Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-132
62 J. nemzetgyűlés 132. ülése 1923. évi Junius hó 5-én, kedden. sere? Közvetett hatása bizonyára lehet, de amikor a harmadik, a legfőbb tényező, a tőke hiányzik, akkor ne keressük a hibát más téren, hanem ott, ahol az tényleg van. (ügy van! jobb felöl). Milyen tőke áll a termelés rendelkezésére Magyarországon ? Azt tudjuk, hogy a szabad piacon nagy hitelkrizis van, amely minden olyan országban, ahol hanyatló valuta van, mutatkozott és mutatkozik. Ezzel szemben sem Ausztriában, sem Németországban, sem általában azokban az államokban, melyek a keserves háborún keresztülmentek, mai napig segíteni nem voltak képesek. Ez nem jelenti azt, hogy az állam ne tegyen meg mindent, hogy azok az egyenetlenségek, visszásságok és bajok lehetőleg mitigáltassanak, amelyek e krízisből folynak, de konstatálom, hogy ilyen krízis van és, hogy ennek ellenszerét sehol a világon eddig még fel nem fedezték, kivéve azt az egy ellenszerét, hogy a koronát, illetve a valutát stabilizálják. A legfőbb bajunk az, iogy nem támaszkodhatunk a külföldi tőkének arra a segítségére, amelyre eddig mindig rá voltunk utalva és a multakban a békeidőben mindig igénybe tudtunk venni. Elég ha rámutatok arra, hogy a magyar állam az ő beruházásainak, szükségleteinek tekintélyes részét külföldi hitel alakjában szerezte be. A háború előtti utolsó öt évben átlagosan évenként 130—140 millió aranykoronát vettünk fel, mint állami kölcsönt a külföldtől beruházási célokra. Ezenkívül volt a magántőkéknek az országba való az a vándorlása, amely termelésünket megtermékenyítette. PakotS József: Miért nem jön ma? Gr. Bethlen István ministerelnök: E segítség nélkül Magyarország termelését újból arra a fokra emelni, amelyen a háború előtt volt, legjobb meggyőződésem szerint nem fog lehetni. De miért hiányoznak ezek a tőkék t. Nemzetgyűlés? (Bálijuk! Halljuk! a Ház minàen oldalán.) Addig, amig a reparáció kérdésének Damokles kardja az ország feje felett függ,... Pikler Emil: Ébredő diktatúra van! (Zaj a jobboldalon.) Gróf Bethlen István ministerelnök : .,. addig, amig Közép-Európában a béke állandónak nem tekinthető, amig Közép-Európa viszonyai iránt a bizalom külföldön külpolitikai szempontból helyre nem áll, addig hiábavaló minden kísérlet, addig ezek a tőkék nem fognak jelentkezni. De fognak jelentkezni abban a percben, amikor a reparációs bizottság megfelelő határozata alapján a magyar állam elől fog járni jó példával s a magyar állam tud külföldi kölcsönt szerezni, mert ennek nyomában fog jelentkezni az a tőkebőség, amelyre szükségünk van, amely nélkül termelésünket tovább fejleszteni képesek nem vagyunk. T. Nemzetgyűlés! Bizonyítani kivántam azt, hogy egyfelől súlyos pénzügyi, súlyos hitelsűlyos közgazdasági krízisben vagyunk, és hogy ebből a krízisből kijuthassunk, megtettünk mindent önerőnkből, de nem vagyunk képesek és nem leszünk képesek külföldi segítség nélkül ebből a krízisből kikerülni. Amint a kormány ezt bizonyítva látta, amint ezt a reparációs bizottság előtt is bizonyítani képes volt, kötelessége volt azt a lépést megtenni, amelyre a kormány magát rászánta. Mi nem ringattuk magunkat abban a hitben, hogy mi első lépésünkre mindent el fogunk érni. Nem ringattuk magunkat abban a reménységben, hogy azt a sürü hálót, amelyet Magyarország körül egyfelől a rosszindulat, másfelől talán az irigység és mindenesetre egy ellenséges propaganda unom, de sürü szálakkal szőtt meg, az első napon és első lépésre keresztültörni képesek leszünk. Mi nem hittük azt, hogy egy lépéssel mindent el lehet érni. De abban bíztunk, hogy egy kisebb-nagyobb lépést előre tenni képesek leszünk. Es ha nem sikerült egy végleges lépést tennünk, amit itt nyíltan és őszintén be kell vallanom és bejelentenem, ugy mégis azt kell mondanom, hogy egy jelentős lépést tetetünk. Nincsen tehát ok sem kishitűségre, sem kétségbeesésre. Nincsen rá ok, mert hiszen végül is egy kormány elbukhatik egy sikertelenség folytán, de meggyőződésem szerint, ha ez a nemzet kitart ezen az utón, előbb-utóbb el fogja érni azt a célt, amelyet mi követtünk és magunk elé tűztünk. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen,) Nincs ez a nemzet olyan fából faragva, amely az első ütésre ketté törne. (Zaj balfelöl.) Ha nem sikerült leküzdenie az akadályokat egyszerre, egyenként és egymás után iell vennie az akadályokat . . . Rassay Károly : Halljuk az akadályokat ! PakotS József: Először Gömbösekkel ki! Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi az első lépést megtettük. Kifejtettük a nemzet és az ország álláspontját a reparációs bizottság előtt. Felvettük az érintkezést a nagyhatalmak kormányaival abból a célból, hogy meghallgassák kérésünket. Felvettük az érintkezést a külföldi pénzpiac vezető embereivel és én abban a meggyőződésben tértem vissza, hogy ez az ország igenis kölcsönt kaphat, ezt a kölcsönt meg is fogja kapni, ennek leküzdhetetlen technikai akadályai nincsenek, ehhez csupán a reparációs bizottságnak megfelelő határozatára van szükség. Ez a határozat kettőt kell, hogy tartalmazzon, illetve kizárjon. Az egyik az, hogy a zálogjogok felfüggesztése hosszabb időre és fentartás nélkül történjék meg, a másik feltétel pedig az, hogy engedélyt adjon a kormánynak arra, hogy ezzel az üggyel a népszövetség pénzügyi bizottságához forduljon. Erre szükség van azért, mert a vezető pénzemberek előtt Európában szükség van egy olyan neutrális és nagytekintélyű fórumra, amely a maga zsiróját egy pénzügyi akcióra rányomja, amely nélkül e tranzakció nem volna keresztülvihető. Szakács Andor : Elég volna Eszterházy zsírója is!