Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

226 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hő 13-án, szerdán* Karafiáth Jenő : Hát vörös májuskor mi volt ? Ki fizette azt? Rassay Károly: Az gazság volt! (Zaj.) Györki Imre: Most fehér májust kell csinálni? Jó párhuzam! Pikler Emil : Csak vonjanak párhuzamot ! Nagyon okos dolog! (Zaj.) Elnök : Pikler képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék végre csendben maradni, különben kénytelen leszek bármely képviselő» úrral szemben a 258. §-t alkalmazni. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A háznagynak szabad ?) Karafiáth Jenő: Képviselő vagyok! Reisinger Ferenc: A házszabály szakaszait egyformán kell alkalmazni mindenkivel szemben ! Elnök : Csak akkor alkalmazhatom ezt a szakaszt, ha kétszeri, háromszori rendreutasitást sem vesz valaki figyelembe és ha ezt bárki megteszi, egyformán fogom a szakaszt alkalmazni. (Helyeslés.) Van itt olyan képviselő, akit a mai ülésen már legalább tízszer utasítottam rendre eredménytelenül. Peyer Károly: Csak rá akarok mutatni arra, hogy például a pécsi látogatással kapcsolatban milyen kiadások történtek. Többek között a Pécstől Mecsek-Szabolcsig vezető országúton a port eltakarították, lekaparták. (Zaj és derültség a szélsbbalóldalon. ) Ezt nem szokták mindig megcsinálni. (Zaj jobb felöl.) Kuna P. András : Kenyeret adtak a népnek ! Elnök : Kuna képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék ezen az oldalon is csendben maradni ! Peyer Károly: Egy körülbelül 8—10 kilométer hosszú országútról van szó. Nem azt kifogásolom, hogy azt a port lehúzták az országútról, hanem azt kifogásolom, hogy nem gyakrabban húzzák le (Zaj és derültség. Egy hang jobb felöl: Csavarintás !') és csak akkor húzzák le, amikor a kormányzó ur arra jár. Ha tehát ebből a szempontból bíráljuk el a kéidést, azt kellene kívánnunk, hogy minél gyakrabban és minél több helyen utazzék a kormányzó ur, hogy minél több helyen húzzák le a port az országútról. (Zaj jobbfelöl.) Ennek tehát bizonyos mértékig van valami jó hatása is. Történt azonban, hogy ezenkivül azt az országutat elkezdték öntözni és három napon keresztül öntözték, nehogy a por újból ellepje az utat. És hogy az egész országútnak képe is tetszetős és szép legyen, a földből kiágazó távíró és villanyvezetéki oszlopokat másfólméteren mésszel befestették, hogy fehérek legyenek, Rassay Károly : Jobb lett volna szegény tüdőbetegeknek. Perlaki György: Én azt nem láttam, pedig én is ott voltam! Peyer Károly: Menjen el a képviselő ur most, és most is látni fogja! Gaal Gaston : A proletárdiktatúra alatt vörösre festették volna! Csak ez a különbség! Rassay Károly: Csak ez a különbség. (Zaj: Halljuk! Halljuk!) Szomjas Gusztáv : Mit csináltak május 1-én ? ! Peyer Károly : Csak egypár részletet kívánok elmondani ezekből a rendezésekből, amelyekért csak azok a felelősek, ,akik csinálják ! . . . Perlaki György: És akik elmondják! Peyer Károly : ... és az ottani közigazgatási, városi és egyéb hatóságok, amelyek a lojalitásbán talán túlmenve nagy kiadásokat eszközölnek és ezzel megdrágítják az állampolgárok megélhetését, mert hiszen ezeket a kiadásokat végeredményben adókból, pótadókból és nem tudom, mikből kell fedezni. Egy külön lapra tartozik az, hogy a bányatársulat a lojalitásban odáig ment, hogy egy ezüst bányászlámpával kedveskedjék. Szomjas Gusztáv: Szép volt tőle! Peyer Károly: Miután itt, Magyarországon ezt beszerezni nem lehet, ogy mérnököt Németországba utaztattak . . . Gaal Gaston : Ezért is a kormány felelős ? Peyer Károly: Nem! Ezért a bányásztársulat a felelős. Az hozott egy lámpát és azt átadták. Ezek inkább csak külsőségek, melyeknek megszüntetését ugyancsak helyesnek és jónak tartanám, mert én azt hiszem, az ünneplés sokkal szívből jövőbb, ha az nem ilyen dekorativ módon jut kifejezésre, hanem más módon. (Ellenmondások jobb felöl.) Szomjas Gusztáv: Az is megvolt! B Kaas Albert: Azon ne aggódjék! Peyer Károly : Sokkal célszerűbb volna, ha az ezen ünnepléskor felmerült kiadásokat az illető városokban vagy községekben más jótékony célra fordítanák és elsősorban az abban a városban éhező hadiárvákat és hadirokkantakat részesítenék ez alkalommal jólétben és jótéteményekben, mert legaláb emlékezetükben maradna az, hogy a kormányzó látogatása alkalmával hozzájutottak ahhoz, hogy egyszer egy jó ebédet vagy vacsorát tudtak enni. B. Kaas Albert: Nem emlékszik a Horthyakcióra? Egy szavára milliók jöttek össze. Peyer Károly : Én a Horthy-akcióra emlékszem, csak a Horthy-akció elszámolására nem. B. Kaas Albert: Nem lesz titkolni való! Meg fogja látni! Kuna P. András : Hát ezt is szóvá lehet tenni ? Rassay Károly: Nevetni fog, de lehet. . Elnök (csenget): Kuna képviselő urat kérem, ne szíveskedjék engem abba a helyzetbe hozni, hogy vele szemben legyek kénytelen a 258. §-t legelőször alkalmazni. Ha a képviselő ur így folytatja, akkor a következő figyelmeztetés helyett a mentelmi bizottság elé fogom utasítani. Kuna P. András: Rendben van!