Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

232 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. egy törvényszéki birónál, amit egy köztisztviselővel szemben kap. Bár pártállás választ el az igazságügyminister úrtól, mégis kénytelen vagyok megmondani, bogy a birák és az ügyészek azért viseltetnek nagy bizalommal az ő személye iránt, mert Magyarországon — ezt ők is bevallják — mindig az ügyvédből lett igazságügyministerek voltak azok, akik érzékkel viseltettek a birák panaszai és bajai iránt. Polónyi Géza és Vázsonyi Vilmos voltak azok az igazságügyministerek, akik a birák bajain és nyomorúságán törekedtek segiteni. ök tehát remélik, hogy végre, mikor ismét jött egy ügyvédből lett igazságügyminister, ez kötelességének fogja tartani, hogy nemcsak a magyar birói kart, de ezzel a magyar igazságszolgáltatás jó hirét is a pusztulástól — ami különben feltétlenül be fog következni — megmentse. Tisztelettel a következő interpellációt intézem az igazságügyminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy a birák és Mr. ügyészek egy fokkal alacsonyabb lakbérosztályba vannak beosztva, mint a velük megfelelő fizetési fokozatba beosztott köztisztviselők és ennélfogva a lakbér után igazodó járulékokat illetőleg is rövidséget szenvednek ? 2. Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy a vizsgálóbirák és kir. ügyészek a békebeli 500 forint vizsgálóbírói és ügyészi pótdíj helyett 2000 korona évi pótdíjban részesülnek? 3. Van-e tudomása az igazságügyminister urnák a birák és lár. ügyészek — az igazságszolgáltatás tisztességét veszélyeztető — szomorú helyzetéről és hajlandó-e az ország és igazságszolgáltatás érdekében ezeken a bajokon a legsürgősebben segiteni ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. Szólásra következik Kabók Lajos képviselő ur, aki a pénzügyminister úrhoz kivan interpellációt intézni az 1922. évi XIII. te. megváltoztatása tárgyában. A képviselő urat megilleti a szó. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy interpellációm keretében igen fontos intézkedések megtételére akartam felkérni a pénzügyminister urat, aki most nincs jelen, tekintettel továbbá az idő előrehaladt voltára, tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy sziveskedjék engedélyt adni az interpelláció elhalasztására. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját elhalaszt hassa ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondón ki a határozatot. Következik Dinich Ödön képviselő ur interpellációja a belügy- és kultuszminister urakhoz. Dinich Ödön : T. Nemzetgyűlés ! A különféle szórakoztató intézmények között az egyik legkedveltebb a mozgókép-szinház, népiesen mozi. már esak azért is, mert annyira olcsó, hogy csaknem mindenki számára hozzáférhető és olyan változatos műsort nyújt, amely általában szórakoztat. A filmgyártás művészete ma már olyan magaslatra emelkedett, hogy egyébként elképzelhetetlen dolgokat gyönyörűen valósítják meg már a filmen, s az ezeregy éjszaka meséit minden csodáival szemléltetővé tudják a filmen tenni. Ëpen azért, mert a film számára ma már nincsenek lehetetlenségek, nagyon kell ügyelni arra, hogy mi kerül a publikum elé. (Helyeslés.) Ennek tudatában a kormány két évvel ezelőtt intézkedett aziránt, hogy egy bizottság, az u. n. mozgóképvizsgáló-bizottság, röviden a filmcenzurabizottság állittassék fel. Ez a cenzúra-bizottság minden képet, mielőtt a publikum elé kerülne, átnéz és ha a filmet olyannak találja, hogy az bármily mértékben sérti akár a közízlést, akár a közerkölcsöt, a cenzúra-bizottság természetesen ezeket a képeket nem engedi forgalomba hozni. Minden benyújtott film minden métere után a cenzúra-bizottság tiz koronát szed. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a bizottság előtt évente sok millió méternyi film pergettetik le, elképzelhetjük, hogy milyen tekintélyes összeget jelent ez a befizetendő méterenkénti 10 korona. A bizottság minden hozzá benyújtott filmet megcenzuráz, amint előbb emiitettem, azt Vagy elfogadja vagy visszautasítja. Anélkül, hogy cenzúrázta volna, semmiféle kép a publikum elé nem kerül. Megtörténik az, hogy egyes darabok a cenzúra-bizottság előtt olyan hibásaknak találtatnak, hogy nem kerülhetnek a publikum elé, ilyenkor aztán az szokott történni, hogy a kifogásolt részeket kiveszik, változtatnak a film tárgyán kivágásokkal s azt újra benyújtják. Ezt megtehetik mindannyiszor, ahányszor remélik, hogy a bizottság a kifogásolt filmet elfogadhatja, mindig ujabb és ujabb díjak lefizetése ellenében. Hiszen nem is ez a kifogás, hanem az, hogy a cenzúra-bizottság, amely hivatalosan őre a filmek vizsgálatánál a közerkölcsnek és a közrendnek, nem áll azon a magaslaton, amelyen állania kellene. Elég súlyos kijelentés az, amelyet most tettem, de hogy ez mennyire igaz, legyen szabad konkrét adatokkal szolgálnom. Ezért kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy két esetnél rövid tartalmát olvassam fel azoknak a filmeknek, amelyek tartalmának ismerete után tökéletesen igazat fog nekem adni a nemzetgyűlés abban a tekintetben, hogy a cenzúra-bizottság működése ma tényleg teljes mértékben kifogásolható. Az első darab, amelyet felolvasni kívánok, egy német munka. A darab címe : A gyönyörök kastélya. Horváth Zoltán : A cím nagyon szép ! Peyer Károly : Sokat igérő cím ! Dinich Ödön : Ez egy német film, a legapróbb részletekig művésziesen kidolgozva. Ennek a filmnek rövid tartalmát fogom elolvasni s azt hiszem,...