Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-132
A nemzetgyűlés 132. ülése 192$. évi június hó 5-én, kedden. í$ térrel együtt a külföldön tettünk. Ennek az Ígéretnek kívánok eleget tenni ebben a percben, amikor a mélyen t. Nemzetgyűlés hozzájárulásával szót kérek. (Halljuk! Halljuk!) Ne várjon tőlem a Ház a mai napon politikai beszédet. Hiszen mi a külföldre pénzügyi és közgazdasági okokból mentünk, azért mentünk a külföldre, hogy a reparációs kommissziónál elérjük azon zálogjogok felfüggesztését, melyek a trianoni szerződés által a magyar állam tulajdonára, vagyonára és jövedelmére vettettek ki ; azért mentünk, hogy ezt a kérésünket a reparációs bizottság előtt megindokoljuk s ezen kérés teljesítéséhez a nagyhatalmak kormányainak hozzájárulását kieszközöljük. Mi ellenkezőleg nem hogy politikumot kerestünk volna, hanem a politikumot igyekeztünk kizárni. Igyekeztünk kizárni azért, mert abban a meggyőződésben voltunk, hogy igazságunk előterjesztése elég erős arra, hogy meghallgattatásra és teljesítésre találjon minden politikum nélkül is. Sőt egyenesen ki akartuk zárni a politikai kérdéseket és kiemelni közgazdasági és pénzügyi helyzetünk kérdését a politikai atmoszféra zavaró hatásai alól azért, mert féltünk attól, hogy nem támogatólag, hanem inkább zavarólag hatnak ezek a momentumok. Peidl Gyula: Ez igaz! Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! Most, mikor beszámolok, négy kérdésre kívánok választ adni. Az egyik ugy szól : szükséges, elkerülhetetlen volt-e ez a lépés, helyesen volt-e a cél kitűzve? A második, hogy időszerű volt-e ez a kérdés? A harmadik kérdés, amelyre felelni kívánok, az, hogy az elért eredmények mennyiben felelnek meg a kitűzött célnak és mennyiben nem ; és végre választ kívánok adni a t. Nemzetgyűlés előtt arra a kérdésre is, hogy mi a teendő ezután? (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés! Az első kérdést, hogy szükséges volt-e ez a lépés, két okból teszem fel. Először azért, mert hiszen hangok hallatszottak, hogy evvel a lépéssel mi magunk idéztük fel a reparáció kérdésének firtatását ós az e felett való döntést. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobahldalon.) Hangok hallatszottak, hogy ellentétbe jutottunk a latin közmondás által kifejezett igazsággal, hogy quieta non movere. Felteszem ezt a kérdést azért is, mert hallottam olyan ellenvetéseket, hogy Magyarországnak nincs külföldi kölcsönre szüksége, hogy Magyarország saját erejéből kell hogy pénzügyeit és közgazdasági életét rekonstruál • Rassay Károly : Ez kizárólag A Nép álláspontja ! (Félkiáltások a szélsobahldalon : Wolff ék ! Mozgás a középen.) Sándor Pál: Nyomtatásban Wolff mondta saját személyében! Gr. Bethlen István ministerelnök : .. . hallottunk olyan dolgokat, hogy ez legfeljebb oda fog vezetni, hogy Magyarországra egy túlzott kontrollt fognak ráoktrojálni, ami beavatkozási alkalmat fog teremteni Magyarország belügyeibe. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, az első kérdéssel könnyen és gyorsan végezhetünk. (Hall" juk! Halljuk!) Magyarország reparációs kötelezettségei a békeszerződésben gyökereznek. A reparációs bizottság, illetőleg annak magyar albizottsága, a magyar reparációs kérdéssel már huzamosabb idő óta behatóan foglalkozik. Azt hiszem, szükséges volt és elérkezett a pillanat arra, hogy mielőtt a reparációs bizottság ebben a kérdésben döntene, a magyar kormány meghaligattatását kérje és Magyarország kétségbeesett pénzügyi és gazdasági helyzetét a bizottság előtt feltárja. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Nem hogy mulasztás, illetőleg hiba terhelne minket azért, hogy ezt a lépést tettük; hanem félő volt, hogy amennyiben ezt a lépést nem tesszük meg, ebben az esetben meghallgatásunk nélkül is döntenek, anélkül hogy felfejtettük volna Magyarország pénzügyi helyzetének valódi képét, anélkül hogy felfejtettük volna azokat az okokat, amelyek kényszeritőleg arra visznek, hogy egy külföldi kölcsön segítségével igyekezzünk helyzetünket szanálni. (Helyeslés jobbfelöl) De a reparációs bizottság meghozott határozata nem is állapított meg Magyarország terhére reparáciot, hanem ezt a reparációt kitolta egy olyan időpontra, amikor egy konkrét kölcsönkéréssel fogunk jönni, sőt az utolsó kommüniké, amely napvilágot látott, közli azt is, hogy az első ilyen kérésnél erről sző nem lesz. T. Nemzetgyűlés! Bővebben kívánok foglalkozni a második ellenvetéssel, hogy Magyarországnak nincs szüksége külföldi kölcsönre, hogy önerejéből kell törekednie pénzügyi és gazdasági helyzetét szanálni, hogy ez a természetes ut, hogy ez a biztos ut, hogy az ellenkező ut csak arra vezethet, hogy egy kontrollt diktálnak a nyakunkra és ezen kontroll révén belpolitikai viszonyainkba is bele fognak avatkozni. Aláírom azt, hogy minden nemzetnek első kötelessége az, hogy saját erejéből kísérelje meg pénzügyi és gazdasági helyzetének szanálását ; tehát Magyarországra nézve is fennáll ez a kötelesség. Ezen az utón kellett a magyar kormányoknak járniok. Ez a természetes ut, ez a biztos ut abban az esetben, ha tényleg járható és ha ez végig keresztül is vihető. Négy évig ezen az utón jártunk . . . Rassay Károly: Elég hiba volt! Gr. Bethlen István ministerelnök :.. . minden áldozatot meghoztunk, a pénzügyminister ur számtalan esetben volt kénytelen a nemzetgyűlés áldozatkészségére appellálui. Pakots József : A nemzet áldozatkészségére Î Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem riasztott vissza ettől az úttól a reparációkra való tekintet sem, mert ugy Ítéltük meg a helyzetet, hogy sokkal nagyobh veszedelmet jelent a nem11*
