Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-146
202 A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. Propper Sándor : Bizonyitsa az ellenkezőjét Î (Zaj.) Rassay Károly : Tessék hazaküldeni az egész nemzetgyűlést ! Propper Sándor: Úgyis azt akarják! Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! A szuverenitás kétségkívül nagyon fontos kelléke az állami életnek, de valahogyan furcsán hangzik a szuverenitás különös, nyomatékos hangoztatása épen a kölcsönnel kapcsolatban egy olyan kormány ajkairól, amely beterjesztette, képviselte és törvényerőre emelte a detronizációt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor : Ez az igazi forradalmi alap! Ez az októberi alap! Peidl Gyula: Ennél súlyosabb beavatkozás az állami élet szuverenitásába alig képzelhető. (ügy van! half elöl.) Én nem okolom ezért a kormányt, hogy ezt a detronizációt törvényerőre emelte, mert elismerem, hogy az kényszerhelyzet volt, de ugyanez a kényszerhelyzet fennáll más szempontból is (Ugy van! a széls'öbalóldalon.) és ha ez a kényszerhelyzet azt parancsolja, hogy ez a kormány távozzék el helyéről, akkor ez nem súlyosabb megsértése a szuverenitásnak, mint az, amikor a detronizációt törvénybe iktatták. (Igaz! Vgy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Rupert Rezső: Tönkretették az országot! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Peidl Gyula : Egyebekben, t. Nemzetgyűlés, arra vonatkozólag, hogy államférfiak súlyos időben a szuverenitást nem tartják olyannak, amelyért az országot akár a pusztulásnak is ki lehet tenni, ennek igazolására hadd hivatkozzam megint egy önök előtt különösen tisztelt, volt magyar államférfiura, aki a ministerelnök ur elődje, és ha nem tévedek, utánzandó példaképe is : Tisza István grófra. Barthos Andor : Azt tisztelheti is mindenki, nemcsak mi ! Peidl Gyula : Nem ellenzem, Barthos t. képviselőtársam ! Rupert Rezső: Lett volna ott, amikor meg kellett védelmezni ! Hol voltak, amikor meg kellett védelmezni? Elbújtak! Elnök : Bupert képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok az alatt a rövid idő alatt, mely háromnegyed kettőig még rendelkezésére áll, elmondhassa beszédét. Peidl Gyula: Tisza István gróf 1918 október 17-én ebben a Házban a következőket mondotta (olvassa): »Nem akarok szemfényvesztő játékot űzni, elismerem: a háborút elvesztettük. A háború megnyerésére nincs remény. Keresnünk kell a békét, oly feltételek mellett, amelyeket ellenségeink elfogadnak. A német szövetségessel karöltve, a wilsoni pontok alapján felajánljuk a békét. Külpolitikai orientációnknak meg kell változnia, Tartózkodnunk kell a Németországgal, évi június hó 28-án, csütörtökön. Ausztriával való szövetségtől, mert ezt a népszövetség amúgy is feleslegessé teszi.« Méltóztatnak látni, hogy ez a magyar államférfi, aki nem volt gyáva... Szomjas Gusztáv : Hát maga szövetkezzék a csehekkel ! Peidl Gyula :... aki tagadhatatlanul magyar volt, ugyebár, nemcsak hogy nem beszélt súlyos időkben a szuverenitásról, hanem egyenesen olyasmiket mondott, hogy igenis, engednünk kell a kényszerhelyzetnek és a külpolitikai nyomásnak és fel kell adnunk szövetségeket, amelyeket egyébként talán hasznosaknak tartanánk, amint hogy Tisza István a német szövetséget és az Ausztriával való közjogi helyzetet hasznosnak tartotta, mert a 67-es kiegyezés alapján állott. 0 tehát tudott arra a magaslatra helyezkedni saját felfogása ellenére is, amikor az ország érdeke ezt parancsolta. Barabás Samu : Akkor nem tudta, hogy forradalom fog következni! Rupert Rezső: Miért nem mondotta meg neki! Akkor adhatott volna tanácsot! Peidl Gyula : A mai kormány ezt nem teszi és ezzel bizonyítja, hogy nem az ország szuverenitása, nem az ország boldogulása a döntő momentum nála, hanem hogy az ő kezében van-e a hatalom, vagy mások kezében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sajnos, későn került rám a sor és igy mondandóim legnagyobb részét nem tudom elmondani. Szomjas Gusztáv: Elég ebből ennyi! Peidl Gyula : Hadd térjek ki az idő rövidségére való tekintettel még a ministerelnök urnák ugyancsak a külföldi úttal kapcsolatosan tett arra a megjegyzésére, amelyet a lapok pertraktáltak és amelyre szívesen hivatkoztak, hogy hiszen a müveit nyugati országokban a magyar konzervativizmus szimpatikus dolog, a magyar konzervativizmus ott imponál, tetszik. Rupert Rezső : De nem mondotta meg, mi az a magyar kozervativizmus. Zalaegerszeg! Peidl Gyula : Azt kívánom megállapítani, hogy ha a ministerelnök ur azt hiszi, hogy az, ami Magyarországon évek óta kormányzati szellem, konzervativizmus, ez az igazi optikai csalódás, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ez nem konzervativizmus, hanem a legsötétebb reakció, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) amely az idő kerekét legalább is évtizedekkel akarja visszahajtani. Erre bizonyság az, hogy önként másfél millió választót kirekesztettek a választók névlajstromából; (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) bizonyság az, hogy a titkos szavazást az ország nagy részében megsemmisítették, . . . Kállay Tamás : Mindig lenézték a falu népét ! Mindig butának mondották! Peidl Gyula: . . . bizonyság az, hogy a választásokon a legsúlyosabb törvényellenes köz-