Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

140 A nemzetgyűlés 145. ülése Í923. évi június hó 27-én, szerdán. kivan ok mutatni arra, hogy a székesfővárosiaknak erre vonatkozó kivánságai két csoportba oszthatók. Két sérelemről van szó. Az egyik sérelem a fővárosi alkalmazottakat éri az állami alkalmazottakkal szemben, a másik sérelem pedig — mondanom sem kell — egy és ugyanaz, mint az állami alkalmazottak sérelme, hogy t. i. a székesfővárosiak a fizetésükből és a rendkivüli segélyükből épugy nem tudnak megélni, mint az államiak. Speciális sérelmük pedig az, hogy a kormányzat a 60.036/1923. IV. számú belügyministeri rendelettel a törvényesen megállapított tizenegy fizetési osztályt önkényüleg nyolc fizetési osztályra szállította le és teljesen önkényüleg ugy állapította meg a rendkivüli segély fizetési fokozatait, hogy a székesfővárosi alkalmazottaknál az egyes, magasabb és alacsonyabb fizetési fokozatokban egy és ugyanazon rendkiviili segélyt kapják. A kormány később rendeletet adott ki a lakbérkérdésben és csodálatos, hogy a lakbérkérdésben nem a rendkivüli segély összegének megfelelően sorozta be a székesfővárosi alkalmazottakat, hanem besorozta az újonnan megállapított, előbb Emiltett nyolc fizetési csoportba. A lakbér tekintetében a székesfővárosi alkalmazottakat roszszabb helyzetbe hozta a kormány, mint az állami alkalmazottakat. A fővárosi alkalmazottaknál a legnagyobb az elkeseredés s az már olyan magas fokra növekedett, hogy azok már a tanácstól kezdve a ministerhez, a nemzetgyűléshez és egyéb helyre folyamodtak, már nyomtatott kiadványaik is vannak, melyekben kérik a kormányt, a tanácsot, a várost, hogy őket lehetetlen helyzetükből segítsék ki. Helyesen mondják a fővárosiak, hogy amióta a magyar állam az aranyértékü pénzrendszerről a névleges értékű pénzrendszerre tért át, azóta a javadalmazásuk napról-napra csökken és napról-napra siralmasabb a helyzetük. Épugy, mint a többi állami tisztviselők, a kormánynak ezidőszerinti intézkedésében nem látnak garanciát arra, hogy a kormány tényleg eredményesen, gyökeresen és azonnal tudna vagy akarna ezen a kérdésen segíteni. Ezirányban a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy gondoskodjék arról, hogy Budapest székesfőváros és a törvényhatósági joggal felruházott városok, valamint a rendezett tanácsú városok közigazgatási tisztviselői részére a fizetéskiegészítést képező egyéb illetmények, igy a rendkivüli segélyek oly mértékben állapíttassanak meg, mint amily mértékben azok az ugyanolyan fizetési osztályba sorozott és ugyanoly törzsfizetésü állami tisztviselők részére meg vannak állapítva.« (Helyeslés balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! A székesfővárosiak érdekében még egy határozati javaslatot óhajtok beterjeszteni, aminek oka az, hogy a népjóléti magyar királyi minister ur a közelmúltban igen helyesen kiadott az állami tisztviselők részére egy rendeletet, amelyben őket és családtagjaikat kedvezményes orvosi és gyógyszerellátásban részesiti., Rendkívül csodálkozom azon, hogy ez a kedvezmény nem terjesztetett ki a székesfővárosi és a többi városi alkalmazottakra és családtagjaikra is. StrauSZ István : Az altisztekre ! Homonnay Tivadar: Természetesen az altisztekre is. A székesfővárosiak már régen megindítottak egy ilyen irányú akciót, és szívesen vennék, ha az államiakkal össze kapcsoltatnának, vagy ha — amennyiben az állam ezt nem akarja — maga a főváros létesítene egy ilyen intézményt. Kérelmük azonban hiábavaló volt, süket fülekre talált. Ezen intézkedés szükségességét és üdvös voltát bővebben indokolnom nem kell. A kormány is tudatában van ennek, hiszen azért adta ki az állami tisztviselőkre vonatkozó rendeletet. Azért minden indokolás nélkül beterjesztem a következő határozati javaslatomat (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, bogy a 40.000/1923. V. számú népjóléti ministeri rendelettel életbeléptetett betegsegélyezési intézményt a fővárosi, a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok alkalmazottaira is terjessze ki olyformán, hogy a fővárosi alkalmazottak az állami tisztviselőkhöz hasonlóan fizetésük 1%-át tartozzanak betegsegélyezési járulék címén befizetni és a fővárosi, törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok alkalmazottai is azonos összegű járulék befizetésére köteleztessenek.« (Az elnöki széket Almàsy László foglalja el.) T. Nemzetgyűlés ! Ezek után áttérek azon kategóriák helyzetének ismertetésére, amelyeket a t. Nemzetgyűlés elé kívánok hozni: az államvas útiakat, a postásokat és amennyiben időm lesz, később a többiekre is, de feltétlenül a nyugdíjasok helyzetére is kitérek. T. Nemzetgyűlés ! Az állam vasúti alkalmazottak helyzete, munkája, a postások kivételével, egyetlenegy állami alkalmazott helyzetével és munkájával sem hasonlítható össze. Igen nagy részük olyan és oly hosszuideigtartó munkát végez, amelyet a nemzetgyűlés más kategóriáknál már eltiltott, és azt hiszem, még több kategóriánál is el fog tiltani. Egyetlenegy más szolgálati ág sincs, ahol — mint az államvasutaknál — 24 órán át kellene egy alkalmazottnak felelősségteljes munkát végeznie. StrauSZ István : Testet-lelket ölő munkát ! Homonnay Tivadar : Mindenki, még a laikus is nagyon jól tudja, hogy ha utazik, az ő élete és vagyona ezekre a 24 órai szolgálatot teljesítő tisztviselőkre, altisztekre és más kategóriabeli alkalmazottakra van bizva, akik a vonatok és kocsik helyváltoztatását szabályozzák, illetőleg végrehajtják. Az illetékes körök is tudatában vannak e munka súlyosságának, felelősségteljességének ; tudják, hogy az fárasztó, s tisztában vannak vele, hogy az állam vasúti alkalmazottak 1. elsősorban felelősek felsőbbségüknek a forgalom utasításszerü akadálytalan lebonyolításáért, 2. másodszor felelősek az elszállításra felvett személyek és tárgyak ép-