Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-131

42 A nemzetgyűlés 131. ülést 192, szólva, Bokor fogalmazó ur egyenesen utazik a fiatalemberekre. (Felkiáltások jobb felöl : Ejha !) Vannak ott 17—18—19 éves fiatalemberek, akik nem csavargásért kerültek oda, hanem mert gyanúsak és aggályosak voltak politikai nézetüknél fogva. Ezeket állandóan üldözi Bokor fogalmazó ur és minden alkalmat felhasznál arra, hogy gyötörje őket. Van a táborban egy Neisser Lipót nevű internált, aki bizonyos bűnös üzelmek miatt van internálva és kémszolgálatot teljesít Bokor fogalmazó ur részére. Hebelt Ede : Engem is felkeresett már. be akart ugratni. Esztergályos János : Engem is be akart ugratni, lakásomra jött Neisser Lipót, útlevél megszerzését akarta tőlem kérni, mert ki akart szökni ez a csirkefogó. Ez a Neisser Lipót egy alkalommal abba az osztályba, ahol a fiatalemberek vannak, becsempészett egy drótvágó ollót és ezzel a cselekedetével azt a látszatot iparkodott kelteni, hogy a fiatalemberek szökni akarnak. Ezek azonban Neisser Lipótot rajtacsípték, amikor az ollót el akarta dugni és mit gondolnak a t, képviselő urak, mi történt ezután? önök valószínűleg azt gondolják, hogy az a szigorú Bokor fogalmazó ur megbüntette Neisser Lipótot a drótvágó olló használatáért. Nem, hanem a drótvágó ollót elvették tőle, Neisser Lipótnak azonban a hajaszála sem görbült meg, míg ezeket a fiatal, ifjú munkásokat a rendőrök szörnyen megverték. Propper Sándor : Éljen a konszolidáció ! Éljen a jogrend ! Gyönyörű jogrend ! Elnök : Kérem Propper képviselő urat, tessék csendben maradni. A képviselő urnák nincs joga szólni, a szó nem illeti meg. Rothenstein Mór : Javulnak a belügyek ! Elnök : Rothenstein képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Esztergályos János : Április közepe táján egy rendőr, a belügyminister ur rendőre, megvert egy barakban egy internált nőt. Ez az internált nő ugyancsak abba a kényelmetlen helyzetbe került a felfegyverzett rendőrrel szemben, hogy védekezni volt kénytelen, a rendőr azonban természetesen erősebb volt nála és a nőt összepofozta, összeverte. Ennek az lett a következménye, hogy a nők elhatározták, hogy mindaddig, amig ezek az állapotok meg nem szűnnek, éhségsztrájkot folytatnak és aznap este nem is fogadták el a vacsorát. Másnap azután szörnyű eset történt. Közbelépett ugyanis az általam emiitett orvos s a nők között elkezdett kacsázni. (Felkiáltások a jobboldalon : Mi az?) Majd rátérek arra is, hogy mi az, majd meg fogom mondani, nagyon érdekes. Mit mondottam, a nők azért, mert a rendőrök egy nőt megvertek, este már nem fogadták el a vacsorát. Mi következett ezután? A rendőrök durván, brutálisan nekimentek ismét a nőknek és elkezdték őket ütni. A nők közül egy átszaladt az I. számú barakkba és mivel a nők ott vonaglottak, jajgattak és sírtak, átszaladt egy másik barakkba s azt mondta egy rendőrnek, hogy hozzon . évi mríjus hé 30-án, szerdán. orvost, mert a barakkban meghalnak a nőkszörnyűség, hogy mi van ott. A rendőr pedig? akinek kötelessége lett volna orvost hivni, ezt mondotta : »Dögöljenek meg, büdös . . .« és egy ki nem mondható szó következett utána. A női becsületet mélyen sértő súlyos kifejezés volt ez olyan nőkkel szemben, akik nem követtek el senki ellen semmit, akik tisztességes, becsületes anyák, akik gyermekeket nevelnek az országnak. Anyákkal, gyermekekkel, leányokkal szemben használta- ezt a kifejezést. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam azt az irást, amelyet hozzám intéztek, s mely sokkal ékesebben beszél minden másnál (olvassa) : »Amióta a rendőrség vette át a tábort, valóságos rémuralom van. A hajmáskéri hírhedt kegyetlenségek is mögötte maradnak, ütik-verik a férfiakat, nőket, a durvaság elképzelhetetlen. Az elkeseredés odáig nőtt, hogy a 20-iki verés után kimondták a nők, hogy nem esznek, míg a bánásmódot meg nem változtatják és aznap már a vacsorát is visszautasították. Éjjel 10—11 óra között Bokor fogalmazó többedmagával bejött, éktelen kiabálással felköltött kilenc nőt, hogy azonnal készüljenek fel és menjenek Vele. Ott előttük, tehát a rendőrök, a férfiak előtt, az intelligens úriember, a rendőrfogalmazó előtt, kellett kikelniök az ágyból, éjjel 11 órakor kellett öltözködniök és amikor azt kérték a fogalmazótól, az úriembertől, hogy forduljanak el, míg a nők öltözködnek, a fogalmazó azt mondotta : »Az istenit, ne markírozzanak, mert ha odamegyek, hát ... « és itt megint egy szörnyű kifejezés következik. »Két percet sem adtak a felkészülésre, és folyton kiabáltak azalatt is. Elképzelhető, milyen lélekkel láttuk elmenni őket. hogy voltunk másnapig, amig meg nem tudtuk, hogy a lenti fogdába vitték őket. Négyet csuktak egy csepp zárkába, ahol legfeljebb kettő férhet el, mint a heringek voltak benne, és ott kellett elvégezniök mindent. Egy edény van benne fedél nélkül. A politikai okból internált nők együvé vannaktéve egy ragályos, luesos prostituálttal, egy tetvessel, csak ugy hull a tetű belőle. Sétára 10 percet kapnak, a legrémesebb bűzben poshadnak valósággal. Ha néha mégis kimehetnék a félreeső helyre, ott áll a rendőr és nézi őket. Példátlan a mai tábori helyzet, és ugy érezzük, magunkat, mintha Héjjaséknál, Osztenburgéknál, vagy a Várban lennénk, és nem tudjuk, mikor, melyikünkre kerül a sor. Egy percig sem érezzük biztonságban életünket. Azonnali segítséget kérünk, mig nem lesz késő.« A kilenc nő tíz napot kapott két napi koplalással. Az egész idő alatt csak kenyeret kapnak enni. Amikor éjjel levitték őket, egy félóráig vezették őket a sötétben, végre egy szobába tértek be, ahol egy csapat rendőr rémítgette őket. Verést is vártak, de az szerencsére nemtört ént meg. Kérdezem én az apákat, kérdezek mindenkit, akiben emberi sziv, emberi lélek van, türhető-e ez . , . Propper Sándor ; Szibéria ehhez képest Eldorádó volt !