Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. 233 mellett sem jut hozzá ; ugyanakkor pedig ugyanaz a moloch, amelynek az ^ államgépezethez való vonatkozásait előbb festettem meg, Magyarország nagy ingó tőkéje, magához szippanthat folytonos ujabb tőkeemelésekkel minden tőkét, amelyre a termelés egyéb ágaiban is szükség ven. Mit jelent ez gazdaságilag ? Azt jelenti, hogy a nagytőke kizárólag azoknak az iparvállalatoknak áll szolgálatában, amelyek az illető banknak érdekkörébe tartoznak, ellenben minden más gazdasági ág, esetleg egy versenyző ipar hitelszükségletét akkor vonja be s igy azt a gazdasági ágat akkor fojtja meg, amikor ez azoknak a moloehszerü vállalatoknak érdekében fekszik. A tőkekoncentrációnak ilyen mértékét a magyar gazdasági életre veszélyesnek tartom, arról nem is beszélve, hogy ha annak a bizonyos fajpolitikának a szemüvegén át nézzük a kérdést, amelyen át én sohasem nézem — nyíltan és határozottan kijelentem, hogy igazságot csak egyfélét ismerek, kétfélét sohasem tanultam — de ha pláne annak szemüvegén át nézzük a kérdést, nézzük a kormány és a többség programmját, amely magát keresztény egységespártnak nevezi, azt kérdezem, hogy ez a fajta pénzügy-gazdasági politika keresztény forrásokba vagy centrumokba gyüjti-e össze ezt a pénzt, vagy pedig épen olyan centrumokba, amelyeket mindennel meg lehet vádolni, csak azzal az eggyel nem, hogy keresztények? A kormány pénzügyi és általános gazdasági politikájában hibának tartom azt, hogy minden reális kalkulációt, még a termelési ágak legegyszerűbb fajtájában, a mezőgazdaságban is lehetetlenné teszi. En ma, mint mezőgazda, nem merek hizlalni, nem merek marhát vagy disznót, vagy árpát és kukoricát venni, nem merek semmibe belevágni — és nagyon sok gazda van igy velem együtt — s ennek következtében marad el ezer meg ezer állathizlalás, amely egészséges versenyt és olcsóbbodást jelentene, mert többprodukciót hozna létre. (Ügy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Nem merek belevágni, mert sohasem vagyok biztos afelől, hogy valamelyik intézkedő közeg odafent — nem az elnöki emelvényt értettem, — (Derültség.) amelynek egy tollvonásától függ, hogy számitásom beválik-e, hogy vállalkozásommal ezreket keresek-e, vagy pedig százezrekkel vagy milliókkal belebukom-e, s amelynek — mint az előbb kimutattam — még a pártatlan intézkedésében sem bizhatom, nem fogja-e sgámitásaimat keresztülhúzni. Velem történt meg az, — pedig én talán kissé mélyebben látok ezekben a kérdésekben, mint az az egyszerű gazda — hogy amikor a kiviteli illetékekről szóló ministeri kimutatás megmutatja, hogy mire mennyi kiviteli illeték van kiszabva, és hizlalt marháimat eladtam ma 50°/o-os kiviteli illeték mellett, másnap jelent meg a hivatalos közlönyben az a kormányrendelet, amely ezt az illetéket 25°/o~ra szállitja le. Mit jelent ez ? Ebben a kis vonatkozásban, az enyémben jelentett százezrekre menő megkárosodást, azáltal, hogy a haszon nem engem ért, a gazdát, aki vesződtem, reszkíroztam, hanem azt a kereskedőt vagy mészárost, (Felkiáltosok a középen : Sibert !) aki véletlenül egy nappal előbb vette meg azt a marhát tőlem, mint a rendelet megjelent. Közgazdasági életet folytatni, termelni, produkálni ilyen bizonytalanság mellett teljes lehetetlenség. A bürokráciát — magyarul mondva — ki kell egyszer már küszöbölni a közgazdasági élet irányításából. (Helyeslés halfelöl.) Teljesen abszurdum, hogy egy ország termelése, amely közgazdaságilag szenved, amelyet csak a legmesszebbmenő munkával lehet talpraállitani, bürokraták bornírt vagy elfogult intézkedéseitői legyen függővé téve. Ennek a hátrányát állandóan és folyton érezzük mindannyian, akik bármely téren dolgozunk ennek az országnak. Reischl Richárd: Mi tudjuk azt a legjobban ! Gaal Gaston : Elérkezett már egyszer az ideje annak, hogy véget vessünk ennek a rendszernek. Nem az én feladatom — én legfeljebb csak rámutathatok egyes kérdésekre — hanem a többség és a kormány feladata ezen a helyzeten segíteni. A többség és a kormány feladata elsősorban az, hogy ennek a rettenetes lekötelezettségnek, lekötöttségnek, az ország termelői bilincsbe verésének, mindenféle ezzel összefüggő panamának és szabálytalanságnak vagy bornirtságnak eg}

r

szer már örökre véget vessen. A kormány adminisztráljon és ne gazdálkodjék, a közegeit pedig tartsa vissza attól, hogy ilyen dolgokba akár tudatlanságból, akár más okból beleavatkozzanak. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Habár a pénzügyi kérdésekkel nem is óhajtok bővebben foglalkozni, szólnom kell azonban adótörvényeinknek bizonyos olyan eredményeiről, amiket annak idején előre megjósoltam, amit előre láttam, s ami az utolsó szóig be is következett. Amint méltóztatnak tudni, adótörvényeink mindenre jók, csak arra nem, hogy az államnak reális, biztos, állandó jövedelmeket biztosítsanak, mert sorvasztók és igazságtalanok. A föld- és házadó olyan lehetetlenül, aránytalanul magas, minden más egyéb kereseti ág adójához képest, hogy már egyenesen csak nevetni lehet rajta. Csak a magam kis haszontalan birtokát veszem, amely 716 katasztrális hold szántóföldből áll; van ugyan hozzá 1000 hold Balaton is, ez azonban gazdasági szempontból nem számit. Ebből a 716 katasztrális holdból mezőgazdaságilag művelhető terület körülbelül 550 katasztrális hold. Mit méltóztatnak gondolni, hogy az idei ministeri megállapítás szerint mit fogok én ezen birtok után csak földadóban fizetni? 2,100.000 korona földadót fizetek. Ehhez jön még a jövedelemadó, vagyonadó, vármegyei pót-