Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

166 A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. Erdekeit azután az is, hogy kik azok az urak, akik a newyorki Ehlert-páholy által alakított bankban az igazgatósági tagsági helyeket elfoglalják. Rendkívül érdekesek ezek a nevek. Kezdődik a névsor herceg Odescalchi Loránttal, (Zaj.) a második Sebastiani Vilmos, a harmadik Siegescu József és itt bezáródik. A többiek más elbírálásban részesülnek- Barna Bertalan, Bányai Sándor, Ealudi Jenő, Ealudi Sándor, Krammer Sándor, Lóránt Henrik, Meyer Jacques, Somló Arnold, Horti László, Fehér László, Meyer Izidor, G-rosz Ernő, Kis Márton, Somogyi Béla, Unger Bertalan és az elnöke Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke. (Derültség.) Fábián Béla : Ez a fúró ! Pikler Emil : Ez a disz gój ! (Zaj.) Kiss Menyhért: Hogy a fehér terrorról, a mostani kormányzatról és a mostani irányzatról az Ehlert szabadkőmüvespáholy tagjai miként vélekednek, azt egy bankalapításnál nem szokás kritika tárgyává tenni. Azt fogják mondani, akik résztvesznek benne, hogy tisztán közgazdasági szempontokat tartanak szem előtt és azt, hogy Magyarországba minél több dollárt hozzanak be. Magyarország azonban mai gazdasági és politikai helyzetében nem engedheti meg azt, hogy Amerikában egy társaság állandóan gyalázza és kompromittáló híreket költsön róla, állandóan lekicsinyelje s ugyanaz a társaság itt ben közgazdasági tevékenységet fejtsen ki. Ugyancsak erről a társaságról köztudomású tény az is, hogy ez kezelte azt az összeget, amelyet már a régi képviselőházban firtattak, s amelyről már itt a nemzetgyűlésen is többször volt szó, azt a 36.000 dollárt, amelyet Károlyi Mihály gyűjtött össze politikai célokra Amerikában. Ezt a pénzt elküldöttek a kurzus elején egyenesen Bécsbe, az u. n. emigránsoknak . . . Huszár Károly: Ez is hazugság! Kiss Menyhért: . . . hogy ott propagandacélokra költsék el. (Zaj a ház minden oldalán.) Tény az, hogy az Ehlert-páholy tagjai sajtójukban és gyűléseken állandóan kellemetlenkedtek, főként Bécsben. Előttem vannak a sajtótudósitások, amelyeknek felolvasásával nem akarom untatni a t. Házat, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) csak rámutatok arra, hogy mikor Huszár Károly igen t. képviselő ur kiment Amerikába, hogy a »Bolsevizmus Magyarországon« című könyvét eladja és más propagandát is kifejtsen . . . Huszár Károly : Szivesebben vették, mint az ön verseit ! (Élénk derültség. Elnök csenget.) Kiss Menyhért : Téved Huszár Károly képviselő ur, mert az én verseimet az Ehlert-páholy tagjai sohasem vették meg, . . . Huszár Károly: Hatvány Lajos azonban megvette az ön költeményeit

î A Pesti Napló! (Zaj és derültség a bal- és a ssélsöbaloldalon. ) Beck Lajos: Elévült! Kiss Menyhért: Azok lirai dolgok voltakés nem a bolsevizmus után történt. (Zaj a Ház minden oldalán.) Akkor az összes keresztény irók ezekbe az újságokba dolgoztak! Fábián Béla: Mert akkor ez volt a konjunktúra. (Zaj.) Kiss Menyhért: Nem azért, hanem azért, mert akkor a világháború előtt, a forradalmak és bolsevizmus előtt állottunk és nem gyökerezett még meg az az eszmevilág, amely ma meggyökeresedett, amelynek le kellett vonni a tanulságait és én a magam részéről le is vontam a tanulságokat. Gaal Gaston: Nagyon szívesen. (Zaj.) Kiss Menyhért : Azt én nem kérdezem Gaal Gaston képviselő úrtól. (Zaj. Elnök csenget.) Mindenesetre feltűnő és nagyon érdekes jelenségnek találom, hogy Gaal képviselő ur, bár ezelőtt néhány nappal, amikor itt a képviselői tantiémek megállapításáról volt szó és méltóztatott felszólalni — épen tegnap este olvastam beszédének ezt a részét — azt mondotta, hogy nagyon szívesen megadom a képviselőknek a magasabb napidíjat, ellenben kikötöm, hogy sem bankokban igazgatósági tagságokat ne vállaljanak, se pedig semmiféle olyan közgazdasági tevékenységet ne folytassanak, amely a képviselői hivatással ellentétben áll. Gaal Gaston : Állom ! Rassay Károly : De verseket sem szabad irni. (Derültség.) Gaal Gaston : Azt mondottam, hogy szívesen megváltoztatta a véleményét. (Zaj.) Beck Lajos : Ki nem lett kisgazda ? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kiss Menyhért : Amerikából a hazatért és megbízható magyar emberek véleménye szerint körülbelül 100—150 milliárdra tehető az az összeg, amely ezeknek a bankházaknak kezelésében elsikkadt azáltal, hogy 1000 koronáért 12 és 14 dollárt vettek el akkor, amikor 60—70 centet kellett volna érte fizetni. Ez mindenesetre olyan kérdés, amely a pénzügy minister urat és az egész kormányt érdekelheti. . . Peyer Károly ; Ezért romlik a valutánk ! Kiss Menyhért :. . . és amelyre a minister ur feltétlenül meg is fogja adni a választ. Amint a belügyminister ur ma kijelentette, hogy szükségesnek tartja, hogy az Ehlert páholy budapesti gazdasági működését és azokat az embereket, akik átjöttek onnan ide Magyarországba, figyelemmel kisérje, a minister urnák a nyilvánosság előtt azt is megmondhatom, hogy nemcsak a magyar állam kiséri figyelemmel ezeknek működését, hanem az Északamerikai Egyesült Államok is kötelességének tartja aggódó figyelemmel kisérni, hogy ezek a férfiak mit művelnek Magyarországon. Ha ez olyan nagyon ártatlan és olyan egyszerű dolog volna, amely csak epizódja lehetne egy felszólalásnak vagy egj interpelláció anyagának, az Egyesült Államok, ez a győző nagyhatalom bizonyára nem tartaná szükségesnek, hogy ezeknek az emberek-