Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

À nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. 229 Inódon való pellengére állitása, nem helyeselhető. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Propper Sándor : Hangulatkeltés ! Esztergályos János : Az egyéni szabadság megcsúfolásával ! Lábbaltiprásával. Nagy Emil igazságügyminister : Megtetszenek látni, hogy lesznek esetleg a Házban olyan beszédeim is, nincs kizárva, amelyeknek talán önök is helyeselni fognak. Kegyeskedjenek megengedni nekem, hogy azzal a férfiúi önérzettel kezeljek minden kérdést, mint aminővel a hazája közérdekét szerető embernek minden kérdéssel foglalkoznia kell. Sohasem lesz bennem semmi más, mint a haza érdekének szeretete. (Éljenzés és taps.) Lssz bátorságom mindig megmondani az igazságot, minden irányban és nem fogok ettől visszarettenni akkor sem, ha talán ott, a túlsó oldalon helyeselni fognak valamely kérdésben. (Derültség.) Ebben az országban, ahol az egységesítésnek, a kedélyek valami kiharmonizálásának oly fontos feladatát éljük, kegyeskedjenek megengedni nekem annak kijelentését, hogy a forradalmak, a kommün és ilyenfélék után, ha az országot igazán konszolidálni akarjuk, az államfő személyének szent volta, az államfő személyének tiszteletbentartása minden magyar embernek első kötelessége. (A képviselők a jobboldalon és a balközépen felállanak, tapsolnak és éljeneznek.) Esztergályos JánOS : Éljen a polgári szabadság ! A népek szabadsága. Mindenekfelett a nép szabadsága. Nagy Emil rgazság ügy minister : Legyen arról at. Nemzetgyűlés meggyőződve, — amit meg is tettem már tegnapelőtt, — a kormány minden tagja fog rendelkezni annyi erkölcsi bátorsággal, hogy ha a meggyőződése ugy hozza magával, a kormányzó személyének is mindenkor megtegye a maga becsületes előterjesztését. E tekintetben nem kérünk mást, csak jóhiszeműséget. A kérdésnek az a része, hogy az illető vidéki közegek, a rendőrség, (Zaj balfelôl. Halljuk ! Halljuk ! jobbfélöl.) mennyire mentek el kötelességük telj esit és ében és túlbuzgók voltak-e, vagy sem, nem reám tartozik ; a belügyministernek dolga ezt megvizsgálni és arra válaszolni. Ami reám hárul ezen a helyen, mint a kormánynak itt időző egyetlen tagjára, az abban áll, hogy azt kérjem at.Nemzetgyűléstől, méltóztassanak megpróbálni, nem lehetne-e a nemzetben valamiképen igazán a mi érdekeinknek megfelelően egységet teremteni. Ebben fáradozom én, ez az én törekvésem. Tessék meggyőződve lenni arról, hogy ha ilyen beszédek hangoznak el, az nemcsak megnehezíti, de majdnem lehetetlenné teszi azt az erkölcsi kibontakozást, (Ugy van ! jobbfelől.)amelynek én is tárgyilagos lélekkel egyik egyszerű katonája vagyok. A kérdés tárgyi részéhez nem szólok hozzá a kormány részéről, de az interpelláció hangját visszaútasitom. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Peyer Károly: Szót kérek? (Felkiáltások a jobboldalon : Nincs 'joga !) Elnök : A képviselő ur tévedésben van. Tisztázni szeretném a dolgot. Az igazságügyminister ur nem választ adott, hanem csak nyilatkozatot tett. Ez nem is lehetett válasz, mert a képviselő ur interpellációját nem is az igazságügyministerhez intézte. Milyen címen kivan a képviselő ur szólni? Peyer Károly : Személyes kérdésben. Elnök : Méltóztassék. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy személyes kérdésben felszólalva, néhány szóval reflektáljak az igazságügyminister ur szavaira. Azért tartom ezt szükségesnek, mert nem tudom, az igazságügyminister ur jelen volt-e beszédem elején, amidőn hangsúlyoztam, hogy azért, amit elmondani kivánok, nem a kormányzó a felelős, hanem a kormány, és nem az ő cselekedeteit kívánom bírálni, hanem azoknak a hatóságoknak eljárását kívánom bírálat tárgyává tenni, . . . Szomjas Gusztáv : Sanda mészáros ! Peyer Károly : . . . akik véleményem szerint talán a kormányzó ur intenciói ellenére oly dolgokat rendeznek és követnek el, amikre semmi szükség sincs. A kérdés kiélezése nem az én részemről, hanem azoknak a hatóságoknak részéről történt és történik, amelyek arra kényszerit eltek engem, hogy a kérdést itt szóvátegyem . . . Szomjas Gusztáv : Amelyek kötelességüket teljesítették. Peyer Károly : ... és amelyek arra kényszeritettek, hogy ezt az egész kérdést idehozzam az ország színe elé. Ha nem történnek letartóztatások, ha nem történnek ilyen intézkedések, ha a vidéki hatóságok nem bocsátanak ki ilyen rendeleteket, mint aminőket felolvastam, akkor nem jutok abba a helyzetbe, hogy a kérdést itt szóvátegyem. Engem sokkal jobban érdekelt volna, ha az igazságügyminister ur abban az irányban adott volna a kormány nevében határozott választ, hogy a zaklatások a jövőben meg fognak szűnni, és a kormányzó látogatásával egyidejűleg letartóztatást nem foganatosítanak. Ez megnyugtatta volna a közvéleményt. Nem nálam kell valamit visszautasítania az igazságügyminister urnák, hanem elsősorban a vidéki hatóságok rendőrségeivel szemben van helye a visszautasításnak. Tessék ott visszautasítani azokat az intézkedéseket, amelyek ezeket az állapotokat provokálják és amelyek ok nélkül csinálnak ebből az országból Szibériát. (Taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Nincs arra semmi szüksége sem a kormányzó urnák, de az ország lakosságának sem, hogy néhány túlbuzgó ember ilyen állapotokat teremtsen. Arra van szükség, hogy à lelkek végre meg tudjanak nyugodni. De elhiszi komolyan az igazságügyminister ur, hogy a lelkek meg tudnak nyugodni akkor, amikor az apát beidézik és mint a csirkefogót lecsukják, a leányát pedig hivatalból kirendelik éljenezni. Itt talán a lelkek megnyugvása lehetséges, de abban az emberben égni fog