Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 145 selők, akiket meghagytak az 1893. évi IV. te. alapján állami tisztviselőknek, a másik a középiskolát és tanfolyamot végzett, érettségizett, továbbá a négy középiskolát végzett, szakvizsgát tett férfi- és női alkalmazottak, s ezeket besorozták az államvasuti fizetési rendszerbe. A postamesteri kar ez alkalommal is teljesen kimaradt, nem gondoskodtak róla, nem osztották be fizetési rendszerbe. Ez a kiindulási pontja 12 esztendő panaszának. Amikor a postakezelőszemélyzet a pénzügyi kormányzathoz fordult azzal a kérelemmel, hogy miként az államvasutaknál, májusban és novemberben, léptessék elő a posta alkalmazottait is, a pénzügyminister ezt nem tette meg és pedig azzal az indokolással, hogy a postaszemélyzet nem tartozik mindenben a magyar államvasutak illetményrendszerébe és nem kívánhatja azt, hogy évenként kétszer soronkivül előléptessék. Igen ám, de más alkalommal megint a minister azt mondja nekik, mikor arra hivatkoznak, hogy az 1893 : IV. tcikk alapján rájuk a Hieronymi-féle rendelet csak lakbér és törzsfizetés tekintetében vonatkozik és azt kérték, hogy a minister gondoskodjék arról, hogy mint állami alkalmazottak a postások az állami alkalmazottak rendkiviili segélyében részesüljenek, azt válaszolta, hogy nem állami jelleggel bírnak, az urak a vasúti díj- és illetményszabályzat rendszerébe tartoznak, önöket ugy ítélem meg és ugy bánok el önökkel, mint a vasutasokkal. T. Nemzetgyűlés! Két rendelet jelent meg a közelmúlt napokban. A Budapesti Közlönyben, az 1923. évi 126. számban a ministerelnök ur kiadta a 4120. számú rendeletet, amely az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottaknak hivatalos kiküldetése alkalmával felszámitható napidíjairól rendelkezik Ebben a rendeletben azt mondja a ministerelnök ur, hogy az államvasúti rendszerű illetményeket élvező többi állami tisztviselőkre, tehát a postásságra nem vonatkozik ez a rendelet. A hivatalos lapnak ugyanebben a számában egy másik rendeletet is kiad a ministerelnök ur, az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak által megállapított hivatalos időn túl teljesített munka után járó díjazások felemeléséről. Ez a rendelet már vonatkozik a postásságra is. Miért? Mert a ministerelnök ur nagyon bölcsen tudja, hogy a postásság a hivatalos óráján túl is teljesiti kötelességét, a hivatalos órán túl azonban nem kap óradíjakat, mert a postás tartozik a hivatalos órán túl is elvégezni a munkáját. Ha végigolvassuk a mostani törvényjavaslatot, abban seholsem látjuk a minister ur nyilatkozatát, hogy a postások az állami, vagy a vasúti tisztviselők kategóriájába tartoznak-e? Minthogy a törvényjavaslat sem szól sehol állami fizetési rendszerű alkalmazottakról, csak államiakról és államvasutiakról, a postásság velem együtt szeretné hallani itt a nemzetgyűlés előtt az indemnitási vita keretén belül a minister ur nyilatkozatát, hogy melyek azok az intézkedések, amelyeknél a minister ur az állami alkalmazottak fogalma alá tartozónak tartja a posta alkalmazottait, és melyek azok az intézkedések, amelyeknél a jövőben államvasuti fizetési rendszerüeknek kivánja tekinteni a postásokat. Ezek azok a sérelmek, amelyek olyan nagyon elkeserítik a postásságot. Még egyre kívánok rámutatni, és pedig arra, hogy maga a pénzügyminister ur is -ahogy ő mondja — »elvi okokból« szembe helyezkedik a saját rendeletével, A postásságnak van egy kategóriája, amely igen kevés, hat vagy tiz tisztviselőből áll. Ezt a kategóriát a kormány nem sorozza az állami fizetési rendszerbe, noha ugyanolyan illetményeik vannak, ugyanolyan rendkívüli segélyeket kell nekik adni, mert esetleg ez a hat vagy tiz tisztviselő az állami kategória V. fizetési csoportjába soroztatnék be és ezzel épugy megkapnák a címet és jelleget, mint a többi állami tisztviselők. Az anyag többi részével az idő rövidsége miatt nem vagyok képes végezni. Csak azt kívánom itt még felhozni, hogy a postafőnökök, akik most nyugdíjaztatnak, természetbeni lakást élveznek. Ezt a lakást most el kell hagyniok azért, mert uj főnök neveztetik ki. A kormány szükséglakást bocsát rendelkezésükre. Kérem a kormányt, méltóztassék odahatni, hogy ne szükséglakást bocsásson ezeknek az érdemes tisztviselőknek rendelkezésére, hanem tisztességes, megfelelő olyan lakást, mint amilyent eddig élveztek. Sajnálattal kell megállapítanom a postásságra vonatkozó beszédem végen azt a diszharmóniát és azt a — mondhatnám — egyenetlenkedést. amely a postások egyes kategóriái között ma fennáll. Sajnálattal állapítom meg ezt, de nem okolom érte a postásságot, mert nem a postásság az oka ennek, hanem a kormány, amely — mint ahogy most több mint három órán át igazoltam — olyan rendeleteket ad ki, melyek a postások egyik kategóriáját a másik fölé helyezik. A pénzügyminister ur ugy kezeli a postások egyik kategóriáját, mint az állami tisztviselőket, ha ugy kivánja a pénzügyi érdek, most pedig ugy kezelik őket, mint államvasuti fizetési rendszerrel biró tisztviselőket, ha a pénzügyminister ur ezt így kivánja. A pénzügyi érdeket igy helyezik szembe a postásság érdekeivel. Kérem, méltóztassék megengedni, hogy kivételesen felsoroljam a postások kívánságait. Hamarosan túlesünk rajta! 9 Am. kir. posta jogász- és mérnöktisztviselői a következőket kérik: I. A posta közigazgatási kara az állami fizetési rendszerbe való sorolását, illetve megmaradását kívánja. 21»
