Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

A nemzetgyűlés 147. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. 231 a pénz az államkasszába befolyt volna és nem lehetne senkit egyáltalában gyanúba venni. Ehelyett elküldenek bennünket egy részvény­társasághoz. Mi köze van ehhez a részvény­társaságnak? Mi történt itt? A pénzügyi kor­mány az összes ilyen megmaradt anyagot, ami volt, átadta egy részvénytársaságnak értékesités végett? Ha átadta, milyen feltételek mellett adta át? Vájjon az a részvénytársaság nyere­kedni fog-e a gazdákon, vagy nem fog nyere­kedni, t. minister ur?! Kíváncsi volnék tudni, milyen áron bocsátották ezeket az anyagokat a részvénytársaság rendelkezésére és kíváncsi vol­nék tudni, hogy van-e a minister urnák arra bármi tekintetben ingerenciája, hogy ez a rész­vénytársaság a helyzettel visszaélve, uzsora­haszonnal ne varrja a nyakába a gazdaközön­ségnek ezeket a berendezési tárgyakat? Mint­hogy kíváncsi voltam, mint az efféle kompasz­ban már járatos férfiú, utána néztem, mi lehet ez a protekciós részvénytársaság, amely egy csapásra megkapja Magyarország háborúból megmaradt összes nyersanyagát értékesítésre. Akkor azt láttam, hogy az igazgatóságban egyéb kereskedelmi urakon kivül bent ül elnök­ként egy pénzügyministeri helyettes államtitkár, bent ül igazgatósági tagként egy ministeri osztálytanácsos, bent ül még egy alezredes és ministeri titkár. A felügyelőbizottságban pedig egy ministeri számvizsgáló, egy igazgató, egy őrnagy, egy ministeri tanácsos és egy másik ministeri számvevő. Ez a részvénytársaság a kompasz megfelelő adatai szerint bevallottan a múlt, 1922. évben közel négymillió — 3 millió egynéhány százezer korona nem emlékszem már az összegre — tiszta jövedelmet mutat ki, ami­ből nagyon természetes, hogy az igazgatóság a maga jutalékát, mint minden részvénytársaság­nál itt is felveszi. Most egy másik eklatáns példát hozok fel, amiről nem tudom pozitive, hogy igaz-e, mert nem volt módom és alkalmam meggyőződni arról, hogy láthassak egy ilyen szerződést, de érdekelt részről figyelmeztettek rá, hogy ez így és igy van, méltóztassék a képviselő uraknak egy kis figyelemmel kisérni. Méltóztatnak tudni, hogy a Máv.-nál, ahol a költségvetés kimutatása szerint 26 milliárdos deficit volt, az összes nagyobb állomások, sőt még a kisebbek is tele vannak mindenféle áru­sitóhelyiségekkel, ahol szivartól kezdve a cukor­káig és újságig, könyvig stb. mindenféle, az utazó közönségnek, kedves holmit kaphat az ember. En azt hittem ezelőtt, hogy ezek a kis boltocskák a vasúti alkalmazottak özvegyeinek felsegélyezésére ad personam adatnak egyiknek vagy másiknak, (Egy hang a szélsöbalóldalon : Hadi rokkantaknak í) vagy rokkantaknak. így gondoltam, de sajnos ugy vagyok informálva, hogy az államvasutaknál milliókat jövedelmező ilyen boltok nem szegény rokkantaknak, nem is özvegyeknek adattak ki, hanem egy jól beszer­vezett részvénytársaságnak . . . Pikler Emil : Szégyen gyalázat ! Gaal Gaston : ... és ez a részvénytársaság ezekért a boltokért — méltóztassék most azután jól idefigyelni, a minister urnák módja lesz, hogy meggyőződjön róla, megvizsgáltassa — mai koronákban 5—600 koronás bérletet fizet. Propper Sándor: Évente? Naponta? Gaal Gaston : Ez a részvénytársaság, amely ezeket a boltokat bérli : az Altalános Beszerzési és Szállítási rt., (Mozgás.) melynek az igazgató­ságában benn ül egy volt államtitkár, egy posta­főigazgató, egy ministeri tanácsos, megint egy ministeri tanácsos, egy helyettes államtitkár, egy alpolgármester, egy máv. elnökhelyettes­államtitkár, egy ministeri osztálytanácsos és egy nemzetgyűlési képviselő. (Felkiáltások bal­felöl : Ki aß?) A felügyelő bizottságban pedig benn ül egy postaszámvevőségi főigazgató és egy ministeri titkár. En nem akarok színezni, nem akarok gyanú­okokat konstruálni, azonban méltóztatnak azt elhinni, hogy akadhat egyetlenegy olyan ember, a legtisztább lelkű ember is, aki sohase gyanúsít senkit pozitív alap nélkül, aki el tudja képzelni azt, hogy ezek a boltocskák ma 500 koronáért lehessenek kiadva a nélkül, hogy ilyen befolyá­sok érvényesüljenek és összeegyeztethető-e ez annak a törvénynek rendelkezésével, amelyet az előbb felolvastam, hogy a tisztviszelő a gyanú­nak árnyékát is kell hogy elkerülje. Esztergályos János : Milyen fényes a bal­káni erkölcs ehhez képest ! (Derültség jobb felöl.) Gaal Gaston : Nekem az a tiszteletteljes nézetem, hogy ez az állapot abszolút tarthatat­lan, ezen az állapoton a kormánynak köteles­sége segíteni, a nemzetgyűlésnek pedig köteles­sége a kormány segítségére sietni. Tudom azt, hogy a visszaéléseket, ha azok nagyon elbur­jánoztak, roppant nehéz megszüntetni, roppant nehéz tabula rasat csinálni ilyen kérdésekben, de mert nehéz, ez még nem ok arra, hogy a kormány és a háta mögött ülő felelős többség tovább is viselje az ódiumot az ilyen jelensége­kért, amikre itt rámutatni kötelességem volt. A magam részéről módot kívánok erre nyújtani, segítségére kívánok a kormánynak lenni, és da­cára, hogy nem vagyok a kormánypárt tagja, a kormány számithat rám ebben a tekintetben a legmesszebbmenőén, minden erélyes s minden a törvénynek megfelelő intézkedésének egyik leg­hívebb közkatonája leszek. Beterjesztem ennél a kérdésnél a követ­kező határozati javaslatot (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a köztisztviselők mel­lékfoglalkozásai tekintetében kifejlődött és a legutóbbi években rendkívüli mérvben elburján­zott gyakorlatot helyteleníti s azt a pénzügy­ministeri ügykezelésre vonatkozó szolgálati sza­bályzat 78. §-a 3. pontjában lefektetett helyes és tiszta elveknek szellemével, de a közérdekkel 38

Next

/
Thumbnails
Contents