Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-139
270 A nemzetgyűlés 139. ülése 1923. évi június hó 15-én, pénteken. felemelkedett 13 és félezer koronára. "Amikor négyezer koronás átlagos keresete volt a munkásnak, akkor a kereseti adó tehertétele átlagosan l'l százalékra volt tehető, ellenben ha most megnézzük a felemelkedett kereset mellett az adótehertételeket, ez 4'5 százalékra tehető, amely négyszer olyan teherrel sújtja a dolgozókat, mint sújtotta annak idején, amikor erről mint törvényjavaslatról beszéltünk s amikor ezt mint törvényjavaslatot megszavazta a nemzetgyűlés. Abban az időben mindannyian ugy néztünk még azokra az adótételekre is, amelyek itt fel voltak sorakoztatva, hogy bizonyos kategóriákon túl olyan magas az a kereset, hogy azt ugy sem éri el a munkás. A női munkások, az ifjúmunkások és tanoncok egyáltalában bele sem jutottak, ezek akkor még az adózás terhei alól mentesek voltak és most szomorúan kell megállapítanunk, hogy ezek a megdrágult megélhetési viszonyokkal szemben olyan tehertételt jelentenek, az adó százalékos növekedése révén, mint ahogy azt az előbb is igazoltam. Figyelembe kell venni azt, hogy akkor, amidőn a drágulás ma a békéhez arányitva körülbelül kerekszámban kifejezve magamat ezerkétszázszorosra tehető, ugyanakkor a munkabér emelkedése alig tehető négyszázszorosra, legfeljebb négyszázhúszszorosra. Itt tehát szemben állunk azzal, hogy a kereset alig egy harmadát teszi ki a drágulás emelkedésének akkor, amidőn a kereset az életstandardnak épen a drágaság ily erőteljes mértékben való emelkedéséből kifolyólag és a kereset emelkedésének elmaradásából kifolyólag hétrőlhétre, napról-napra alászáll, akkor ezt az alászállitott életstandardot lej ebb sülyeszti a pénzügyminister ur, jobban mondva a kereseti adózási törvény, amely odanyúl minden fizetéshez, minden vagyonhoz és fokozottan levonja a maga adózását. Én elég részletesen foglalkoztam ezzel a kereseti adózással. Azt akarom még megemliteni, hogy a dolgozó társadalom összes kategóriái közt, az ipari munkás az a réteg, amely legelsősorban legerőteljesebb mértékben tartozik kereseti adóját leróni. Mert amelyik héten emelkedik a fizetése, azon a héten már a kereseti adótörvény szerint a felemelt keresetének arányában kell leróni az adóját és minthogy ez az adó progresszivitást tartalmaz, az adó a felnövekedett keresetnél fogva a progresszivitás miatt olyan súlyos tételt jelent, amely most már elviselhetetlen. Ha ezzel szemben más adóalanyokat tekintünk, egészen megfordított helyzetet látunk. A munkás azonnal lefizeti adóját, más adózó alanyok ellenben jóval később . . . Peidl Gyula : Rosszabb koronában ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kabók Lajos : . . . rosszabb koronában fizetik azt be, úgyhogy ezzel természetesen anyagilag sokkal jobban jönnek ki. Maga az adótörvény is megtűri azt, hogy a vállalkozó, munkáltató vagy háztulajdonos később fizesse be az adót, mint azt az adózó alanyoktól tényleg levonta. Ezáltal anyagilag jobb helyzetbe kerül, mert az adóra levont összeget a maga céljaira használhatja fel, legalább egy hónapig tarthatja magánál, sőt van rá precedens és lehetőség, hogy sokkal hosszabb ideig, Peyer Károly : Hat hónapig ! Kabók Lajos : A kereseti adótörvény idevonatkozó rendelkezései erre módot nyújtanak. Nagyon nehéz helyzetben vagyok ma, amikor inditványomat indokolnom kell, különösen azért, mert két hónappal később jutottam ahhoz a szerencséhez, hogy inditványomat megindokoljam és azt hiszem, mindenki tudja, hogy még két hónappal ezelőtt is mai pénzviszonyainkhoz képest pénzügyi viszonyaink lényegesen jobbak voltak. Két hónappal ezelőtt azt tartottam szükségesnek, hogy az 1500 koronás heti létminimumot 10.000 koronára, a havi 5000 koronás létminimumot 40.000 koronára emelje fel a t. Nemzetgyűlés, mert annak idején ez volt az az összeg, amely valamelyes módon létminimumnak nevezhető lett volna. Ma már ez a helyzet megváltozott, ma már ez a létminimum is kevés, mert ha megnézzük a szakszervezeti tanács idevonatkozó kimutatását — s itt egy olyan adatot íárok fel, amelyről azt hiszem Farkas t. képviselőtársam is beszélt —• eszerint egy öttagú munkáscsaládnak legelemibb szükségletei biztosítására hetenkint 35.500 korona kell. Ez május 31-én volt. Méltóztassék tehát elképzelni, hogy mit jelent ma 10.000 koronás létminimum. Alkalmam volt hallani azt is, hogy a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén már foglalkozott a kereseti adózás törvényének megváltoztatásával és pedig oly módon, hogy az indemnitási törvényjavaslat keretében egy uj szakaszt kivan beiktatni, amelynek értelmében a kereseti adó tételeit a pénzügyminister mindenkori viszonyainkhoz mérten időről-időre rendelettel olyképen állapítja meg, hogy a legkisebb adótétel 0"2, a legnagyobb 7'5% legyen. Ha ez a létminimumnak megfelelő módon valófigyelembe vételéveltörténik, akkor súlyosabb kifogás alá nem eshetik, bár nekem elvileg meg van a meggyőződésem a kereseti adózás egész rendszeréről. Mi. szerintem, annyi adót fizetünk, a különböző egyéb adók annyi terhet jelentenek ránk nézve, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy ettől a tehertől teljesen mentesíteni lehetett volna a munkásokat. Annak idején azonban azzal a megokolással tárták elénk ezt a kereseti adót, hogy a dolgozó munkások nem akarnak adót fizetni, ki akarnak bújni az adózás alól, nem akarnak részt venni az államháztartás költségeiben, ezért szükséges egy ilyen egyenes adóztatás, amely ezt a hiányt pótolja. Ha itt felsorakoztatnék, hogy a forgalmi adó, fogyasztási adók .... Peyer Károly : Cukoradó, pstróleumadó, gyufaadó ! Kabók Lajos : ... és mindenféle általam itt fel nem sorakoztatott adó milyen terhet ró a
