Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-144

A nemzetgyűlés 144. ülése lff23. évi június hó 26-án, kedden. ÍÖ3 Cserti József: Senki sem bolond, csak az állani ad kölcsön névértékben, tehát a pénzintézet beszedi a tejfölt, ugyanakkor pedig a közönség drága pénzt fizet. (Zaj.) Legalább a kisembereké legyen a differencia, ne pedig a bankok rakják zsebre. Peyer Károly : Adjanak valorizált kölcsönöket, akkor mindez a viszásság megszűnik. (Zaj.) Cserti József : Meg akarok emlékezni még arról az esetről, amely a múltkor nagy vihart keltett fel Drozdy képviselőtársam felszólalása kapcsán. Drozdy képviselőtársam bizonyos külpolitikai kérdést vetett itt felszínre, hogy a csehek területi engedményeket volnának hajlandók tenni. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon : Most már nemi!) Kiss Menyhért: Megcáfolták! Cserti József : Hivatalos részről nem történt cáfolat. A kormánypárti lapok Drozclyt egyenesen hazaárulónak állítják be, de nem cáfolták meg a dolgot. Kiss Menyhért: Prágából cáfolták meg! Cserti József: Hivatkoznak ugyan prágai lapokra, én is hallottam erről, de az újságok nem cáfolták meg. Ez a kérdés a közvéleményt tényleg nagyon izgatja és ezért a kormánynak kötelessége volna, hogy nyilatkozzék, történtek-e valamelyes dolgok . . . Esztergályos János : Történtek. Cserti József : ... és kiken múlott, hogy nem valósulhatott meg ezeknek a földeknek visszaszerzése. Nekünk minden barázda föld, minden bakterház visszaszerzése is nagyon drága. Méltóztassék a kormánynak nyilatkozni, hogy mi történt. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá, hogy mindezeket hiteles formában lássuk. Ugy a magam nevében, mint a közvélemény nevében kérem a kormányt, hogy nyilatkozzék, hogy Drozdynak tényleg igaza van-e vagy nincs. Gaal Gaston: Diplomáciai titok! Cserti József: Nem lehet titok az, amiről mindenki beszél és amiről térképeket mutogatnak a folyosón. Nagyon helyes volna, ha a kormány nyilatkoznék, hogy mi történt. Esztergályos János: Mi volt Gömbös véleménye róla? (Zaj.) Cserti József: Az idő rövidsége miatt csak röviden kívánok megemlékezni a tisztviselőkérdésről. Csak azt mondom, hogy a kormány rendezze végre a tisztviselőkérdést, mert megígérte, hogy rendezni fogja. Ez olyan sürgős kérdés, amelynek óráról-órára, napról-napra való elodázása súlyos veszélyt rejt magában. A tisztviselőkérdést máskép rendezni nem lehet, mint ugy, hogy a tisztviselők létszámát apasztani kell. Homonnay Tivadar: Ez nem megoldás! Cserti József : A megoldás felé egy lépés. Bátor vagyok azonban a kormány figyelmét felhívni arra, hogy ne a kisebbek létszámát apassza, mint ahogy ez a múltban is történt, amikor elküldöttek 2500 tanítót, amikor pedig Magyarországon 1,400.000 ember az analfabéta. (Zaj jobbfelőí.) Rassay Károly: Az a demagógia, ha azt mondják, hogy nem kell apasztani a tisztviselők létszámát ! Reischl Rihárd: Legyen ezer tanitóval több és egy egyetemmel kevesebb. (Helyeslés balfelol.) Kiss Menyhért : Most két uj ministeriummal, a népjólétivel és a közélelmezésivel több van. Ez felesleges. Reischl Rihárd: Az Opera költségén néptanítókat alkalmazzanak. Esztergályos János : Apró tanítókat földönfutóvá tesznek. (Zaj.) Cserti József : Ne ugy vigyék tehát keresztül a tisztviselői létszám apasztását, mint ahogyan a múltban is tették, hogy lent kezdik, hanem kezdjék meg fent, a ministeriumokban. (Ugy van! balfelol.) Amikor naponta elmegyek a földmivelésügyi ministerium mellett, azt látom, hogy a létszámredukálás helyett inkább emeletet vonnak fölébe. Ez azt jelenti, hogy bizonyára nem akarnak létszámapasztást keresztülvinni. Nem értem, hogy miért kell kibővíteni azt a ministeriumot, amely a régi Magyarország ügyeit is képes volt igazgatni. Szakács Andor : Sőt ott volt az igazságügyministerium is. Cserti József : Most azt látjuk, hogy emeletet vannak föléje, tehát bizonyára ki akarják bővíteni a létszámot. Kíváncsi vagyok, hogy a tisztviselőkérdést hogyan kezdik megoldani. Ajánlom azoknak a képviselőtársaimnak a figyelmébe is, akiknek alkalmuk lesz ehhez a kérdéshez szólani, hogy a létszámapasztást kezdjük a felső fokon, különösen azoknál a tisztviselőknél, akiknek 2—3000 holdjuk van vidéken. Legelsősorban ezeket kell elbocsátani. A kormány pedig ne címeket osztogasson, mert mr'r annyi a méltóságos ur, hogy az ember nem is ismeri ki magát. (Zaj. Egjy hang a középen : Maga is az. akar lenni ?) En mint demokratikus gondolkodású ember nem vagyok hive, t. képviselőtársam. (Zaj.) Az idő előrehaladott volta miatt ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni nem akarok. Ugy tudom, hogy képviselőtársaim legközelebb úgyis foglalkoznak majd ezzel a kérdéssel. Még csak fel akarom hivni a kormány figyelmét arra, hogy a hadirokkantak és hadiözvegyek milyen elbánásban részesülnek. Rettenetes dolog, hogy egy százszázalékos rokkant katona alig kap 2—3000 koronát egy évre, amelyért egy kilogramm húst kap. Méltóztassék talán bizonyos kategóriákat csinálni, hogy a jobbmóduak, akik nincsenek ráutalva, kevesebbet kapjanak, vagy pedig szólítsák fel ezeket, hogy mondjanak le a járandóságukról. Tudom, hogy sokan vannak, akik lemondanának azoknak javára, akik tényleg nyomorult helyzetben, szegénységben vannak. A kormány tehát ne adjon továbbra