Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
20 À nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. jóravaló törvényhozás tudna bennünket kiszabadítani. Nagy Ernő : Védje karddal a hazaját, ne a becsületét. Giesswein Sándor : Manapság magát a párbajt mindenütt már elavult dolognak tekintik. Angliában a közvélemény már végzett a párbnjjaí. Angliának nem volt szüksége párbajtörvényre. Azt mondották : nálunk ez túlhaladott álláspont, és nagyon jól mondta Maccarthy, az angol történetíró, hogy: nálunk párbajról beszélni annyi, mint boszorkány égetésről beszélni. Propper Sándor: Nálunk még arról is lehet beszélni ! Nagy Ernő : A párbajhősök a csatában a leggyávábbak. Giesswein Sándor : Igenis, ha annyit emlegetik manapság a kereszténységet, a kereszténység érdekében kellene odahatni, — ós használják fel, hogy ezzel mintegy koszorút tűzzenek ehhez az irányzathoz — hogy a párbajt kárhoztassák. (Zaj.) Kevés idő áll rendelkezésemre ; ezt a kevés időt arra akarom felhasználni, hogy : ha ezt a tárgyat nem is merithetem ki, de legalább rámutassak, hogy mi történt különféle államokban ; hogyan küzdöttek királyok és parlamentek évszázadokon keresztül, mig eredményre tudtak jutni. Emiitettem már Angolországot, ahol igenis a közvélemény élére állt Albert herceg, a prince-cousort, Viktória királynőnek féije, a párbajellenes mozgalomnak. Azért törvényre nem volt szükség. A hadseregnél és a tengerészeinél szigorúan meg van tiltva a párbaj s aki ez ellen vét, azt elbocsátják. Rassay Károly: Az a baj, hogy nálunk megfordítva van! Halász Móric : A sértőt csukják be ! Giesswein Sándor: Hasonlóképen eredményre vezetett Franciaországban is, ahol már XIV. Lajos törekedett meggátolni az akkori igazi párbajmániát. A párbajozás ellenében leghathatósabb büntetés az volna, ami Amerika egyes államaiban be van hozva, hogy a párbajozót megfosztják a politikai jogaitól. Propper Sándor : Ezt nálunk párbaj nélkül is megcsinálják. Giesswein Sándor: Akkor semmiféle politikust és semmiféle ministert nem lehetne kényszeríteni a társadalmi előítélet által, hogy párbajra menjen, mert önmagát nem teheti lehetetlenné Már pedig nem mindegyiknél kívánatos, hogy távozzék a politikai élet színpadáról, bár ez némelyeknél megbocsátható. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: A jelenlevők kivételek. Nagy Ernő : A mostani kormány csak hadd párbajozzék. Giesswein Sándor: Igen bölcs intézkedése van például a spanyol törvényhozásnak, ahol a hatóságoknak kötelességévé van téve, hogy figyeljenek, hol van valami összetűzés, és mihelyt tudomásukra jut, hogy ebből az összetűzésből esetleg párbaj lehet, vagy hogy kihivási előkészületek történnek, akkor a hatóságnak kötelessége letartóztatni mindkét felet, és el sem bocsátani őket addig, amig becsületszavukat nem adják, hogy ezt a lovagias ügyet a törvény előtt fogják elintézni. Dinich Ödön : Ezt itt is meg lehetne csinálni! Giesswein Sándor : Nálunk akárhányszor azt látjuk, hogy rendőri asszisztenciával párbajoznak. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak állandóan zavarni a szónokot. (Nagy zaj.) Horváth Zoltán képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Giesswein Sándor : Tudatában vagyok annak, hogy a párbaj büntetésének szigorításával egyszersmind karöltve is kell járni annak is, hogy az egyéni becsület hathatósabb védelemben részesüljön, mint ahogy ez most történik. (Igazi TJgy van! a szélsobaloldálon.) Szilágyi Lajos: Itt a nemzetgyűlésen is. (Félkiáltások jobbfelöl : Elsősorban itt !) Propper Sándor : És elsősorban az egységes párt részéről. Giesswein Sándor: Ezt mi bátran kívánhatjuk, sőt nagyon helyes volna, ha egy parlamenti külön békéltetőbizottság volna . . . Meskó Zoltán: Vagy díjbirkozó-bizottság! Giesswein Sándor : ... és kimondanák, hogy mindenekelőtt e bizottság elé kell hozni a becsületbeli sérelmeket. Kétségtelen, hogy ezek a párbajozások lerontják a törvényhozásnak tekintélyét. (TJgy van! balfelöl.) Az emberek odakinn nem a párbaj-kódex szerint Ítélkeznek és gondolkoznak, hanem azt mondják, hogy : Ja kérem, miért vannak nekünk törvényeink, ha a törvényhozók sem tartják meg? Hát csak mi, szegény emberek vagyunk arra valók, hogy a törvényt betartsuk ? (Egy hang a jobboldalon : Hát Rassay miért párbajozott?) Rassay Károly: A reformpárt bosszút is áll érte! Giesswein Sándor: A kormánypárt részéről sokszor halljuk a tekintély elvének emlegetését. Igenis, mi is ezt akarjuk. Részemről nagyon is szükséges dolognak tartom, hogy a törvényhozói tekintély és egyáltalán a hatóságnak, a felsőbbségnek tekintélye meglegyen. Ez azonban nem védhető meg akkor, ha azt látják, hogy törvényhozók és hatósági személyek párbajoznak egymással és nem viszik a dolgot bíróság elé. Hogyan legyen bizalma a szegény embernek a bíróságokhoz, hogy az igazság szerint fognak ítélkezni, ha azt látják, hogy magas állásban levő intelligens emberek nem a bíróság elé viszik a sérelmeiket, hanem egy régi középkori módszerrel, a vasnak, a kardnak esélyei szerint akarjak az igazságot eldönteni. (Mozgás.)
