Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-131
A nemzetgyűlés 131. ülése 1928. évi május hó 30-án, szerdán, 68 kezik a pénzügyminister úrhoz a kedvezményes 600 milliós szőlőkölcsönból a soproni és más borvidékek mellőzése miatt. östör József : T. Nemzetgyűlés ! Köztudomású dolog az a válság, amellyel Magyarországon jelenleg az egész szőlőbirtokosság küzd. Ennek a válságnak némi enyhítését célozza az a kedvezményes állami kölcsön, amelyet a pénziigyminister ur négy klasszikus borvidék felsegitése érdekében folyósított. Ez a négy klasszikus borvidék az én tudomásom szerint Tokaj, Eger, Szekszárd és Badacsony. Az országnak többi borvidékei ettől a kedvezményes kölcsöntől elestek. KiSS Menyhért : Kecskemétet és környékét is kihagyták ! Patacsi Dénes : Pécs és Villány ! östör József : Kimaradt Baranya és a soproni borvidék is. Hogy ezek épen annyi joggal támaszthatnak igényt a kedvezményekre, mint a többi borvidék, ezt azt hiszem felesleges indokolni. De különösen ki kell emelnem Sopron borvidékét, mert hiszen Sopron vármegye fele részét elveszítette és minthogy ez a vidék közvetlenül Sopron alatt van és Sopron majdnem kizárólag arra van utalva, s minthogy az osztrák határzár és az Ausztriával kötött szerencsétlen kereskedelmi szerződés folytán, amelynek idevonatkozó részére majd egy másik alkalommal leszek bátor kitérni és a Ház szíves figyelmét felhívni, szintén teljesen hermetice el van zárva ez a borvidék attól, hogy borát, tehát egyetlen mezőgazdasági termékét és produktumát exportálja, ez a vidék különösen van sújtva ezen nem egyenlő elbánás folytán. Ezért a következő interpellációt bátorkodom ugy a pénziügyi, mint a földmivelésügyi minister urakhoz intézni (olvassa) : »1. Megfelel-e a valóságnak, hogy az u. n. 600 milliós szőlőkölcsönból a soproni és baranyai borvidékeket kihagyták, és ha igen, mi ennek az oka ? 2. Hajlandók-e a minister urak ezeket a borvidékeket a kedvezményes államhitelben saint én részesiteni ? 3. Milyen stádiumban van ez a hitelezési segélyakció ?« (Helyeslés.) Kiss Menyhért: Azt mondta Kállay, hogy ki kell vágatni a tőkéket. Eyen bölcsesség ! Elnök : Az interpelláció kiadat ik a pénzügyminister urnák. Következik Szabó Sándor képviselő ur interpellációja. (Felkiáltások : Nincs itt !) A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Rainprecht képviselő ur következik szólásra Rainprecht Antal : T. Nemzetgyűlés ! Miután az interpelláció tárgyát illetőleg megnyugtatott ugy a belügyminister ur, mint a ministerelnök ur, ezért t őrölni kérem. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció tőrölteiik. Következik Esztergályos János képviselő ur interpellációja. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Hetekkel ezelőtt Rupert képviselőtársam szóvátette itt a nemzetgyűlésen az AJpenländische Torf* industriegesellschaft ügyét. Akkor azt tette szóvá, hogy az ország egyik nagy tőzegtelepét az állam idegen kézre juttatja. Az indokolás a kormány részéről az volt, hogy kényt elén a kormány idegen kézre juttatni, miután a mostani gazdasági viszonyok között, az ország leromlásánál fogva nincs módjában az erőteljes üzemet megindítani, és sokkal előnyösebb, ha idegen kéz fog abba befolyni, miután az az idegen kéz tőkét és szakértelmet hoz, ami végeredményben a dolgozó emberek, a tőzegen dolgozó munkásság előnyére válik. Ha megnézzük azt, hogy ez az érv mennyiben állta meg a helyét és az idegen kéz mennyiben szolgálja nagyobb tőkével és szakértelemmel, ezt a közelmúltban megtörtént egyik esemény mutatja legjobban. Mellesleg meg kell jegyezni, hogy ez a tőzegkitermelési vállalat három részből áll. Egyhanradrésze van a kormány kezében és a kormányt ott a tőzegminist er, Mayer János és báró Perényi Zsigmond képviseli. Elnök : Kérem képviselő ur, méltóztassék az ilyen természetű aposztrofálástól tartózkodni. A magyar közjog és a magyar alkotmány ilyen ministert nem ismer. (Derültség.) Rupert ReZSŐ : Ennek dacára csináltak egy ilyent ! Esztergályos János : Hogy a magyar kormány részvételével miként kezelik ezt a tőzegtelepet, semmi sem bizonyítja jobban, mint a következő eset : Nagykanizsa mellett, Sávolyon, a fenékpusztai területen van ez a telep. Az elmúlt tavaszkor ugy Zala megyében, mint a szomszédos vármegyékben toborzást végeztek, amely azt a célt szolgálta, hogy munkásokat a tőzeg alapos kitermeléséhez tömegesen alkalmazzon. (Zaj.) Elnök : Cserdet kérek, képviselő urak ! Esztergályos János : A szerződést megcsinálták mindenütt, a községházán vagy pedig a rendőrhatóság előtt, amely szerződés megállapította, hogy a munkásoknak mennyi a járandósága kitermelt köbméterenként. A szerződésnek ez a pontja a következőképen szól (olvassa) : »Ezen munkálatokért a munkaadótól utólagos, 14 naponkénti időközben megtartott elszámolás szerint az általa kitermelt tőzeg- és földmennyiség minden köbmétere után 140 koronát fog kapni.« Ugyancsak egy másik szakaszban megállapítják azt, hogy ez a 140 korona a február 10-e körtili búzaárnak az értéke és a jövőben mindig a mindennapi búzaárnak az értékét fogják fizetni a munkásoknak. Aláírták ezt a szerződést a marczalii főszolgabírói hivatalban, a nagykanizsai rendőrtanácsos előtt és a többi helységekben, ahol munkásokat épen toboroztak. A szerződés ugy szólt, hogy áprilistól kezdve egészen szeptemberig kell a munkásoknak dolgozniok. A munkások elkezdtek dolgozni, háromszor 14 napon keresztül. A szerződés értelmében mindig kifizették a bérüket és járandóságukat. Egy szép napon megjelenik ott ennek a társaságnak egyik mérnöke, behivatja a munkások embereit és azt r
