Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

A nemzetgyűlés 137.'ülése 192b ilyen alapon megszervezett Devizaközponttal elriasztani Magyarországról a külföldi valutákat és a külföldi tőkét ? Sokkal nagyobb érték lett volna, ha a mi polgáraink zsebében dollárok és külföldi valuták volnának, mint aminő érték az, hogy most az a rongyos magyar korona van náluk, amely lassankint annyit sem ér már, mint a papiros, amire nyomják, (ügy cián! a szélsőbaloldalon.) Ez a devizapolitika csődbe kergeti az országot. A korona, amelynek stabilizálását remélte elérni a kormány a Devizaközpont utján, gurul a lejtőn lefelé. Nem állott meg a 0'23-nál, ahol múlt augusztusban volt, nem állott meg a 0'20-nál, nem a 0'10-nél sem, hanem már 0*08, ami annyit jelent, hogy ma már 8 magyar koronát kell fizetni minden 100 svájci centimért. (Derültség). Homonnay Tivadar: Bár igazad volna! Drozdy Győző : Vagy megfordifcva. Szóval a békebeli korona értékének majdnem l'-00-szorosára esett le. És ez a Devizaköz pont megteremtette a kétféle koronaértéket, ami szörnyű veszedelmekre vezetett. Van egy zürichi és van egy belső koronánk. S miközben a korona feltartóztathatatlanul zuhan lefelé, azalatt ennél a zuhanásnál is rohamosabban nő napról-napra a drágaság. Németország, amelynek pénze fél óv alatt sokkal magasabb nívóról sokkal alacsonyabbra esett le, mint miénk, nem követte a mi példánkat, nem csinálta meg a Devizaközpontot, mert nem akarta tönkretenni külföldi relációit,

r nem akarta elriasztani külföldi hitelezőit. És ha ennek a Devizaközpontnak jó oldalát senki sem tudja megmagyarázni, ellenkezőleg maga a ministerelnök ur is, mikor hazajött külföldi útjáról, beszámolójában megállapította, hogy a Devizaközpont teljesen csődöt mondott, és a kereskedelemügyi minister ur is a pártvacsorákon elmondott toasztjaiban szintén hasonló nyilatkozatokat ejt el, általában, amikor minden faktor, még a Devizaközpont vezetősége is belátja, hogy itt gyökeres reformokra, változtatásokra van szükség, és a magyar kereskedelem, a magyar ipar és a magyar fogyasztók is már hónapok óta tiltakoznak az ellen, hogy a Devizaközpont folytatódjék, akkor igazán kérdeznem kell: miért áll és miért pusztít még mindig ez az intézmény mai formájában, és miért nem kerül sor gyökeres, a modern gazdasági élet követelményeinek megfelelő reformálására ? Ha a vezetőkörökben is azt tartják, hogy a Devizaközpont működésében is nagy hibák vannak, akkor igazán itt az ideje, hogy ez az intézmény ne legyen más, mint egy ellenőrző szerv, amely figyelje kereskedelmi mérlegünket, hogy mindig tisztában legyünk azzal, vájjon passzív vagy aktiv-e az a kereskedelmi mérleg, hogy tudjuk mekkorák passzíváink. T. Nemzetgyűlés! Az a pénzügyi politika, amely Magyarországon a Devizaközpont intéz'. évi június hó 13-án, szerdán, 221 menyében is megnyilvánul, valósággal katasztrofális. Az olyan orvos, aki csak a lázmérőt használja és megállapítva a súlyos bajt orvosszer gyanánt is esak^ lázmérőt ajánl, sohasem fogja meggyógyítani betegét. Épen azért én a legsürgősebb intézkedést kérem a pénzügyminister úrtól és ha a Devizaközpont eltörlésével nem foglalkozik is, mindenesetre kérem, haladéktalanul lásson hozzá annak gyökeres megreformálásához, hogy a magyar termelést, kereskedelmet és a fogyasztókat ez az áldatlan intézmény ne károsíthassa tovább. Ezért a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a Devizaközpont nem felelt meg ama hivatásának, hogy a "koronát katasztrofális zuhanásában megállítsa ? Van-e tudomása arról, hogy a Devizaközpont a legitim kereskedelem legégetőbb deviza- és valutaszükségletét a legminimálisabb mértékben sem tudja kielégíteni? Van-e tudomása arról, hogy miután a magyar ipar és kereskedelem jóhiszemű külföldi hitelezőit a Devizaközpont működése következtében kielégíteni nem tudja, külföldi hitelünk tönkrement s a külföld bizalmát elvesztettük ? Van-e tudomása arról, hogy a külföldi kölcsönnél megállapítható balsikernek nagyrészt az a bizalmatlanság az oka, amit a Devizaközpont működése szított ellenünk? Hajlandó-e a miniszter ur a magyar ipar, kereskedelem és fogyasztóközönség érdekében ezen végzetes devizapolitikát megszüntetni és a Devizaközpont gyökeres megreformálásával elejét venni a bekövetkezendő katasztrófának? Miután a Devizaközpont devizái jóval olcsóbbak, mint a nemzetközi forgalomban, aki ma itt devizához vagy valutához jut, tulajdonképen nemzeti ajándékot kap; hajlandó-e tehát a minister ur a nyilvánosság ellenőrzése alá bocsátani, hogy mely cégek milyen arányban élvezték ezt a rejtett állami szubvenciót?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Rothenstein Mór ! Rothenslein Mór : T. Nemzetgyűlés ! Szociálpolitikai téren a magyar kormányok sohasem állottak feladatuk magaslatán. Hiányzott belőlük mindenkor a kellő szociális érzék, amely nélkül azokat a problémákat, amelyek a társadalmi viszonylatból adódnak,, meg nem oldhatják. Különösen áll ez ma. És ha nézzük, hogy a mostani kormány miképen kezeli az államra nézve messze kiható szociális kérdéseket, akkor szemeink elé igen szomorú kép tárul. Ahelyett, hogy haladnánk, azt tapasztaljuk, hogy fokrólfokra visszaesünk Az a csekély szociálpolitika, amely ebben az országban a múltban érvényesülhetett, aminő pl. a munkásbiztositás, pusztulófélben van. A munkásbiztositás terén a múltban a munkások és munkáltatók paritásos alapon