Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

A nemzetgyűlés léi. ülése 192 (TJgy van! a hal- és a szélsobaloldalon) amelyek tárgyalásai során ugy az előadói székről, mint a szónokok részéről bőven megindokoltatott az a körülmény, hogy miért kényszerül ma a kormány, valamint a nemzetgyűlés is az államháztartás rendjét ilyen felhatalmazási törvényjavaslatok törvényerőre emelkedése utján megőrizni. Nem lehet tehát feladatom, hogy ezeket a szempontokat itt újból ismételjem ; egy szempontra mégis rá kell mutatnom, és pedig arra, hogy a pénzügyi bizottság ülései során, szemben az eddigi gyakorlattal, amikor jobb- és baloldalról egyaránt forszírozták azt, hogy rendes költségvetési előirányzat nyújtassák be, ezúttal ettől a pártok eltekintettek, mert abban a belátásban voltak, hogy ma, amikor a valutáris viszonyok annyira labilisak, amikor a magyar koronának folytonos eltolódása következtében költségvetési rendszert felállítani csakis keretszerüleg lehetséges, — teljesen akadémikus vita az, hogy vájjon a pénzügyminister ur ma egy formális, 1923/24. évre szóló költségvetési irányzatot ad-e be, vagy pedig azt kéri, mint a törvényjavaslatban is kéri, hogy a tavalyi költségvetési előirányzat fogadtassák el a költségvetési rendszer keretéül. Rassay Károly: Le sincs tárgyalva! Pénzügyi abszurdum ! Őrffy Imre előadó : Épen ezért a pénzügyi bizottságban is az a vélemény alakult ki, hogy a korona állandó hullámzása folytán csak egy ilyen keretnek törvényhozási módon való elismerése lehetséges, ami elegendő is arra, hogy az indemnitási törvénynek bázisa legyen. Ezt ki is mondja a törvényjavaslat 2. §-ában, amikor az 1922/23. évi költségvetési előirányzat kereteit fogadja el irányadónak a most folyó költségvetési évre. Az ezen rendelkezést kimondó 2. § ezenkívül számol azzal a szomorú lehetőséggel, hogy az államháztartás vitele során nem fog sikerülni azon bevételi tételeket elérni, amelyek a kiadások fedezésére szükségesek, miért is felhatalmazza a pénzügyminister urat, hogy a nem fedezhető összegek fedezésére további államhitelt vegyen igénybe, amelyet limitált is 60 millió aranykoronában. A javaslat egyben számol azzal a lehetőséggel, hogy ez az összeg sem elegendő, és az eddigi gyakorlatnak megfelelően további-hitelek igénybevételét is engedélyezi az Országos Pénzügyi Tanács hozzájárulásától feltételezetten. (Mozgás a szélsőbalon.) A zárszámadást illetőleg is rendelkezik a benyújtott törvényjavaslat, amennyiben a 3. § kimondja, hogy ez is az 1922/23. évi költségvetési előirányzat rovatrendszere alapján vezetendő, egyúttal kimondja, hogy egyes fejezetek, címek és rovatok között nincsen átruházásnak helye, kimondja továbbá, hogy az 1922/23- évi előirányzat hitelei közül a rendes és átmeneti kiadásoknál kétévi felhasználásnak nincs helye. A 4. § kimondja azt, hogy a benyújtandó 3. évi június hó 20-án, szerdán. 3 1923/24. évi előirányzat össze lesz hasonlítandó az említett elvek folytán az 1922/23-as előirányzattal. Igen fontos rendelkezéseket tartalmaznak az ezután következő szakaszok, elsősorban az 5. §, amely abból az elvből indul ki, hogy az adminisztrációnak, elsősorban pedig a pénzügyi adminisztrációnak túlterheltsége lehetőleg megszüntetendő. Yannak a pénzügyi adminisztrációnak még a régebbi, 60—70-es évekből eredő feladatai, amelyeket tekintettel arra, hogy az adminisztrált vagyoni érdek ma már a valutáris eltolódás folytán minimális, — csak pár százezer koronás tételekről van szó — idején volt, ezeket, hogy ugy mondjam, gordiusi csomó átvágásával megszüntessük. Ilyenek elsősorban mindenesetre azok a régi úrbéri természetű tartozásai, és követelései az államnak. Ezek összegszerűségét a ministeri indokolás úgyis feltünteti, és ezeknek nyilvántartása több költséget kivan, mint amennyi a tartozás, illetve a követelés összege. Ezeket egyszerűen megszünteti a törvényjavaslat, épen ugy, mint a szegedi árvízkárosultak kölcsöne kapcsán létesült tartalékalapot, amely az államkincstár tulajdonába ment át. A legfontosabb rendelkezés az első bekezdésben van, amely kimondja azon nagyon fontos elvet, hogy felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az ezelőtt keletkezett magyar államadósságok címleteiben kifejezett követelések tekintetében rátérhessen a visszafizetési rendszerre. Valutánk sajnálatos leromlása folytán ma az a helyzet, különösen a belső tételeket illetőleg, hogy ezek általában ma már nem olyan nagy tételek, mint amilyenek annak idején voltak, amikor ezek az államadósságok felvétettek. Épen azért — és itt elsősorban a hadikölcsönökre gondoltunk — ezek visszafizetését helyénvalónak találta a bizottság is, mert ezzel lehetővé tesszük, hogy ha mégis beállna a koronának egy további eltolód állampolgárok, akik jóhiszeműséggel jegyeztek hadikölcsönt, annak legalább a mostani névértékét megkapnák. Horváth Zoltán : Mikor kezdik meg ? Őrffy Imre előadó; A 6. § a kincstár érdekeinek szemmeltartása mellett olyan lényeges rendelkezéseket mond ki, amelyek mindenképen alkalmasak, hogy az államháztartás helyzetét javitsák. Elsősorban a fogyasztási adók hitele szempontjából kimondja, hogy azt a liberális kezelést, amely a rendes hitelviszonyok mellett lehetséges volt, hogy t. i. a fogyasztási adó " lefizetésére nézve bizonyos halasztási terminus adatott, ezt a határidőt a pénzügyminister rendeletileg megrövidítheti. Anomália volt továbbá az is, hogy a fogyasztási adó kihágások büntetési tételei még a régi jobb valuta idején állapíttattak meg és azért olyan alacsonyak voltak, hogy ilyen összegben való fentartásuk nem volna indokolt. A 6. §-ba vette fel a bizottság a javas-