Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 129 Szilágyi Lajos: Játszanak a tűzzel! Homonnay Tivadar: A tegnap kiadott kormányrendelet nemcsak megdöbbentette a közalkalmazottakat, de megbontránkoztatta, aláhuzottan kijelentem, bogy megbotránkoztatta a közalkalmazottak táborát. Farkas István: Jogosan! Homonnay Tivadar : Ugy látom, a kormány szivtelensége már nem ismer határt, amely szivtelenségével el engedi pusztulni a közalkalmazottakat. A közalkalmazottakat megbotránkoztatja az a semmibevevő bánásmód, amellyel a kormány a közalkalmazottakkal szemben viseltetik. De megbontránkoztatja még az is, hogy a közvélemény szemébe ismét port hintenek, a közvéleményt ismét félrevezetik és a közvélemény ismét nem helyes szemszögből látja a közalkalmazottak segítését. A kiadott rendelet nem segit a közalkalmazottakon, hanem igenis, egyet elér, és pedig azt, hogy a közalkalmazottakat még gyűlöltebbé teszi a többi társadalmi kategóriák előtt. Szilágyi Lajos: Ugy van! Faluhelyen főként ! Homonnay Tivadar : Lássuk, hogy a kormány kiadott rendeletében hogyan is állítja be, hogyan adja azt a bizonyos 90%-ot. S most a sajtóhoz kell fordulnom . . . Szilágyi Lajos: Magyarázzák meg! Homonnay Tivadar: . . . ahhoz a sajtóhoz, amely a közalkalmazottak kérdését, anyagi helyzetük javítását oly hathatósan támogatja és érdekeit igazán szivén viseli. Engedje meg a sajtó, hogy azt kérjem tőle, hogy akkor, amikor ezt a kérdést olyan melegen támogatja, bocsátkozzék a kérdés mélyébe és ne állítsa be a dolgot lépten-nyomon olyan felületesen, hogy a közalkalmazottak rendkívüli segélyüknek ismét 90°/o-át kapják. Szilágyi Lajos : Ez hamis számjegy ! Homonnay Tivadar : Vegye tudomásul végre az ország közvéleménye a sajtó utján, hogy a közalkalmazottak számára legutóbb megállapított rendkívüli segély nem 90°/o, hanem csak 26'6%. (Ugy van! balfelöl.) Szilágyi Lajos: Félrevezetik az országot! Homonnay Tivadar: Újból kijelentem, hogy ez semmi egyéb, mint a közvélemény és a közalkalmazottak szemébe való porhintés. Azért engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalásánál most kivételesen szakszerüleg és adatokkal álljak & nemzetgyűlés elé, csak azért, hogy végrevalahára lássa a közvélemény, hogy a közalkalmazottak tábora nem dédelgetett gyermeke a kormánynak, hanem igenis a mostohája, egyetlen mostohája, — hogy ugy fejezzem ki magamat — amely táborral szemben ilyen lekicsinyléssel és nemtörődömséggel bánik. Őszintén megvallom, eddig azt hittem, hogy a kormányzatban nincs elég akarat arra, hogy a közalkalmazottak gazdasági helyzetén javítson, eddig abban a véleményben voltam, hogy a kormány a közalkalmazottak kérdését nem akarja rövid időn belül megoldani. De képviselőtársaimmal módunkban volt a kormánnyal közvetlenül tárgyalni, és meggyőződtem róla, hogy a kormány akar segíteni a közalkalmazottakon, de nem tud segíteni. De ha a kormány nem tud segíteni a közalkalmazottakon, akkor hagyja el a helyét és adja át olyanoknak, akik tudnak segíteni ezen a helyzeten. (Ugy van a bal- és a szélsobalóldalon.) Peidl Gyula: És egyéb kérdéseken is! Homonnay Tivadar: En azt mondom, hogy az egyik vagy másik párt tud segíteni, de a tisztelt kormány ne éljen abban a téves hitben, kogy ő pótolhatatlan, nélkülözhetetlen és hogy ezt a kérdést senki más nem tudja megoldani jobban, csak ez a kormány. A kormány részéről, mi tagadás, egyik-másik minister részéről határozottan jóindulatot látok. De nem látom az eredményt! Kevesebb jóindulatot, t. kormány, de több eredményt! Kevesebb tárgyalást, de azonnali megoldást ! Napokkal ezelőtt az egyik lap, a Nemzeti Újság, megírta, hogy a kormány milyen mértékben kivan a közalkalmazottakon segíteni. Ezt a cikket egyszerűen dementálták, napirendre tértek felette és olyan nyilatkozatok jelentek meg, mintha a kormány nem ilyen, hanem sokkal magasabb mértékben óhajtana a közalkalmazottakon segiteni. És mi történt? Annyit tudtunk előre, hogy annak a jól értesült lapnak a közleménye majdnem 100%-ig helyes volt: a kormány nemcsak nem emelte azt a segítséget, amely közzététetett, hanem még redukálta. A kormány most kiadta ezt a rendeletet, amelyet az első olvasásra igen kevesen értettek meg, úgyhogy egyik igen t. képviselőtársamnak kellett elmennie a pénzügyminister úrhoz és megkérdeznie azt, hogy ezzel a szanszkrit nyelven irt rendelettel mit kap a tisztviselői kar. A minister ur nagyon röviden fejezte ki magát pénzügyministerhez méltóan, azt mondotta : a májusi rendkívüli segély plusz 50% egyenlő a júniusi segéllyel, a májusi plusz 90% egyenlő a júliusi segéllyel. Ez nagyon szép, igen világos, ebből rögtön meg lehetett volna érteni, ha csak ezt adták volna ki a Közlönyben és nem adtak volna hozzá olyan hosszú kommentárt, ha nem gabalyitották volna összevissza, nem vezették volna félre a közvéleményt és nem léptek volna be megint az árdrágítók közé azáltal, hogy minden egyes kategóriát feluszitottak a tisztviselők ellen. Ezek most azt mondják: lám a tisztviselői kar a múlt hónapban vagy a múlt héten kapott segélyt s már megint 90%-kal emelték illetményeiket. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Arra kérem a pénzügyminister urat, jelentse ki itt a nemzetgyűlésen, mi ez a 9Ö%? Vájjon mily alapon tért el a pénzügyminister ur attól az eddigi szokástól — az én véleményem szerint az is helytelen volt, — hogy az első rendkívüli 19*
