Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-137
A nemzetgyűlés 137. ülése 1933. koronányi összegnek, mint anyagi támogatásnak valami jelentősége van, mert hiszen ennek az egyesületnek bevétele egy hónapban a 26 milliót meghaladja. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a közvélemény láthatná azt, hogy ez az egyesület a kormány erkölcsi támogatásában részesül. Ez valamiképen talán a közvéleménynek megnyugtatására is szolgálna, azonban ugy találják ebben az országban, hogy az ilyen célokra pénz az állam pénztárában nincsen. Pedig ez az egyesület állami feladatokat teljesít . . . Propper Sándor: Az állam köteles volna a rokkantbiztositásról gondoskodni ! Rothenstein Mór : ... mert képzeljék el, hogyha ezekben a súlyos időkben az emberek nem gondoskodnának arról, hogy öreg napjaikra, ha megrokkannak, ha munkaképtelenek lesznek, a saját erejükből fentartott intézményt erre a célra felhasználhassák, hogy akkor ez a nyomor mennyivel fokozottabb mérvben állana fenn az országban és mennyivel nagyobb volna az a gond, az a baj, amely a kormánynak fejtörést kellene hogy okozzon, ha ez az egyesület nem gondoskodnék a tagjairól. A háború kitörésekor, amikor az állam és mindenki a nagyközönséghez, a nagy nyilvánossághoz fordult, hogy azokban a nehéz időkben ne feledkezzünk meg az államról, ennek az egyesületnek vezetősége egy gyűlésén a következő határozatot hozta (olvassa) : »Központi választmányunk július 26-iki ülésén egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy 2,300.000 K-t meghaladó készpénz tőkéjéből egy millió koronát 4°/o-ot kamatozó állami értékpapírokban helyez el és azt minden közvetítés kizárásával egyenesen a kormánynak ajánlja fel.« Ha ezt a határozatot összehasonlítjuk a kereskedelemügyi minister határozatával, akkor bizony azt hiszem, hogy minden objektiv gondolkodó ember nagyon hamar készen lehet az ő Ítéletével abban a tekintetben, hogy melyik állott inkább feladatának magaslatán, ez a választmány-e, vagy a minister ur. Ennek az egyesületnek akkori elnöke, Kölber Alajos, aki még ma is ez egyesület élén áll, — tehát ebben a tekintetben, a vezetésben semmi változás nem állott be, ugyanaz a vezetőség, amely akkor, azokban az időkben vezette az egyesület ügyeit, intézkedik ma is — akkor, amikor a ministerelnök elé ment, a következőket mondotta (olvassa) : »Elnökünk a ministerelnökhöz intézett beszédében bejelentette, hogy az egyesület választmányi ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy mivel olyan időket élünk, amikor a magyar munkások kötelessége a nemzet és az állam iránti hűségét, szeretetét és ragaszkodását bebizonyitani (Élénk éljenzés és taps.) a rendelkezésére álló egy millió koronányi pénzösszeget állampapírokban fogja elhelyezni.« Ezen egy millió aranykorona állampapíron kivül ez az egyesület hadikölcsönre 16 milliót, sőt ennél többet jegyzett. évi június hó 13-án, szerdán. 223 Propper Sándor : Szintén aranykoronában, a munkások aranypénzében ! Rothenstein Mór : Ennek az egyesületnek vagyona ma 46,326.473 korona. Ugy-e bár, az a 10.000 korona (Mozgás a középen.) . . . Propper Sándor: Halljuk! Halljak! Munkásjólétről van szó ! Bogya János : .Több dolga van magának, mint a munkásnak. Propper Sándor : Kaligula luva megszólalt A konzul lova ! Eínök : Propper Sándor képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Zaj a jobboldalon. Egy hang jobb felöl : Móric !) Propper Sándor : Halásznak szabad Móricnak lennie? Peyer Károly: Kaszinóznak az urak. (Mozgás a középen.) Rothenstein Mór : Én a nevemet nem restellem, arra büszke vagyok, mert ez a név nekem eddig csak tisztességet és becsületet szerzett. Nem tudom mi kifogásolni valója lehet valakinek abban, hogy engem hogyan hivnak. Arra legyenek kíváncsiak, hogy mit cselekszem és mit nem, de a becsületes nevemet nem hagyom senkitől sérteni. Propper Sándor : Az államtitkár úrhoz is illenék, legaláb ennyi tárgyilagosság! Rothenstein Mór : Ha a mi részünkről közbeszólás történik, akkor — bocsánatot kérek, a t. elnök ur — mindig azt mondják, hogy sértjük a parlamenti illemet, de amikor bennünket gúnyolnak, bántanak, akkor ezt sohasem halljuk. Elnök : A képviselő urnák nincsen joga arra, hogy engem elnöki jogom gyakorlására utasítson. Nagyon helytelen szokás az, hogy a képviselő urak mind a két oldalon állandóan személyi invektivákkal illetik egymást. Miután azonban az a szó, amely elhangzott, nem ütközik bele a parlamenti szokásokba, nincsen jogom ezért az illető képviselő urat rendreutasítani Mindenesetre jobb lett volna, ha sem jobbról, sem balról semmiféle közbeszólás nem történt volna. Rothenstein képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék engem leckéztetni, mert ha mégegyszer megteszi, rendre fogom utasítani. Peyer Károly: Szóval még ő kap ki! Kabók Lajos: Odaát szabad gúnyolódni! Elnök : Ha valakinek a nevét emlegetik, az még nem gúnyolódás. (Zaj.) Propper Sándor: Putnokynak és Halásznak szabad Móricnak lennie, caak Rothensteinnak nem! Halász Móric : Engem nem érint az egész ! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak így elkedélyeskedni a tanácskozáson, nem tudom, milyen szemmel nézi az ország tárgyalásainkat, ha ilyen módon fogjuk folytatni.
