Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

À nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. 13 rint, — adja Isten, hogy ne ngy legyen, — Bulgáriában most kezdődik a kurzus. Törökország is franciabarát politikával aratta sikereit. Sikerekről csak akkor lehetett ott beszélni, amikor Angliának háta mögött Musztafa Kemal pasának népbiztosai, — amint őket az oroszokkal való megállapodás értelmében nevezni kell, — Franklin Bouillon-nal kiegyeztek. Peidl Gyula : Annak küldünk mi diszkardot ! Hegymegi- KiSS Pál : Akis Görögország volt az egyetlen, amely a francia érdekszférából ki akarta magát ragadni és angol intrikák után indult, mikor a volt német császár sógorát, Konstantin görög királyt állit ott a vissza a trónra. Véresen lakolt ezért a félrelépéséért. Varsótól Angoráig, tehát francia vezérlet érvényesül és aki ezt nem tudja, az ne vállalkozzék a magyar külpolitika vezetésére. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) íme t. Nemzetgyűlés, megvan amely gyökere a kisentente és Franciaország együttműködésének. Egy kialakult szilárd szövetséggel állunk szemben, s amennyire sajnos hazánkra nézve Franciaországnak visszavonhatatlanul a kisentente oldalán való állásfoglalása, épan olyan megnyugtató az a körülmény, hogy ellenünk indulatos szomszédaink egy nagy kultumemzetnek igazságosabb és mérséklő vezetése alatt állanak. Azonban ne feledjük el, hogy döntő pillanatban ennek a mérséklésnek is határai vannak. Eckhardt Tibor képviselőtársam hónapokkal ezelőtt egy igen alapos beszédben rámutatott arra, hogy a bennünket körülszoritó szomszéd országok mennyivel több katonát képesek Maliitani, mint Magyarország. Hát még a felszerelésbeni különbség ! Ilyen helyzetben minden reménységünket abba vetnünk, hogy Franciaország a mérséklés álláspontján áll, nem lehet. Mi most Magyarország külpolitikai helyzete ? Izoláltságunkon kétségkivül enyhített az angol és olasz szimpátia, ellenben épen ez a közeledés még keményebbé tette azt a diplomáciai küzdelmet , amely közöttünk és a kisentente között folyik. A külpolitikának minden más kérdést elhomályosító kérdése ez a diplomáciai küzdelem. Kétségtelen, hogy a magyar közvélemény erről nincs kellően tájékoztatva. Félő, hogy abban a helyzetben vagyunk, mint voltunk a világháború alatt, amikor a félrevezető újságcikkek hatása folytán a közönség nem tudta, hogy milyen a való helyzet . . KiSS Menyhért : Mindig győztünk ! Horváth Zoltán : Agyongyőztük magunkat ! Hegymegi-Kiss Pál: ...s mikor annak felismeréséhez eljutottunk, már késő volt. Legjobb azért a tiszta valóságot napfényre hozni, hogy ismerje meg ez á nemzet sorsát és saját maga döntsön jövője felett. Óriási felelősség görögtüzes játékkal elhomályosítani a gyengelátásu szemeket és palástolni a bajt, mikor nem lehet orvosolni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miszerintünk két feltétel előtt áll ez a nemzet. Vagy folytatja azt a diplomáciai küzdelmet és törekedik a végső győzelemre, avagy — amint énszerintem más nem lehet, — kedvező pillanatban megkiséreli a megegyezést. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Feleljen a kormány egész őszintén, nyiltan erre a kérdésre, hogy lehet-e megegyezésről szó és mik annak a feltételei ? mert az első kérdés, a Habsburg-kérdés akadályt nem képez. Ami -pedig a békés szomszédi viszonyt illeti, miért ne lehetne egy olyan atmoszférát teremteni, amely a szomszédokban fokozza a bizalmat. Szomjas Gusztáv : Nem rajtunk múlik ! Hegymegi-KiSS Pál: Hiszen nem mondja a kisentente egyetlen államának egyetlen józan politikusa sem azt, hogy mi adjuk fel végső reményünket, amely az ország jövőjének, nagyságának és felvirágzásának hitével tölt el minden magyart. Viszont az erdélyi fejedelmek politikája megtanitott bennünket arra, hogy a viszonyok kényszeri tő hatása alatt jobb a kevesebb biztossal beérni, amely a jövőnek szilárd alapja lehet, mint a nagy bizonytalanra törekedni. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Igaz-e, hogy Magyarországnak módjában áll a szomszédokkal olyan megegyezésre j ut ni, amely számunkra ért ékes előnyöket biztositana? Lássuk, vannak-e ilyen előnyök, és ha vannak, mik azok ! Adjon a kormány erre nézve tájékoztatást, hogy egy ilyen megegyezésnek mi az ára, és mit kapunk ezen az áron. Tisztán akarunk látni ! Magyarország élni akar. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Nem értem, miért hivatkozott a ministerelnök ur, amikor az ellenzék előtt külföldi utjának eredményeit ismertette, a konzervativizmusra. Hiszen ez alapjában nem más, mint a helyzetnek teljes fel nem ismerése, és veszed°lmes is volna a demokratikus berendezkedés szükségességét a konzervativizmusra való hivatkozással elhárít ani. Igaz, én elismerem, hogy a külföldnek egy jelentős részében na a hivatalos irányzat a konzerva tiv irány. De ne felejtsük el azt sem, hogy a hivatalos külföld ma az imparialista politikának hódol, az impdrialista politika fent art ásá hoz pedig merev konzervatív irány szükséges. Kétségtelen, hogy az imperialista politika csődje is el fog következni. A művelt Nyugat társadalma le fogja rázni magáról ezt a port. (Felkiáltások jobb felől : Látjuk Franciaországot !) Mi psdig a művelt N}nigat társadalmával már most meg akarunk egyezni és biztosítani akarjuk a jövőnket. Mi az elveszett országrészek lakosságát vissza akarjuk szerezni. Ez azonban csak demokratikus irányzattal érhető el ; talpraállam akarunk, ez pedig Potemkin-parlamenttel, rendőrállamjellegüigazgatási"rendszerrel, széleskörű autonómia nélkül, a gyengébb jogainak és érdekeinek minden mellőzésével, jogfosztással, a gazdasági politika és a közszabadságokteljes biztosit ás a, tehát deir okratikus irányzat nélkül el nem. érhető. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.)