszegényembernek megfelelő háztartást rendezzen be? Ki van zárva még a gondolata is annak, hogy ilyen közlekedési politika mellett ezt meg lehessen valósitani. Még kevésbé lehet természetesen akkor, ha a kormány nem gondol arra, hogy mikor ez a munkás szerencsétlenségbe jut, — mert reánézve a munkanélküliség a legnagyobb szerencsétlenség — akkor segítsen rajta, sőt ha fenáll az, amit mondok, hogy ugyanakkor, amikor a legnagyobb bajba jut, ezt a munkást egyszerűen ugy kezelik, mint akinek minden lehetősége megvan ahhoz, hogy a magas Máv-tarifát megfizethesse. Épen ma olvasom a lapokban, hogy a Máv. ismét 100°/o-kal felemeli a tarifákat... Propper Sándor: Azt tudják! Szabó Imre: . . . június 25-ikétől kezdve; felemeli mindenre, felemeli a személyszállításra, felemeli a teherszállításra, egyedül — amint az egyik lapban olvasom — a kutyák szállítási díját nem fogja felemelni. Propper Sándor: Ez uri passzió! Azt nem adóztatják ! Szabó Imre : Ez mindenesetre jellemző a mai rendszerre és nem csodálkozom azon, ha a szegény emberek szájában összefut a keserűség, ha ilyesmit látnak, és nem csodálkozom azon, ha a szegény embernek mindig az jár az eszében, hogy mindenkinek van előnye, mindenki hozzá tud jutni valamihez, mindenki ki tudja magának verekedni ettől az államtól azt, ami csak kiverekedhető, egyedül a munkás az, akinek innen nem jut semmi sem. Hogy mennyire igy van ezekkel a kedvezményes hetijegyekkel ós mennyire mostohán bánnak el ezekkel a munkásemberekkel, erre nézve jellemzésül csak azt említem meg, hogy egy munkást, aki ilyen jegyet igénybe akart venni, amikor munka nélkül volt, először megbírságolták 3740 korona erejéig, — itt a végzés a kezemben — ós eltiltották a kedvezmény használatától 1923. évi december hó 27-ikéig; az igen rövid idő múlva kiadott másik végzés pedig már felemeli ezt a bírságot 9180 koronára, és 1924. évi január hó 25-ikéig tiltja el azt a munkást a kedvezmény igénybevételétől (Mozgás a szélsobaloldalon) még akkor is, ha egyébként a mostani igazán furcsa szabályoknak meg fog felelni, ha munkában lesz és a munkaadója igazolja, hogy tényleg munkába jár Budapestre. Valószínűleg képviselőtársaim is utaznak a Máv. vonalain, és ha beteszik a lábukat bármelyik osztályba, akár a második, vagy még inkább az első osztályba, nem látnak egyetlen egy váltott jegyet vagy ebből a legkevesebbet, hanem mindenki, aki ott utazik, kedvezményes vagy teljesen ingyenes szabadjeggyel utazik. (Igaz ! Ügy van ! a szélsobaloldalon.) Ha lehetséges ezt kedvezményként adni sokkal jobb anyagi viszonyok között levő utazóknak, akkor nem tudom elképzelni, hogy miért ne lehetne adni ilyen kedvezményt a szegény, igazán földhözragadt munkásembereknek, akkor, amidőn ők igazán nem is keresnek, hanem munka nélkül vannak. Állandóan azt hallottuk és mindig azt mondták, — lehet, hogy békeidőben igy is volt — hogy a Máv. jövedelmét tulajdonképen nem a személy-, hanem a teherszállítás adja s ezzel indokolták állandóan a kedvezményeket. Ezek a kedvezmények nem csökkentek, mert merem állitani, hogy az I. és II. kocsiosztályokra adott kedvezmények ma sem tesznek ki kevesebbet, — sem egyénenként, sem összegszerüleg — mint amennyi Nagy-Magyarországon volt. Ha ez áll és azonkívül áll az is, amit napról-napra hallunk és látunk, hogy bármelyik társadalmi osztály forduljon a kormányhoz anyagi támogatásért, ha ezt a kérelmét bele tudja öltöztetni a közérdek mezébe, vagy annak valamilyen hazafias színezetet tud adni, ha jönnek a bortermelők és a nemzeti nagy érdekekre való hivatkozással kérnek kedvezményt, ha jönnek a mezőgazdasági termelők és a nagy mezőgazdasági termelési érdekekre hivatkozva terjesztenek elő ilyen kérelmet; mindegyik érdekeltség kap annyit az államháztartástól, amennyit csak el