Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

À nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. &13 társaság bonyolítja le, amely privilégiumot élvez a magyar államtól és a hajózás ennek kedvéért közmunkának van minősítve, hogy a munkások a maguk erejével se tudjanak magukon segíteni. Érdekes, hogy a közlekedési munkások szaklapját azért tiltotta be a belügyminister ur, mert a hajósok szomorú sorsával foglalkozott. Ezért tiltotta be a belügyi kormányzat ezt a lapot, amikor mindenütt végig a Dunán, minden államban, ahol hajósok vannak, van lapjuk, szakszervezetük és egyességeket köthetnek a társaságokkal. Két ilyen társaság uralkodik a Dunán, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. és a Dunagőzhajózási Társaság. Propper Sándor : Mindkettő idegen vállalat és kizsákmányolja a keresztény magyar munkásokat az állam jóvoltából. Farkas István : A Dunagőzhajózási Társaság igazgatósága Bécsben van. A Dunagőzhajózási Társaság alkalmazottai, ugy a csehek, mint a jugoszlávok, osztrákok, bajorok, mind index alapján kapják fizetésüket és ezeknek a fizetése sokkal, de sokkal magasabb, mint a magyar területen alkalmazott munkásoké. Egy darabig a Dunagőzhajózási Társaság a magyar munkásoknak is ugyanezeket a béreket fizette, de mivel látta, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt., a konkurrens vállalat nem fizet olyan béreket, mint ő, most már nem fizetett ő sem ilyen béreket a magyar területen alkalmazott magyar munkásoknak, ellenben* fizette továbbra is az index-béreket a cseheknek, jugoszlávoknak, osztrákoknak, bajoroknak, szóval minden munkás és alkalmazottja megkapja az árdrágulásnak megfelelő béreket, csak a magyar területen alkalmazott munkások nem. Propper Sándor : A magyar állam kiszolgáltatja a magyar munkásokat. Farkas István : A Dunagőzhajózási Társaság bécsi igazgatója egyenesen kijelentette a bécsi szervezeteknek, hogy kérem, én a magyar területen nem fizetek ; ha a magyar kormány erre az álláspontra helyezkedik, mint ahogy a kereskedelemügyi minister kijelentette a nemzetgyűlésen a szociáldemokraták felszólalására, hogy nem hajlandó az index szerint fizetni, nem hajlandó ezt elismerni, •— akkor én sem ismerem el azt, hogy magyar területen annyit fizessek, mint amennyit fizetek más állambeli munkásoknak. Ennek következménye az, hogy megkezdődik a Dunán a passzív rezisztencia a magyar viszonyok, a magyar bérek miatt. A magyar munkásokat a Dunagőzhajózási Társaság nem fizeti ugy mint a szomszédos osztrák, bajor és többi munkásokat és emiatt áll be a Dunán a forgalomban a passzív rezisztencia. Most tessék itt fajvédelemről, szociális politikáról és nemzeti szempontokról beszélni S Micsoda szégyen, megalázás a magyar államra, hogy a magyar állam területén a magyar viszonyok miatt, a kormányzat szociális érzéketlensége miatt áll be az a helyzet, hogy a hajósok az egész Dunán kénytelenek passzív rezisztenciába menni azért, mert Magyarországon a kormány egy NAPLÖ xin lépést sem tesz abban az irányban, hogy a béreket a drágaság arányában fizessék. Bocsánatot kérek, ha van fontos szempont és van kompromittáló szempont, akkor azt hiszem, hogy ez a legjobban kompromittálja Magyarországot és a legjobban bizonyítja, hogy itt a kormányzat nem törődik a munkás érdé kekkel, azokkal a legfontosabb szempontokkal, amelyeket ma már minden állam elsőrendű problémának ismer el, és amelybe be is avatkozik, hogy ne hagyja a munkásréteget az éhség marcangoló karjai közé sülyedni. Propper Sándor : Nem törődik vele ! Ott van Zalaegerszegen a szanatórium. Szijj Bálint : Akkor ott gyógyulási folyamat van. Peyer Károly : Tenyésztik a bolsevizmust ! Propper Sándor : Átgyógyitják őket a másvilágra ! (Zaj.) Szijj Bálint: Az is a bolsevizmus következménye ! Farkas István : Tessék elhinni, nagyon szomorú jelenség ez. Az urak nem látják, nem érzik ; csak ha majd bajok lesznek, ha ég a ház, akkor kiáltoznak tűzoltók után. De ne felejtsék el, hogy ezzel a kormányzati politikával gyújtogatják a tüzet és meg is fogják gyújtani, mert a nyomoruságnak nem lehet tanácsokat adni. Szijj Bálint : Mi nem gyújtjuk meg. Legyen nyugodt a képviselő ur. Farkas István : Ma már akkora az éhség, a nyomorúság a magyar munkásság között, hogy ezt elviselni nem tudja. A kormányzatnak kellene legelső feladatának lennie, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozzék. Mi sirva könyörgünk, kérjük az egységespártot már egy esztendeje innen e padokból, hogy tessék ezzel a kérdéssel foglalkozni, tessék ehhez hozzányúlni, de még egy kormányigéretet sem kaptunk arra, hogy a kormány igenis, tesz intézkedéseket. Akkor, amikor a nagybankok, nagyüzemek, nagyvállalatok milliárdokat jövedelmeznek, nagy osztalékokat adnak, s amikor kibírnák, hogy több munkabért adjanak a munkásaiknak, és ezzel is csillapítsák az éhséget, elégedetlenséget, társadalmi bajokat, amelyek nagyon fontos szempontok a kormányzati politikában, — semmi sem történik ezen a téren. Bocsánatot kérek, ha ezt sem lehet elérni, akkor mit szóljanak azok a magyar munkások, akik nyilvánvalóan látják az, hogy a magyar be nem avatkozás miatt, a magyar kormányzat hanyagsága miatt jutnak abba a helyzetbe, hogy nem kapnak ugyanannyi bért, mint a csehek, jugoszlávok, bajorok, tisztán csak azért, mert van itt egy haj ós vállalat, amely privilégiumokat élvez az államtól, s amely nem fizet, a konkurrens vállalat pedig ugyanazt csinálhatja, hogy a magyar alkalmazottainak nem fizet ugyanolyan magasságú bért, mint a többi államhoz tartozó alkalmazottainak. Hogy ez milyen fontos szempont, hogy az ilyenekre mennyire tekintettel kellene lenni, azt — ugy hiszem —• mindenki könnyen beláthatja. 46