Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-146

A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. szülöttét megvédje és elfogadásra ajánlja, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor : Elakadt a szava, nem meri védelmezni ezt a politikát! Peidl Gyula: Az előttem felszólalt t. kép­viselőtársaimnak a parlamentarizmus szempont­jából hangoztatott ezen aggályaiban osztozom, mert az a véleményem, hogy a parlamentariz­mus lekicsinylése és fumigálása az, (ügy van! a szélsöbálóldálon.) ha sem a kormány, sem a kormánypárt egyetlenegy szóval nem tud, vagy nem akar, vagy nem mer egy, a kormány által beterjesztett javaslat mellett felszólalni. (Fel­kiáltások a szélsöbálóldálon : Ministert kérünk ! Nincs minister!) Esztergályos János: Szünetet kérek, mig minister jön! Propper Sándor: Csupa ministerjelölt van jelen ! Pikler Emil : Nem érjük be a jelöltekkel, aktiv mininistert kérünk! (Zaj. Elnök csenget.) Peidl Gyula : Másrészt azonban megértem azt, hogyha a pénzügyminister ur az ő kényes helyzetében nem adott itt expozét. Megértem ezt azért, mert a pénzügyminister ur ez évi február hó 28-án, amikor az 1922/23. évi költ­ségvetést beterjesztette és ahhoz expozét is adott, bevezető szavaiban egyebek között a következőket is mondotta (olvassa) : »Én itt előrebocsátom azt a, egy javaslat benyújtójánál szokatlan dolgot, hogy ezzel az előterjesztett költségvetéssel, jelenlegi formájában nem azono­sítom magamat. Szilágyi Lajos: Ezt a parlament irattárá­ban meg kell őrizni ! Peidl Gyula: Előterjesztem azért, mert azt tartom, hogy szükséges, hogy az megvitat­tassék, szükséges, hogy minden tétele alapos megbeszélésnek és diszkussziónak tárgya legyen és ettől a diszkussziótól, ettől a kritikától várom azt, hogy olyan alakot öltsön, amelyben megfelel a mi adott igen nehéz, pénzügyi és gazdasági helyzetünknek«. T. Nemzetgyűlés ! Az előttünk levő indem­nitási javaslat pedig arra kér a kormány ré­szére felhatalmazást, hogy ezen beterjesztett 1922/23. évi költségvetés alapján gazdálkodhas­sak pénzügyi és egyéb téren, tehát egy olyan költségvetés alapján, amellyel az azt benyújtó pénzügyminister nem azonositja magát, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) s amelyet csak alapos átdolgozás után tartott februárban olyannak, hogy alkalmassá válhatik a nehéz pénzügyi és gazdasági viszonyok között az ország ügyeinek továbbvitelére. Ilyen horribilis következetlenség az én sze­memben gyakorlatilag nagyon érthetővé teszi, ha ennek az indemnitási javaslatnak a támoga­tása mellett sem a pénzügyminister ur, sem a kormánypárt nem tud érveket felsorakoztatni. Farkas István : Szóval nincs felelős kor­mány ! ívi június hó 28-án, csütörtökön. 19a Propper Sándor : A javulás utján vannak : nem merik védelmezni politikájukat. Peidl Gyula: Sem azt nem mondhatná a pénzügyminister ur vagy a kormányzópárt ré­szérői valaki, hogy ez a pénzügyi és gazdasági helyzet változott, mert ha ez változott, akkor csak sokkal rosszabbá változott, mint amilyen februárban volt, sem azt nem mondhatná, hogy ez a költségvetés megjavult, mert hiszen nem is került tárgyalás alá. Ismétlem, nagyon megér­tem tehát azt, ha nem igen törik magukat a kormányzópártból az indemnitás melletti fel­szólalásra. Propper Sándor: Nincs mondanivalójuk! (Mozgás jobb felöl.) Peidl Gyula: Ez a súlyos következetlenség, amelyet jeleztem, egymagában is elegendő arra, hogy a kormánnyal és az egész kormányzati szellemmel és irányzattal szemben a legteljesebb bizalmatlansággal viseltessem. (Helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva ez az egyetlen ok is elegendő volna részemre arra, hogy a fel­hatalmazást meg ne szavazzam. Sajnos azonban, nem ez az egyetlen ok tesz engem bizalmatlanná, hanem az okoknak egész légiója az, amely lehe­tetlenné teszi részemre a kormányzattal szemben a bizalmat, s ennek következtében lehetetlenné teszi azt is, hogy az indemnitást megszavazzam. Ezek között az okok között vannak kül­és belpolitikai természetű okok. A kormány egész külpolitikája olyan, amely szerintem nem alkalmas arra, hogy az országot a mai káoszból kivezesse; a kormány egész külpolitikája nem alkalmas arra, hogy nyugvópontra jussunk és a konszolidáció igazi munkáját megkezdhessük. E tekintetben a legaktuálisabb bizonyiték a kormány legutóbbi külföldi útja. Ez a kül­földi ut azzal a reménységgel kezdődött, hogy a kormány a jóvátételi bizottságnál ki fogja eszközölni a jóvátételből folyó zálogjogok fel­függesztését, hogy aztán a felfüggesztéssel kap­csolatosan, vagy annak hatásakép az ország kül­földi kölcsönhöz juthasson, amely nélkül a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur vilá­gos és határozott kijelentései szerint is az ország katasztrofális gazdasági és pénzügyi helyzet előtt áll. Azt kell hinni, hogy ha ilyen életbe­vágó probléma megoldásáról van szó, akkor a kormány legelemibb feladatának tekinti, hogy az előtte álló lépést bel- és külpolitikai szem­pontból megfelelően előkészítse. Mit látunk ? Dacára annak, hogy az ellen­zék immár egy esztendő óta követel bizonyos irányú teendőket, követel bizonyos irányú reformokat, rámutatván arra, hogy a mai bel­politikai viszonyok mellett az ország a környező országok és az egyéb külföld előtt állandóan fokozza a vele szemben amúgy is táplált bizal­matlanságot, ennek a bizalmatlanságnak a csökkentése, megszüntetése érdekében bizonyos fontos belpolitikai intézkedések és reformok szükségesek. A kormány ezen a téren abszolúte

Next

/
Thumbnails
Contents