Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
170 A nemzetgyűlés 145. ülése lfo nak ezelőtt még egynéhány héttel elnöke volt, az ébredő magyarok elnöke és a bank elnöke is volt egy személyben. (Felkiáltások balfelől : Kicsoda?) Színre csányi György volt képviselő ur. Nem tudom, hogyha az ébredő erkölcs szempontiából tűrhető dolog volt, hogy ezt az állást betöltse Szmrecsányi György, akkor rámnézve ezt az erkölcsi inkompatibilitást miért méltóztatik szigorúbban alkalmazni. Kiss Menyhért : Szmrecsányi nem tagja az Ébredőknek ! Szabó István (sokorópátkai) : Elnöke volt ! Szomjas Gusztáv : Ilyenekkel töltetik az időt ! Meskó Zoltán : Kár ezt a dolgot idehozni ! HuSZár Károly : Neveket látok felemlítve. Vannak nevek, akikről nem tudok nyilatkozni, mert részint most hallom először, és nem is szerepelnek abban a bankban. Vannak nevek, akiknek védelme nem tartozhatik hatáskörömbe és semmiféle összeköttetésem velük nincs. De célzott a képviselő ur beszédében másra is, az én támadásomon kivül, amire igazán nem nagyon helyezek súlyt, hiszen a mi szerelmünk 15 esztendős, képviselő ur ! KiSS Menyhért : Húsz esztendős ! Huszár Károly : Én csak 15-re emlékeztem, ha 20 éves, még szomorúbb. Eszembe jutott még valami nagyon szomorú emlék. Mi rendesen szemben álltunk egymással. Akk or is, mikor mint ellenzéki képviselő itt harcoltam, ön a darabontrezsim szolgálatában állott. (ZJgy van! Ugy van'!) Kiss Menyhért : Az nem áll ! Szabó István (sokor&pátkai) : Gyönyörű virág ! B. Podmaniczky Endre : Hát darabont ? Ezt nem tudtuk ! (Élénk derültség ás taps jobbfelöl.) Huszár Károly : Sajnálom, hogy a Ház idejét ilyen haszontalan dolgokkal kell igénybe vennem, (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) de azt gondolom, tartozom a Háznak azzal, hogy teljesen tisztázzak mindent. (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsöbaloldalon.) T. képviselő ur, ön azt mondta, hogy ezek az urak, akiket ön megnevezett, Magyarország ellen izgattak, lázitottak. Abban a lapban, amelyből információját felolvasta, ön szerint az is áll, hogy Magyarországot el akarták törölni a térképről és hogy Magyarország ellen a legborzasztóbb hazafiatlan működést fejtették ki. Én bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek az egyik amerikai lapnak, a Sun-nak egyik cikkét, aláírva Barna Bertalan és Somlyó Arnold, ugyanazon urak által, akiket Kiss Menyhért képviselő ur itt megvádolt. A cikk 1919 augusztus 19-én jelent meg, a magyar nemzet legszomorúbb napjaiban. A cikknek csak utolsó sorait olvasom fel könnyebb megérthetés kedvéért. Előre kell bocsátanom, hogy ez a cikk nemcsak ebben az egy lapban jelent meg, hanem ezek az urak, akiket ön megvádolt, 30.000 dollár költséggel a magyar nemzet igazságát ott kinn minden nagy amerikai lapban hirdették napokon át ; az összes lapok rendelkezésemre állanak. A hazaárulóknak nevezett és a haza ellen támadó urak cikkének — ez még a békekötés előtti '. évi június hó 27-én, szerdán. időre vonatkozik — utolsó mondata igy hangzik (olvassa) : »Magyarország problémáját, ha állandó, tartós békét akarnak, csak a nemzetek önrendelkezési jogának elve alapján lehet megoldani. Megsértené ezt az elvet, ha megengednék, hogy bizonyos területeket az egyik államtól' a másikhoz csatolnának azok beleegyezése nélkül, akik ezen területeknek lakosságát alkotják. Magyarország szétdarabolása époly nagy igazságtalanság lenne, mint amilyen Lengyelországé volt, és okozója lenne állandó gazdasági zavaroknak és soha meg nem szűnő ellenségeskedéseknek. Olyan magyar irredenta születne ebből, mely rosszabb lenne minden eddig ismert irredentánál, mert a magyar nép elnyomása és leigázása épen akkor történnék, amikor a nemzetiségeknek járó igazság a világpolitika alapvető elvének ismertetett eh Tisztelettel apellálunk tehát az Egyesült Államok elnökéhez, az Egyesült Államok szenátusához, képviselőházához és az amerikai nemzethez, hogy szolgáltasson igazságot Magyarországnak.« Â cikk alá vannak irva ezek a megrágalmazott magyarok : Barna Bertalan, Somlyó Arnold. Saját költségükön napokon át hirdették ezt ezek az urak. A hála érte az, hogy itt az országban hazaárulóknak nevezik őket. Hogyan reméljük mi azt, hogy kinn a világon szétszórtan élő magyarok, akik kritikus történelmi pillanatokban saját erejükkel a nemzet igazságának védelmére kelnek, ezt a munkát tovább is folytassák, ha itt pellengérre állítják őket csupán azért, mert véletlenségből zsidók. Ezek az urak propagálták külföldön a sajtóban és népgyűléseken és a szenátusban a magyar nemzet igazságát, egy 170 tagú küldöttséget vezettek a képviselőházba, elmentek a Fehér Házba, összegyűjtötték az amerikai összes egyesületek vezetőit, s ebben a küldöttségben részt vett a papság és velük együtt számosan. És ezek az emberek, akik küzködnek, harcolnak a külföldön és idehaza az óhazában, ezért csak azt a mocskot kapják, amelyet Kiss Menyhért itt reájuk szór. Kinek lesz igy kedve csak egy szót is szólni odakinn az érdekünkben ? (Ugy van ! Ugy van !) Olyan kevés magyar ember van, hogy sem idehaza, sem a külföldön élő magyarok között nem válogathatunk, hogy mi ennek a magyarnak hazafias működését szivesen látjuk, a másikét nem. Aki a magyar ügy szolgálatában áll, azért áldoz, harcol ós küzködik, annak ez lenne a jutalma ? Méltóztassék meggondolni, hogy az amerikai nép mentalitása és a magyar nemzet mentalitása között sok tekintetben nagyon nagy különbség van és ha vállalkoztak ott önzetlen férfiak arra, hogy ezt a propagandát a magyar kormány segitsége és anyagi támogatása nélkül, teljesen önmagukra hagyva, mégis folytatták, ugy ők nem azt érdemlik meg, hogy itt pellengérre állítsák őket. (Ugy van! Ugy van!) Ön azt mondta,
