Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-146

â08 Â nemzetgyűlés 146. ülése 1923. kozőlag tartotta a t. képviselő ur kényesnek az én felszólalásomat, hogy beszéljek arról, hogy ide ne térjen többé vissza az a társaság, amely itt egykor uralkodott és amely alatt az igen t. ministerelnök ur valószínűleg vagy a forradalmat csinálókat, vagy a bolsevistákat értette: erre nézve ismét megjegyezhetem, hogy a forradalmat csinálok és a bolsevisták engem mindenesetre sokkal jobban tiszteltek meg gyűlöletükkel, mint a t. képviselő urat. T. i. ignoti nulla cupido, mondja a latin, akit nem ismernek, azután nem csak nem vágyakoznak, de nem is gyűlölik. A képviselő ur igy meg volt mentve ugy a forradalmárok, mint a bolsevisták gyűlöletétől. ellenben ha a Tisza gyilkossági per aktáit méltóztatik kegyes figyelmére méltatni, azt a sajnálatos tényt kell konstatálnia — nem tudom, hogy ő ezt sajnálatosnak tartja-e —, hogy bizonyos dolog rajtam nem következett be, ami az ott lévő tanúvallomások szerint ellenem is szerveztetett, hogy pedig ez nem mese, ezt megkérdezheti az államrendőrség azon detektivjeitől, akik annak idején hivatalosan felkeresték Wekerle Sándort, Szterényi Józsefet, és engem is felkerestek volna, ha megtaláltak volna, azzal a figyelmeztetéssel, hogy legyek kegyes eltávozni Budapestről, minthogy a kormány az életemet nem tudja garantálni. Ilyen körülmények között, minthogy életemben soha nem tagadtam meg a multamból semmit és a jelen politikája kedvóért sem adok fel semmit a múltban való szereplésemből és azon meggyőződésemből, melyet akkor vallottam —, és ma ép oly helyesnek tartom a forradalom előtti magatartásomat, mint tartottam akkor a bolsevizmus elleni álláspontomat — azt az inszinuációt, mintha én valaha hajlandó volnék forradalmi politika támogatására, mely inszinuáció tulajdonképen abban a felhivásban rejlik, hogy most beszéljek, a leghatározottabban visszautasítom. Igenis, esküdt ellensége vagyok minden forradalmi törekvésnek, akár jobbról, akár balról jöjjön az, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) esküdt ellensége vagyok minden felforgató törekvésnek, mert még ha ideális eszméket tüz is ki célul, sárba fui a legszentebb eszmékkel csinált forradalom is, (Ugy van! Ugy van!) mert ujabban a forradalom nemcsak politikai változást, de szociális és társadalmi változást is jelent és csak az merje kinyitni a csatornák zsilipjeit, aki tudja, hogy kik lépnek ki onnan. A föld alatt pedig nemcsak katakombák vannak, hanem csatornák is, a felségest a nevetségestől és a szentet az aljastól itt is csak egy lépés választja el. Igen, a katakombákban gyülekeznek hivők, hogy imádják istenüket és üldözöttek is vannak a katakombákban, de találkoznak a katakombákban gazemberek is, akik azért élősködnek a föld alatt, hogy gaz módon felfcrgatást csináljanak. Azt évi június hó 28-án, csütörtökön. tehát, hogy én felforgató törekvéseket támogattam volna valaha is, vagy támogatnék a jelenben, a leghatározottabban visszautasítom. Igenis, hajlandó vagyok viselni minden kockázatot, mert az, hogy elmenekülhettem akkor az események elől, igazán véletlen volt. Minden kockázatot hajlandó vagyok viselni, akár balról, akár jobbról fenyegessen a felforgatás. Az igen t. képviselő ur szavaiban megnyilatkozó amaz inszinuáciőt tehát, mintha én magamat ilyen törekvésekkel azonosítanám, visszautasítom, de visszautasítom azt is, mintha én a magyar kérdésben magamnál intranzigensebb embert ismernék. Ebben nem fog nekem leckéket adni az igen tisztelt képviselő ur, mert amikor Károlyi Mihály még idehaza volt, Andrássy Gyula gróf palotájában megmondottam neki, amikor kormányalakítási tervei voltak, — a közvélemény nem tudja, hogy szives volt akkor velem is diskurálni — megmondottam neki, amikor az ország még nem volt darabokra tépve, hogy jegyezze meg magának, hogy bennem már most irredentistát tisztelhet az ő törekvéseivel szemben. Ezen a téren tehát sohasem fogadok el leckéztetést, de én az irredentát nem azonosítom a fajgyűlölettel és egy zsidó és proletárevéssel megterhelt gyomorról azt tartom, hogy plenus venter nons studet libenter : igy nem szerezzük vissza Magyarország elvesztett részeit. Én igenis annyira ragaszkodom a hazámhoz és annyira fanatikusa vagyok a magyar ügynek, hogy soha a lábamat a Magyarországtól elszakított területekre be nem tettem és abban az időben, mig nem voltam idehaza Magyarországon, nemcsak hogy nem jártam ezen a területeken, de soha ezeknek az államoknak semmiféle küldöttjével, követével szóba nem álltam és szóba nem fogok állni. Jegyezze meg ezt a képviselő ur. Eckhardt Tibor: Szót kérek! Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólani ? Eckhardt Tibor; Személyes megtámadtatás címén kérek szót ! Vázsonyi Vilmos nemzetgyűlési képviselő ur szükségesnek tartotta, hogy rövid megjegyzésemre hosszasan kitérjen. Megjegyzésem körülbelül az volt, hogy : most álljon fel Yázsonyi Yilmos és beszéljen nyíltan. Vázsonyi Vilmos: Ezt nem mondta! Eckhardt Tibor: Yázsonyi Yilmos nemzetgyűlési képviselő ur nagyon sok mindenről beszélt, csak épen egy dologról nem, t. i. arról, amire az én megjegyzésem vonatkozott. Megjegyzésem pedig arra a kvalifikálhatatlan támadásra vonatkozott, amely a magyar birói kart az ő részéről itt a nemzetgyűlésen érte. (Az elnöki széket Almásy László foglalja él.) M

egjegyzésem arra a tényre vonatkozott, hogy Őrffy Imre előadó ur az előadói székben hallotta és többekkel közölte, hogy Yázsonyi