Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

196 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. hiánya, az ipar és a kereskedelem válsága, külföldön velünk szemben való rideg elzárkózás, sőt a belénkkötésre való törekvés, idebent emésztő gyűlölet, egymás ellen való uszitás, az önös hatalmi érdekeknek kíméletlen istápolása : egy töviskoszoru, melyet e martiromságot szenvedett és megcsonkított országban élő nemzet homlokára a cinikus és belátást alán irányzat font és fon. (Ugy van ! half elől.) A nemzetbe — azt hiszem ebben mindnyájan megegyezünk — beletartozónak érezzük ugy a szegényt, mint a gazdagot, ugy a kicsinyt, mint a nagyot, ugy a hatalmast, mint az egyszerű embert. Ez a nemzet szenvedi meg ezeket a hibákat, ezeket a bűnöket és ebbe a nemzetbe minden család, lakjék az a kir. palotában, akár kunyhóban, egyaránt beletartozik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország ministerelnöke elment a külföldre, hogy a külföld nagy nemzetei előtt tanúsítsa és bizonyitsa azt, hogy betelt már a keserű pohár. Mig ez történt, azalatt a szenvedők, a kétségbeesettek elkeseredésüket elnyomni igyekeztek. A politikusok, a sajtó és a közvélemény egyaránt kinos aggódással leste, hogy mit tud a nagy népek előtt a ministerelnök ur elérni. A jajkiáltás a torkokban b3ntmaradt, szóval hazafiúi belátás vett erőt mindenkin. Ezt az időt egyesek orvul jelentős társadalmi rétegeknek jogaikból való kiforgatására használták fel. (Ugy van! balfélól.) Mig a ministerelnök ur odakinn a mi konszolidáltságunkat bizonyította, azalatt idebenn a hatalomban telhetetlenek a fércszabályok hézagai nak ki használás val, példátlan jogfosztással az embereknek tízezreit és százezreit hagyták ki a közjogositványokból. Az a rendszer, mely alkotni nem tudott semmit, ellenben ártott már eleget, most nyíltan levetette az álarcot és szemérmetlen jogfosztással az iskolázatlanságra hivatkozva — erre való ráutalással, ezen a jogcímen — kizárta a polgárok nagy számát a közjogokból. Az emberi árulások legnagyobbika az, amikor embertársaim jogait akarom elvenni és értelmüket kívánom elnyomni. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat aláírója mondotta ezt. Amint Budapesten, ugy az ország többi városaiban, igy az én városomban, Debrecenben is, tulaj donképen nem választói névjegyzékkiigazitást csináltak, hanem a választók uj összeírását végezték. Az adatok szerint Debrecennek 29.000 választója volt, még pedig az I. kerületben 11.930, akik közül kihagytak 4039-et ; a második kerületben — amelynek képviselője én vagyok — 8572, akik közül kihagytak 2171-et és a harmadik kerületben 8697, akik közül 2349-et hagytak ki. összesen tehát a 29.000 választó közül kihagytak 9000 néhány százat, közel 10.000-et. (Felkiáltások balfélól : Hallatlan !) Dénes István : Mi lehet akkor a falvakban, ha a városokban is ilyesmit csinálnak \ Elképzelhető Î Hegymegi- Kiss Pál : A kihagyás indoka fő. képen az elemi iskolai végzettség hiánya volt. Tették ezt a központi választmánynak esküt tett szervei és közegei. Ezt a választási rendeletet mi, ellenzékiek, törvényesnek nem tartjuk. Még ennek a rendeletnek alapelve is az, hogy a polgár nyugodt lehet, ha a múlt esztendei névjegyzékbe be van irva a neve ; akkor, ha csak különösen nem kifogásolják, továbbra is választó marad. Most azonban egy rajtaütés történt a polgárok szabadságán ; túlmenve ezen az alapelven, diszkrecionális hatáskörben a jogviták százezreit produkálták olyan rövid jogorvoslati időtartamra, hogy az alatt a polgárroknak a mai érintkezési és postai nehézségek miatt bizonyítékaik beszerzésére idejük sem maradt, igy tulajdonképen jogukat, ha ez a rendelet nem jött volna, megfelelően biztosítani sem tudták volna. Minthogy kétségtelen, a múlt esztendőben nem történt olyan nagy tévedés, hogy egy városban, ahol 30.000 választó van, ezek közül 10.000-et ki kellene hagyni, a jogfosztási eseteknek nagy számábó' arra kell következtetnünk, hogy itt tulaj donképen egy előre beállított maffia, egy rendszer működött avégből, hogy a demokratikusan gondolkodó választópolgárság nagy részét a közjogi jogosítványoktól elüsse. Példát nyújtottak arra, hogy bemutatták azt az uj találmányt, hogy miképen lehet a szabályokat csüréssel-csavárással, a szabályok merevségének, homályainak és hézagainak felhasználásával ilyen nagyarányú jogfosztásra felhasználni. Mintha csak egy mindenre képes parlament és egy Potemkin-közigazgatási rendszer lebegett volna az illető szeme előtt, amelynek a társadalommal, a lakossággal semmi összeköttetése nincs, amelyben az autonómia nem egyéb, mint porhintés és szemfényvesztés. Ha ebb? a miliőbe beállítva vizsgálom a debreceni eseteket, akkor azt kell látnom, hogy iit a cél volt elsősorban elbánni az'ellenzékkel azért a győzelemért, amelyet az ellenzék talán túlságosan nagy mértékben is aratott. Holott ez nemcsak az ellenzék érdeme, hanem ennek oka az ottani klikkek köpönyegforgatása és íitubálása is volt. Számos kiiivó szabálytalansági esetet hozhatnék fel, hiszen ugyanazok a dolgok, amelyek Budapesten megtörténtek, megismétlődtek Debrecenben is. Vádaskodhatnám előre is, elmondhatnám, hogy ott egy titkos utasításról, titkos megbeszélésről beszélnek, amelynek alapján etet a választási jogfosztást keresztülvitték. Talán bizonyítani is tudnék itt a belügyminister urnák, mert hiszen beszéltem magával az egyik küldöttségi taggal, aki ezt a különös célzatot nekem őszintén él is mondotta. Én azonban ezeket mind mellőzöm, csupán arra mutatok rá, hogy Debrecenben ez az eljárás feldúlta azt a békességet, amely a debreceni társadalomban immár kialakulóban volt, amelyet egy becsületes, hivatását átérző helyi párt, politikával nem foglalkozó főispán kinevezése Debrecenben elő is segített, .__. •-_ v