Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

172 A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi 'június hó 27-én, szerdán. amelyben kéri, hogy a magyar Ínségeseken segítsen. Ekkor összegyűltek azok az urak, akiket méltóztatott stigmatizálni, gyűlést tartottak és elhatározták, hogy segíteni fognak a magyar nyomorgókon. Levelet irtak az amerikai kereskedelemügyi ministernek, mire a minister ur, Hoover, a következőket válaszolta (olvassa): »Barna Bertalan Urnák! Az ön bizottságának ama elhatározását; hogy magukra vállalják 100.000 magyarországi gyermek élelmezését, nagyon méltányoljuk. Tudom, hogy az amerikai nép körében nem kelthet visszatetszést az a szándék, hogy az Egyesült-Államok magyar származású polgárai segítséget nyújtanak a gyermekek életének megmentésére. A háború pusztításai nehezen sújtották ugy a volt ellenségeinknek, mint szövetségeseinknek gyermekeit és az amerikai nép nem gyermekek ellen harcolt. Az éhezők és nyomorgók iránt való rokonszenv nem ismer faji és vallási különbséget. Tudom, hogy törekvéseiket siker fogja koronázni ; azok a nagy adományok, amelyek kezdetben a bizottság tagjaitól befolytak, mások előtt is bizonyságot fognak tenni az önök őszinteségéről. Az európai gyermekek segítségére alakult amerikai szervezet, amelynek elnöke vagyok, nagyon büszke, hogy az ön törekvései segítségével kiterjesztheti működését Magyarországra is.« Megkezdődött a működés, amelynek eredménye az lett, hogy Hoover másik levelében ezt irta (olvassa) : »Végtelenül örvendek, hogy az önök bizottsága ebben az évben is hajlandó velünk együttműködni abban, hogy 1921-ben 50.000 magyar gyermeknek adjunk kellő táplálékot.« Itt azután részletesen meg van irva, hogy ez miképen és milyen mennyiségben történjék, azután igy folytatja (olvassa) : »Az önök által adott fent nevezett összeghez mi még hozzácsatoltunk 234.000 dollárt. Miként a múlt évben, ugy most is abban egyeztünk meg, hogy minden hozzánk küldött adományt, amelyet magyar célra adnak, az önök javára könyveljük el. Minden egyes dollár ellenében mi is egy dollárt adunk a magyar nemzet gyermekei számára. Az élelmezés továbbfolytatása 250.000 dollárba kerül ebben az évben.« Itt tartozom még valamit elmondani, mert ünnepeltek itt másokat, akik nem Magyarországból származtak ki Amerikába, és a gyermekétkeztetésnek nagy apostolai voltak, de megfeledkeztünk emellett hazánk szülöttéről, aki pedig ebben a dologban a legnagyobbat tette. Erre vonatkozólag Hoover, az amerikai kereskedelmi minister a következőket irta (olvassa) : »Most értesültem, hogy ön az American Relief Committee for Hungarian Sufferers irodáit lezárja és néhány nap múlva Magyarországba utazik. Ugy hisszük, hogy a magyar kormány tagjainak és a magyar népnek méltányolni kellene azt a nagyszerű munkát, amelyet ön és az önök bizottsága a magyarországi gyermekek táplálása érdekében kifejtett. Kiemelkedő és buzdító tapasztalatot jelentett részünkre a mód, amellyel ön ezt a nagy munkát támogatta és egy ország fiai sem tanúsítottak annyi önfeláldozó lelkességet, mint ön ós az önök bizottsága. Hűséges hive: Herbert Hoover.« Amikor ez az összeg kitesz 1,600.000 és még néhány dollárt, amikor magyar származású polgárok ilyen adományokat gyűjtenek, aminek következtében meg is duplázták az adományokat, nem tudom, mily ráció van benne, hogy mi azután ráüssünk arra a kézre, amely az országgal jót tett. Nagy elvakultság és a nemzet érdekeinek teljes félreismerése kell ahhoz, . . . (Ugy van! Egy hang half elöl: Rossdelküség !) Pikler Emil : Nagy ébredő szamárság, nem egyéb ! Huszár Károly : . . . hogy megfeledkezzünk arról, hogy az, hogy a 4500 vladivosztoki fogoly hét éves szenvedés után hazajöhetett Magyarországra, főképen az ő propagandájának köszönhető. Elsősorban neki köszönhető, hogy a gyermekakcióra sikerült pénzt összehozni. Községről-községre és falura jártak a bányászmunkások és egyszerű emberek között, ezek körében gyűjtöttek és az egyszerű, kint élő farmer és bányász sohasem mutatta volna azt az elaszticitást vagy mozgékonyságot, amivel ezt az összeget össze lehetett hozni. Klárik Ferenc: Mégis csak az a baj, hogy zsidók voltak! Huszár Károly: Voltak az adakozók között ezren és százezren keresztények. Nagyon kérem a másik oldalt is, hogy ne méltóztassék ebből felekezeti kérdést csinálni, mert tőlem ez teljesen távol áll és sokkal jobban tudom értékelni annak a szegény bányásznak esetleg, 10 centjét vagy egy dollárját, mint a milliomosnak esetleg ezer dollárját. Tudom a csekély adománynak is, ha szerény helyről jött, az^ értékét. Amikor jótékonyságról, hadifoglyok hazaszállításáról van szó, nem szabad abba ilyen kérdést belevegyiteni. Támadtak engem és támadták Magyarországot ott, ahol megjelentem, és ezek az urak voltak azok, akik inkább elszakították azokat a baráti szálakat, amelyek őket az uj hazához fűzték, és visszajöttek az országba, de nem voltak hajlandók abban a munkában résztvenni. Es a képviselő ur most eszköze olyan egyéneknek, akikre mindaz ráillik, amit a képviselő ur most másokra szeretett volna ráhúzni. Az ön informátorai, akiktől kapta információit,... Pikler Emil: Sörház-utca! Huszár Károly :... nem onnan, máshonnan kapta, épen ezek az informátorok a bűnösek ezekben a dolgokban. Ha ön amerikaiaknál fog érdeklődni és megkérdezi, hogy a »Termosgáz« botrányban kik zsarolták ki az amerikai magyarságot, akkor rá fog találni ugyanazokra a nevekre, akiktől ön az információit kapta. Ha ön ... (Felkiáltások bal felől : Kik azok ?) Perényi, akitől kapta az információt...