Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
6 A nemzetgyűlés léi. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán, másrészt pedig abban is, hogy a postatakarékpénztár, szemben a magánbankokkal és takarékpénztárakkal, eddig számos olyan tevékenységet fejtett ki díjtalanul, amelyet ezentúl a verseny következtében díjazás nélkül többé nem fejtbet ki. Utalok csak az értékpapírok vásárlására és kezelésére, ami ma tudvalevőleg igen tekintélyes bevételi forrása a magánbankcégeknek. Ezekre vonatkozólag most törvényileg engedélyeztetni fog az, bogy ezekért a postatakarékpénztár épugy díjakat szedhessen, mint a többi vállalatok. Törvényhozásilag kell e tekintetben intézkednünk már csak azért is, mert a postatakarékpénztár egész szervezete törvényhozásilag építtetett fel. Intézkedik ez a javaslat a tekintetben is, hogy külön illetékeket szedjen a postatakarékpénztár részéről a csekk- és a clearingforgalomban is, amely szintén igen fejlődött és nagy, ahol óriási összegekről van szó ; azonkívül meg fogja engedni a javaslat, hogy a betétekre vonatkozólag különböző anyagi természetű rendelkezések foganatosíttassanak. Mindezen intézkedések — ismétlem — arra irányulnak, hogy a ma már körülbelül 500 millióra becsült deficit, amellyel a postatakarékpénztár dolgozik, teljesen elimináltassék. A Pénzintézet Központi szintén olyan intézményünk, amely állandó gondoskodás tárgya kell hogy legyen, annál is inkább, mert ez az i intézményünk igen gyakran számos közületnek ós magánvállalatnak sietett segitségére a múltban is s mert ezzel az intézménnyel szemben ma is napról-napra jobban fokozódnak az igények. Ezért el kell követnünk mindent, hogy ez az intézményünk, amely igen sok vonatkozásban kétségtelenül teljesen bevált, anyagi szempontból is megfelelhessen a vele szemben támasztott igényeknek. E végből a javaslat felhatalmazza a ministert, hogy a Pénzintézeti Központnál további, 500 millió névértékű Bjelzésü üzletrészeket jegyezhessen. Ezenfelül szükséges itt a Pénzintézeti Központnál a valutáris eltolódás folytán más rendelkezés is, főként a kúriákra való megosztás tekintetében, amely azonban kisebb jelentőségű intézkedés, amelyét a pénzügyminister hatáskörébe utal a javaslat. A vallás- és közoktatásügyi minister intézkedései közül kettő igényel törvényhozási jóváhagyást. Az egyik az, hogy a törvényi rendelkezésben megállapított határidőn túl is foglalkozhassék az állami segélyek felülvizsgálatával, mert ezzel a müvelettel csak ugy tud alaposan végezni, ha arra neki megfelelő idő adatik. A törvényjavaslat tehát ezt a határidőt kiterjeszti. A másik intézkedés, amit a javaslat szintén jóváhagy, amellyel szemben azonban kisebbségi véleményt jelentett be a pénzügyi bizottság egy tagja, hogy a kántori javadalmaknál az államsegély szempontjából nemcsak a fizetés, hanem a többi járandóság is alapul vétetik. Nagyon fontos kérdés a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkanta , hadiözvegyek és hadiárvák ellátási díjának szabályozása. Egészen kétségtelen dolog, t. Nem zetgyülés, hogy ez nagy adóssága a nemzetnek, amellyel állandóan foglalkozni kell, s amelyet kötelességünk ugy szabályozni, hogy itt minden jogos és méltányos igény a lehetőség szerint kielégíttessék. (Ugy van! a jobboldalon.) De épen a valutáris eltolódások következtében teljes lehetetlenség eleget tenni annak a kívánalomnak, hogy ez a kérdés külön törvény keretében ujabb nemzetgyűlési tárgyalás anyagává tétessék. Kétségtelen dolog, hogy egy ilyen, öt különböző rendelettel szabályozott komplexum nehézkes, áttekinthetetlen és bizonyos hátrányokkal is jár. Lehetséges az is, hogy ezekben a rendelkezésekben bizonyos fogyatékosságok vannak, ámde épen az érdekeltek szempontjából szükséges az eddigi rendszer fentartása és az, hogy a rendeleti szabályozásnak normális viszonyok között mindenesetre aggályos, de ma egyedül lehetséges szisztémája e tekintetben továbbra is fentartassék. Ezt a pénzügyi bizottság akceptálta s azt hiszem, a nemzetgyűlés plénuma is erre az álláspontra fog helyezkedni. Igen fontos kérdést szabályoz, t. Nemzetgyűlés, a javaslat 15. §-a. Mielőtt ezt rövidesen ismertetném, meg kell jegyeznem, hogy a pénzügyi bizottságban pártkülönbség nélkül az a vélemény kerekedett felül, hogy az eddigi illetményrendszer tökéletlensége és sokfélesége következtében épen a legnehezebb helyzetben lévő közszolgálati alkalmazottakat nagy kár és sok hátrány és baj érte annak folytán, hogy a különböző hatóságok számfejtő hivatalai nem tudták idejekorán az illetmények kiutalását biztosítani. Bizonyára minden képviselőtársam ismeri azt a kálvária-járást, a ministeriumi számvevőségekben, ami onnan ered, hogy a számvevőségek késedelmes munkája folytán a nyugdíjas tanitók és egyéb közalkalmazottak rendkívüli segélye ós más pótlékai soha idejében kiutalhatok nem voltak. Szilágyi Lajos: Hol van a kormány? (Felkiáltások a szélsbhalóldalon :. Megbukott !) Megbukott? Akkor rendben van! Őrffy Imre előadó: Ezen generálisan akar javítani a kormány ebben a javaslatban, amely kimondja, hogy ezt a komplikált illetményrendszert megszünteti és egységes fizetési rendszert állit be. E mellett azonban szükségesnek tartotta a bizottság hangsúlyozni, hogy épen az eddig már esedékessé vált és még mindig esedékes, nagyon sokszor hátralékos illetményeknek most már legsürgősebb számfejtését és kiutalását fegyelmi felelősség mellett tegye kötelességévé a kormány az illetékes hatóságoknak. A tisztviselőkérdést, amint már emiitettem, s amint a pénzügyminister ur már a plenáris tárgyalás során be is jelentette, kardinálisán
