Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

A nemzetgyűlés 145. illése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 151 Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni; a képviselő ur a legközelebbi interpellációs napon mondhatja el interpellációját. Ki a következő szónok? Perlaki György jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Interpellációt jegyeztem be a magántisztviselők jogviszonyainak szabályozásáról. Célom az, hogy a kereskedelemügyi minister urat nyilatkozatra késztessem, hogy a magántisztviselők között az a hangulat, az az elégedetlenség, amely most fennáll, elmúljék. Minthogy azonban a kereskedelemügyi minister ur ismételten nincs jelen, nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi alkalommal mondhassam el . . . (Helyeslés.) Szakács Andor." Kérünk ministert ide ! (Zaj balfelöl.) Szabó József : . . . azért, mert nem szándékom az elmondott, de válasz nélkül maradt interpellációk számát szaporítani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. A nemzetgyűlés hozzájárul; méltóztassék majd az interpellációt a legközelebbi interpellációs napon elmondani. Ki a következő szónok? Perlaki György jegyző: Cserti József! Propper Sándor: A kormány jól tudja,hogy interpellációs nap van! Miért nem képviselteti magát? (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Intézkedni fogok, hogy a kormány képviselve legyen. Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! A háború második évében a front mögött láttam egy gyakorlóteret. Egyik részén szomorú legények állottak; ezek huszárok voltak, akiktől elvették a lovat és a kardot s adtak helyette bajonétet. Látható volt rajtuk a szomorúság, hogy sajnálták lovukat. Ugyanennek a gyakorlótérnek a másik oldalán gyalogosokat láttam ; ezeket az öreg bakákat pedig huszároknak képezték ki. Ugyanis a gyalogezredeknek néhány lovasküldöncre volt szükségük és ahelyett, hogy a huszárokat mindjárt átkommandirozták, átvezényelték volna lovasküldöncnek, ahelyett a gyalogosokat kínozták, azokat az öreg bakákat, akik minden öt percben lepotyogtak a lóról ; ezzel szemben pedig a huszárokat átképezték gyalogosokká. Amikor ezt a képet láttam, érdeklődtem az iránt, nem lehetne-e ezt másként megoldani, de azt mondotta a parancsnok, hogy ezt a parancsot kapták. (Zaj balfelől.) Rögtön tisztában voltam azzal és az a gondolat fogamzott meg bennem, hogy hiába harcolnak a hős magyar fiuk, ha ilyen ostoba kezekben van a vezetés s a háborút el kell veszíteni, ha nemcsak kis dolgokban, hanem nagy dolgokban is ilyen lehetetlen intézkedéseket tettek. Ilyen képet láttam már többször, amikor kint voltam a kerületemben, amikor a községi pénztáros behozza a járás székhelyére az állami NAPLÓ XIII adókat; amellett 10 — 15 ember tart szintén a járás székhelye felé : az adóhivatalhoz jönnek a vagyon- és jövedelmi adókat lefizetni. Ez képezi interpellációm tárgyát.^hogy t. i. mindenféle állami adó lefizethető a községi pénztárnál, de a vagyonés jövedelemadó csak egyenesen az állampénztárnál fizethető be, ahelyett, hogy a pénztárnoknak átadnák ezt az összeget, akinek különben is be kell jönnie a járás székhelyére. így minden gazdának el kell mulasztania egy napot, emellett meg kell fizetni a fuvarköltséget. Ha felszámítjuk a napidíjat s a fuvarköltséget és az ellátást, ha valaki 3—4000 korona adót fizet, 10.000 koronájába kerül bele ez az egy nap. Amikor a pénzügyi kormányzatnak ezt az intézkedését látom, akkor ugyanaz a meggyőződésem támad/mint arról a gyakorlótérről s megállapítom, hogy a pénzügyi csatát így megnyerni nem lehet. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénz ügy minis ter ur nem tud erről a lehetetlen helyzetről és azok a hibásak, akiknek kezében van a vezetés. Arra fogom kérni a pénzügyminister urat, hogy egy tollvonással intézkedjék és felkérem t. képviselőtársaimat is a túloldalon, hogy hassanak oda a pénzügyminister urnái, akihez ritkán van szerencsénk ... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Megvan már az intézkedés ! Cserti József : En is kaptam egy felszólítást, hogy rögtön vigyem be az adót Fehérvárra, a járás székhelyére. (Zaj.) Felkérem t. képviselőtársaimat is, hogy hassanak oda a pénzügyminister urnái abban az irányban, hogy a vagyon- és a jövedelmi adót a községi pénztárnál fizethessék be a felek, ne kelljen a járási székhelyre menni és ott könyörögni. Nem tudom, mi szülte ezt az intézkedést. A pénzügyi direkció valószínűleg azt képzeli, hogy a nagyközönség van ő érte és nem tudják belátni, hogy ők vannak a milliókért és azért, hogy minél kényelmesebbé tegyék a befizetést. Vagy pedig az a véleményem erről a dologról, hogy egy-két urat, egy-két pénztárost kell foglalkoztatni. Épen ezért a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a vagyon- és jövedelmi adók lefizetése a többi adóktól eltérően csak a járási adóhivataloknál eszközölhető. »Ha van a minister urnák erről tudomása, hajlandó-e erről a legsürgősebben ugy intézkedni, hogy ezeket az adókat az adófizető polgárok ép ugy fizethessék le a községi pénztároknál, mint a többi állami adókat.« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Haller József! Haller József : T. Nemzetgyűlés! Arra való tekintettel, hogy a t. Háznak ma egész idejét úgyszólván az a kérdés foglalta le, amiről interpellálni szándékozom, épen azért interpellációmat 22