Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. vokálni. Ennek köretkeztében mi meg vagyunk győződve arról, hogy a fixfizetésüek anyagi helyzetének rendezése július elsején nem követkézhetik be, F. Szabó Géza*. Erről az oldalról már többször sürgettük! Le akarom szögezni! Kiss Menyhért : A baloldal nem akadályozza meg! Szilágyi Lajos : Epen ezt a kölcsönös szemrehányást akarjuk megelőzni! Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Epen azért a tisztviselői kérdés gyökeres megoldására tömörült képviselők csoportja nevében Szilágyi Lajos képviselőtársam a pénzügyi bizottságban arra kérte a kormányt, valahogyan nyújtson módot arra, hogy a tisztviselői kérdés minél hamarább tető alá jusson. 0 a mi nevünkben egy áthidaló javaslatot tett, amelynek értelmében az indemnitási javaslat három részre volna osztandó. Kérte a csoport nevében, hogy emeljük ki az indemnitási törvényjavaslatból a 12. §-t, amely a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátására vonatkozik, (Halljuk ! Halljuh !) és mint önálló törvényjavaslatot hozza a kormány a nemzetgyűlés elé. Kérte továbbá, hogy ugyancsak az indemnitási törvényjavaslat 13—18 §-ai, amelyek a tisztviselőkérdést tárgyalják, szintén mint külön törvényjavaslat hozassanak a nemzetgyűlés elé. Harmadsorban pedig kérte, hogy a megmaradt szakaszok szintén mint külön törvényjavaslat terjesztessenek a nemzetgyűlés elé. Tette ezt megbízásunkból olyan formában és azzal a célzattal, hogy egyrészről a hadirokkantak ügyét ne homályosítsa el az indemnitási politikai vita, másrészt a köztisztviselők ügyét ne késleltesse a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak általunk ugyancsak oly fontosnak tartott ügye. Mind a három kérdés igen fontos. (Ugy van! balbalfdől.) De amikor az elenzéki képviselői csoport és az ellenzéki képviselők annyira fontosnak tartották ennek a kérdésnek napirendre való hozatalát, amikor a kormánnyal szemben úgyszólván nem mint ellenzék léptek fel, hanem a politikát teljesen kikapcsolták, és elálltak attól, hogy napirendre tűzessék ez az inditvány, akkor igazán minimális kérésünk az, hogy a kormány a mi álláspontunkat fogadja el s a nemzetgyűlés elé hozza ezt a három törvényjavaslatot : 1. a közalkalmazottak — ideértve a tisztviselőket és az állami szolgálatban levő munkásságot is — anyagi helyzetének javitását ; 2. a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kérdését ; 3. az indemnitást. Ezzel én nem akarom kitolni az indemnitási javaslatot, mert igenis énbennem él az a meggyőződés, hogy itt benn a nemzetgyűlésben sem fognak politikumot keresni ebben a két első kérdésben, hanem igenis pártkülönbség nélkül mind a két kérdést rövid egy-két nap alatt tető alá fogjuk hozni. (Helyeslés.) Szent meggyőződésem, hogy az indemnitást, amely olyan nagy hullámokat fog felverni, ugy sem tudjuk július l-ig tető alá hozni, évi június hó 14-én, csütörtökön. 255 az ex-lex igy is, ugy is be fog következni. (Zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Miért ?) Rassay Károly : Mert későn nyújtották be ! Még ma sincs itt az indemnitás. Az ellenzék hol gyakoroljon birálatot ? Szilágyi Lajos : Nem lehet kormányozni bírálat nélkül. Szabadon nem fognak kormányozni ! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! a jobboldalon.) Homonnay Tivadar: Azért, mert az ellenzék már hónapok óta nem gyakorolhatta az általános kritika jogát a kormánnyal szemben. Ha a kormány a pénzügyi bizottságban Szilágyi Lajos t. képviselőtársam indítványát elfogadta volna, akkor a pénzügyi bizottság az indemnitási törvényjavaslatnak ezt a részét ugy általánosságban, mint részleteiben tegnap már le is tárgyalta volna . . . Szilágyi Lajos : Akkor ma már itt volna ! Rassay Károly : És holnap tárgyalhatnók ! Homonnay Tivadar: ... és ma már a közalkalmazottak fizetésrendezése a nemzetgyűlésen beterjeszthető lett volna, s a kormány egy egyszakaszos törvényjavaslatot hozhatott volna a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról a mai napon a nemzetgyűlés elé, amely — amint tudjuk — már elő van készítve, s ez a törvényjavaslat ma már itt állhatna a nemzetgyűlés előtt. A ministerelnök ur nem volt jelen a tegnapi pénzügyi bizottsági ülésen másirányu elfoglaltsága miatt, amit nagy sajnálattal tapasztaltunk. Ott azt kellett látnunk, hogy a kormány egyik részében megvolna az a jóindulat, hogy ez a kérdés a mi óhajunkra és kivánságunkra, — amely, ugy veszem észre, a nemzetgyűlés túlnyomó többségének óhajával találkoznék, — külön a nemzetgyűlés elé hozass ék. A végén azonban 8 ; 6 arányban Szilágyi Lajos t. képviselőtársam indítványát leszavazták. Ebből a közalkalmazottak kara és a közvélemény talán helytelenül, de megint azt látja, hogy ez a kérdés valahogyan el fog posványosodni a nagy indemnitási vitában. Adja Isten, hogy minél kevesebb szóharc legyen. A magam részéről is hozzá fogok szólni, de csak konkrétumokra vonatkozólag, csak szakkérdésekben kívánok hozzászólni. Előre igérem, hogy én politikát nem fogok belekeverni, csak minél hamarabb tető alá jusson ez a kérdés. Rassay Károly: Én leszek bátor politikát belekeverni. (Zaj.) Homonnay Tivadar: Az a meggyőződésem, hogy ez a két kérdés megérdemli, hogy minél előbb napirendre kerüljön s a mellékkérdéseket kapcsoljunk ki. Másrészről azonban azt lát j uk, hogy a lapokban bizonyos kommünikék, nyilatkozatok jelennek meg, amelyek nem szolgálnak egyébre, mint arra, hogy a tisztviselői karnak nagynehezen lecsillapult hangulatát ismét injekciókkal izgassák. Én azt tartom a többi képviselőtársaimmal továbbra is, hogy mi a közalkalmazottak kérdésébe ne vigyünk bele politikumot. (Helyeslés half elől.) Mi ezután sem h 38*