Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-143

94 A nemzetgyűlés 143. ülése 1923. évi június hó 22-én, pénteken. mányi támogató pártok szemében, annyira nem ismerik ennek a társadalmi osztálynak életszükségleteit, a nemzetgazdasági életében való fontosságát, hogy nem csodálkozom azon, hogy nem törődnek velük. En idejöttem ebbe a Házba fizikai és szellemi munkástestvéreim bizalmából egyaránt. Munkásképviselő vagyok, s épen azért, mert a magánalkalmazottak sorából származom, ennek az osztálynak a helyzetét nagyon jól. ismerem. Nekem teljesen egyforma és mindegy, akármilyen munkás, én, szocialista képviselő, fizikai és szellemi munkás között különbséget nem teszek. De miután a szellemi munkások helyzetét jobban ismerem, felhivom az igen t. kormányt arra, hogy végre-valahára foglalkozzék ennek a társadalmi osztálynak a sorsával és vesse el azt az igazán elavult felfogást, hogy nem avatkozhat a magángazdaságba ! Szabó József : Beleavatkozik amugyis ! Pikler Emil : Beleavatkozik sok más területen, igaza van Szabó t. képviselőtársamnak, tehát miért nem akar ezen a területen is beavatkozni pedig jó irányban? Szabó t. képviselőtársam emlitést tett arról, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyairól szóló rendelkezéseket már két év előtt kilátásba helyezték s a törvényjavaslat állítólag már készen is van. Ha készen van, jöjjenek ide vele, meg fogjuk vitatni. Vannak itt szakemberek, szocialista képviselők, akik egész életüket ezeknek a problémáknak szentelték s akár elismerik, akár nem ismerik el Önök, valóságos nemzeti munkát végeznek ezzel, mert a dolgozó tömegek gazdasági felszabadításáért harcolnak, nem is beszélek a kulturális felszabadításukról. Ez nemzeti érdek, mert ha a munkást nem becsüljük meg, akkor ez annyit jelent, hogy a munkát sem becsüljük meg, munka nélkül pedig nincsen élet. A sibolásnak, a spekulációnak a kora le fog járni. Ez nem lehet állandó gazdasági és erkölcsi állapot, vissza kell térnünk a normális gazdasági élet útjára, mert ha nem térünk vissza, akkor teljesen bele fogunk sülyedni az anarchiába és a most élő generáció és minden kultúra, ami még a háború romjaiból megmenthető volt, el fog pusztulni és újfajta bolsevizmus fog tanyát ütni, egy sokkal borzalmasabb, mint az úgynevezett vörös terror volt, erkölcsileg züllött ország lesz ez és minden jóérzésű ember kénytelen lesz innen kivándorolni. Én feltételezem a kormányról, . . . Rothenstein Mór : Én nem ! Pikler Emil : . . . hogy ha eddig nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal, ezt talán azért tette az igen t. kormány, mert az ország egyéb bajait közelebbről látta, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbjelőL) mert külpolitikai és belpolitikai helyzetünk olyan volt, hogy a minister urak minden idejét, egész idegzetét lefoglalta és ezeket a problémákat másodrendüeknck minősítve, nem foglalkozott velük. De minden külpolitikai és belpolitikai komplikáció mellett is a kérdés roppant egyszerű. Mi nem kívánjuk, — nem is kívánhatjuk, mert nincsenek meg a hatalmi eszközeink és erőnk sem — hogy a szocialista ideológiát valósítsák meg. Mi a kapitalista rendszeren belül azt akarjuk, hogy a munkásságnak, a tiszt viselőknek, a munkajukból élőknek tegyék lehetővé, hogy ezt az országot, ezt a hazát édesanyjuknak tekinthessék, mert senkire nem áll ugy Vörösmarthy szava : itt élned, halncd kell, mint a munkásokra, akikneknincs annyi pénzük, hogy külföldre, Amerikába, hajójegyet váltsanak. A magyar mágnások, a zsidók a Ssmmeringre kimehetnek nyaralni, kiszökhetnek és exisztenciájukat biztosit hatják a külföldön is. Nekünk munkásembereknek itt valósággal élnünk és halnunk kell, nekünk már csak önzésből is szeretnünk kell ezt az országot, szülőföldünket. Tegyék tehát lehetővé, hogy igaz szívből szerethessük, hogy szívvel-lélekkel ide legyünk tapadva az országhoz. Ha a kormány komolyan akarja ezt bebizonyítani, amint a ministerelnök ur most külföldi utján tapasztalhatta, hogy a külföldi államoknál ezen a téren milyen törvényhozási intézkedések vannak, tessék az analógiák kikeresésére vállalkozni, nem akarunk többet, mint a mennyi más kulturáliamban meg van valósítva. Minthogy a kormány részéről nem látom az igyekezetet, hogy erre az útra lépjen — remélem, hogy ez a meggyőződésem csalóka lesz és a kormány a jövőben fog tenni valamit — de minthogy ezidőszerint nem látom, hogy a helyzetnek javulását elősegítse, azért irányában bizalommal nem vagyok és az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés baljelöl,) ElnÖk : Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém törvényj a vaslatot benyújtani a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével a közjogi bizottsághoz utasítani. Ugyancsak van szerencsém at. Nemzetgyűlésnek bejelenteni, hogy a trianoni békeszerződésben a kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségek végrehajtása tárgyában a kormány 4800/923. M. E. szám alatt rendeletet bocsátott ki, amely a mai hivatalos lapban megjelent és amely részletesen szabályozza a kisebbségek érvényesülésének módozatait a közigazgatási hatóságokkal, hivatalokkal való érintkezésben, a bíróságok előtt és a kulturális élet terén. (Helyeslés jobb felől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Már rég kellett volna ! Elkéstek 15 évvel !) Elnök : A közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével a közjogi bizottsághoz utasittatik.