Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

176 À nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. esetleg egy válasz, akkor a képviselő ur a jövőben ne dobjon a vitába olyan általánosságban tartott vádakat, aminő pl. az, hogy mi csináltuk a drága­ságot, mert a drágaságot az a politika csinálja, amely elősegíti azt, hogy ebből az országból ki lehet szállitani az élelmiszert. .. Propper Sándor : Ugy van ! Peyer Károly : . .. mert ezzel drágítják meg itt bent a lakosság megélhetését. Ezt a politikát pedig a t. képviselő ur támogatja, tehát ha nem is közvetlenül, közvetve mindenesetre ő is elő­idézője annak a drágaságnak, amely az országban van, ezért tehát ne akarjon mást politikailag felelőssé tenni. (Igaz! Ugy van! Taps a száső­baloMalon. Élénk felkiáltások jobbjelöl : Ne gya­núsítsanak folyton ! Ne bántsák a becsületet !) Propper Sándor : Maguk se gyanúsítsanak ! Ezt senkisem fogja tűrni ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Peyer Károly : Elvégre nem lehet abból meg­élni, hogy az ember két hétig ült. (Folytontartó zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek. Ulain Ferenc kép­viselő ur személyes kérdésben kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Huszár Ká­roly képviselő ur az imént azt a megjegyzést tette, hogy talán én voltam az a valaki, aki Kiss Meny­hért képviselő urnák adatokat szolgáltattam iménti felszólalásához. Ha megtettem volna, — jogom lett volna megtenni, —- nem volna okom szégyelni és beismerni, hogy igy történt, kijelen­tem azonban, hogy ehhez a felszólaláshoz nekem semmi közöm nincs,... Kiss Menyhért : Igaz ! Ulain Ferenc : .. - nem is tudtam róla ad­dig, amig Kiss Menyhért képviselő ur fel nem szólított, hogy jöjjek el és hallgassam meg inter­pellációját. JBn annak a bizonyos. Perényi urnák sem láttam szinét sem soha, vele soha nem is beszél­tem, következőleg információt sem kaptam tőle s igy nem is adhattam azt tovább. Huszár Károly képviselő ur tehát meggondolhatná a vádját, mi­előtt kiejti, ha komolyan akar vádolni. De az igen t. képviselő ur ennél sokkal súlyo­sabb dologgal is megvádolt engem, amikor azt mondotta, hogy nekem ő azért nem imponál, mert nem állott szolgálatomra egy bizonyos gyilkossági perben. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés, ez már komolyabb vád. Pikler Emil : De mennyire komoly ! (Nagy zaj és nyugtalanság a Ház minden oldalán.) Ulain Ferenc : Felszólítom Huszár Károly képviselő urat, aki most azt izente, hogy ne csinál­jak komédiát és álljak el a felszólalástól, (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán.) hogy ha van bátor­sága,, álljon ide és bizonyítsa be, hogy én csak egyetlenegyszer is, akár szóban, akár írásban, akár közvetve, akár közvetlenül, fel akartam őt hasz­nálni arra, hogy egy gyilkossági pörben nekem .szolgálatomra álljon. Bizonyítsa ezt be. Nem fogja tudni bebizonyítani, mert én ezt az urat itt ebben a Házban nyolc hónappal ezelőtt ismertem meg először. Itt ismerkedtünk meg, soha azelőtt sze­mélyes érintkezésem vele nem volt, tehát fel sem használhattam volna erre. Fábián Béla : Azóta nem történt gvilkosság ? (Zaj.) Ulain Ferenc : De igen, t. Nemzetgyűlés, most már hadd mondjak én el valamit. (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán. A jobboldali képviselők közül többen felállanak és elhagyják a termet.) T. Nemzetgyűlés ! A mikor a sors azt hozta magával, hogy rettenetes nehezen és szivem elle­nére egy ügyet kellett vinnem, teméntelen belső küzdelem közepette, hosszú napokon keresztül folytatott töprengés után megtörtént az, hogy megjelent egy cikkem Friedrich István ellen. Azokban az időkben, t. Nemzetgyűlés — és én bizonyítok — Huszár Károly ministerelnök volt az, aki Somogyi István ujságirót hozzám küldte — még egyszer hangsúlyozom, hogy Somogyi Ist­vánt, és ez az ur kihallgatható — és azt üzente nekem, hogy kérve kéret, adjam le a bizonyíté­kokat a lapban, hogy végre ennek a gazembernek — igy jött a hir és Friedrichre értette — nyakát szeghesse. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Huszár Károly : Ezt én mondtam ? (Folyton­tartó nagy zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Ulain Ferenc : Én, t. Nemzetgyűlés, meg vol­tam döbbenve. Töprengtem azon, hogy teljesit­sem-e ezt a kívánságot, vagy sem. (Felkiáltások jobbfélől : örült ez ?) Nem őrült, kérem. (Zaj.) Csak amikor arra gondoltam, hogy a minister­elnök üzeni ezt, a magyar ministerelnök, és talán kötelességet mulasztok, ha nem adom le a bizo­nyítékokat, akkor kezdtem meg az újságban az adatok közlését. És ekkor vártam. Közben azt üzenték nekem, hogy összehívj ák azt a ministert an ácsot, amelyben efölött a kérdés fölött döntenek és amelynek alapján el fogják távo­lítani azt az urat. És röviddel azután, t. Nemzet­gyűlés, a legrettenetesebb meglepetések között azt olvastam, hogy ezen a bizonyos ministertanácson nem történt semmi, ellenben ugyanazon a napon, délután hat órakor a Józsefvárosban, a Katholik us Körben egy értekezlet, egy gyűlés volt. amelyen Huszár Károly magyar ministerelnök beszédet tar­tott, melyben azt üzente a rágalmazóknak, hogy vigyázzanak, mert börtön várhat reájuk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A rágalmazók között én is ott voltam, akinek három nappal azelőtt a magyar ministerelnök azt üzente, hogy adj am le adataimat, hogy kitörhesse ministertársa nyakát. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Akkor egy érzés vett rajtam erőt, amelyet ezzel az egy szóval fejezhetek ki, hogy — undor. S egy levelet irt am annak az urnák, megmondva véleményemet. Azóta nem imponál nekem. (Nagy zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Huszár Károly képviselő ur kér személyes kérdésben szót. (Zaj. Halljuk/ Halljuk/)

Next

/
Thumbnails
Contents