Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-146
À nemzetgyűlés 146. ülése 1923. évi június hó 28-án, csütörtökön. 195 ministerelnök ur, habár negativ formában is, egy inszinuációban részeltetett. Azt mondta ugyanis, hogy nem feltételezi, hogy az én beszédem felkinálkozás akart lenni. Szükségét érzem annak, hogy itt kijelentsem, hogy sem befelé, sem kifelé, semmiféle felkinálkozás a mi részünkről nem történhet, (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a szélsobálóldalon.) Ehhez hozzáteszem nyomatékosan azt, hogy 1919-ben a diktatúra bukása után is nem a mi kedvünk szerint történt, hogy a kormányzatban a szociáldemokrata párt részt vett, (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) hanem mert akkor az volt az általános felfogás, hogy e nélkül magyar kormányzatot elismertetni Európával nem lehet, enélkül békefeltételeket kapni nem lehet, enélkül a Magyarország ellen akkor még fennállott gazdasági bojkottot megszüntetni nem lehet. Tisztán és kizárólag az ország szempontja volt tehát döntő abban, hogy a szociáldemokrata párt 1919-ben a kormányba bement. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobálóldalon.) Propper Sándor: Szépen meghálálták! Peidl Gyula : Nagyon kérem a kormányt és az egységespártot, ne juttassák az országot megint olyan helyzetbe, hogy a szociáldemokrata párt kényszerüljön bemenni a kormányba, mert ilyen kényszerhelyzet nélkül a szociáldemokrata párt nemcsak nem kínálkozik, de el sem fogad ilyen felajánlást. Propper Sándor: A történtek után még kényszerhelyzetben sem. Kuna P. András: Savanyu a szőlő! Peidl Gyula : Azt hiszem, lényeges különbség a szociáldemokrata párt és a parlament többi pártjai között, hogy nálunk nem az a döntő, hogy a kormányzatban aktive részt vehessünk, hanem az, hogy az országnak és különösen az ország dolgozó népének a magunk közreműködésével hasznára lehessünk. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobálóldalon.) Természetes dolog, hogy ez az inszinuáció nem tarthat vissza engem attól, hogy elmondjam a magam véleményét még akkor is, ha netán ilyen fáddal fognak illetni. Én a helyzetet a háború befejezése után ugy ítélem meg, hogy a győztes országok formálisan felosztották maguk és szövetségeseik között a fél világot, felosztották területileg és felosztották olyan értelemben is, hogy a maguk győztes akaratát elkerülhetetlenül és ellenállhatatlanul ráoktrojálják a leGyőzőtt országokra. Ez a helyzet, és ebben a felosztásban, — talán nyersen hangzik, az én megítélésem szerint azonban igy van, — mivel Anglia Középeurópában nagyon kevéssé érdekelt, Középeurópa sorsa Franciaország kezébe tétetett le. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) Mivel Franciaország Németországban, ennek letiportsága ellenére, még mindig olyan ellenfelet lát, amely minden erejét igénybe veszi, ez őt teljesen leköti, mint Középeurópa ügygondnoka Magyarországot rábízta a kisentete-ra, amelyet francia politika hozott létre, de állítom, hogy a magyar kormányzatnak nagy része van abban, hogy a francia politika olyan eredményessé vált a kisentente létrejöttében. Nemes Bertalan: De nem az egységespárti politikának ! Rassay Károly: Hát melyik párténak? Propper Sándor: Mindegy! A kurzus politikájának! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Meskó Zoltán : Keresztény, kisgazda, földmives és polgári párt ! Nem kell szégyelni, ez volt a hivatalos neve! (Zaj és derültség.) Elnök : Csendet kérek ! Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pikler Emil: Csak a nyakravaló változott! Meskó Zoltán : Igen, keresztény, kisgazda, földmives és polgári párt. (Zaj.) Elnök: Meskó képviselő urat ismét kérem, méltóztassék csendben maradni. Meskó Zoltán : Keresztény, keresztyén, kisgazdaföldmives és polgári párt ! így volt ! (Zaj.) Elnök : Meskó képviselő urat harmadszor kérem, méltóztassék csendben lenni. Meskó Zoltán : A nevét is elsikkasztják a pártnak ! Peidl Gyula : A nagy- és a kisentente vasgyürüvel fogják körül a leGyőzőtt országokat és ennek a vasgyürünek ellenállhatatlan nyomása nem szünhetik meg addig, amig Franciaországban a bel- és külpolitikai irányzat meg nem változik. Arra, hogy ez megváltozzék, nekünk nem lehet befolyásunk. Arra, hogy ezt a változást bevárjuk, nincs életerőnk, nincs időnk, mert ha ezt az eddigi politika folytatásával be akarnók várni, abba bele kellene pusztulnunk. így tehát nem marad más hátra, mint törekednünk a Magyarországgal szemben fennálló bizalmatlanság gyöngítésére és megszüntetésére, hogy a vasgyürüből kiszabadulhassunk. En pártállásomnál fogva, politikai és gazdasági felfogásomnál fogva, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsobálóldalon.) sem hirdethetek és hirdetek gyávaságot, nem hirdethetek és nem hirdetek megalázkodást. Amiről beszélek, az nem is az. Amiről beszélek, az a helyzet konzekvenciáinak levonása, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobálóldalon.) a helyzet helyes megítélése és megbarátkozás ennek a helyzetnek kényszerűségével. Rupert Rezső: Reálpolitika! Peidl Gyula : Egy szóval reálpolitika. Nem tudom magam elvakittatni elérhetetlen ábrándoktól, és azt kell mondanom, hogy az ország ebben az adott helyzetben, ha komolyan az országos érdekek döntenek, csak olyan politikát folytathat, amely alkalmas arra, hogy megmentse, és ilyen politika csak az lehet, amely arra törekszik, hogy a velünk szemben fennálló bizalmatlanság megszűnjék. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) Barabás Samu : De kik részéről ? NAPLÓ xm i:V
